Az MLSZ edzőképzésért felelős vezetője szerint a magyar edzőknek igenis van lelkiismeretük, és a tudásuk legjavát adják. A baj a kiválasztásban van: szinte bárkiből lehetett edző, aki befizetett a tanfolyamokra. Elődje, Mezey György meg sem szólalt a válogatott botrányos vereségei után, Szalai pedig úgy érezte, ráömlött a múlt összes sara. Az 1994-es korosztály lehet hosszú évek után az első, amelyből ütőképes válogatottat alakíthat ki a szövetségi kapitány.
Az év elején Szalai László vette át az MLSZ edzőképzésének irányítását. Az ELTE matematika–testnevelés szakán végzett, majd edzői papírokat szerzett, 2004-től Lothar Matthäust segítette a válogatottnál, majd a Honvéd akadémiáját vezette. Ezen az úton jutott el a hazai edzőképzésig, amelyet most neki kell megújítania. Nem finomkodik, ha bírálnia kell, de az általánosítást hibának tartja, ahogy az Origónak elmondta, van lelkiismeret a magyar edzőkben.
Egy kollégám néhány éve Giovanni Trapattonit látta egy bécsi képtárban, együtt hallgattak egy előadást Kokoschka, Schiele, Klimt festészetéről. El tud képzelni egy magyar edzőt egy képtárban?
Igen, el tudok, én magam is többször voltam a Louvre-ban és a Nemzeti Galériában is – ahogy több kollégám is.
Nem véletlenül kérdeztem: korábban nyilatkozta, hogy "magyar edző ma nem ülhetne a Real Madrid vagy a Bayern München kispadján, mert intelligencia és általános műveltség nélkül egész egyszerűen lehetetlen a megfelelő szintű szakmai tudás megszerzése". Ezt a szemléletet igyekszik továbbadni az edzőképzésen is? Elvégre a megújult felvételi rendszernek személyes beszélgetés része is van.
A Real vagy a Bayern kispadja szakmai tudás mellett is elérhetetlen egy magyar edző számára. Ez tisztán csak kapcsolatokon és menedzsmenten múlik. Az izlandi vagy a lengyel futball sok játékost tud adni a nemzetközi színtérre. Ettől függetlenül nem sok izlandi vagy lengyel edzőt látok élcsapatok kispadján. A személyes beszélgetés segíthet a jelentkezőkről kialakított kép megalkotásában, alkalmasságuk megítélésében. Ezzel együtt a magyar edzői kar hitelét csak úgy lehet visszaszerezni, ha csak olyan szakembereket engedünk a fociba, akik a felkészültségük mellett normális megjelenésűek, jól kommunikálnak, intelligensek.
Akarnak-e hajtani, tanulni, melózni a magyar edzők? Mit tapasztalt erről?
Véleményem szerint van, aki akar, van, aki nem. Ön szerint a magyar melós akar dolgozni? Minőségre törekszik? Vagy a magyar tanuló akar tanulni? Van, aki igen, van, aki nem. Nekünk azokat kell megtalálnunk, akik akarnak. Olyan harmincasokra gondolok, akiket többéves következetes képzéssel felkészíthetünk, hogy minden megyében legyenek a vezetésre minden tekintetben alkalmas emberek. Egy edzővel szemben ugyanazok az elvárások, mint egy tanárral szemben: használják a számítógépet, beszéljenek nyelveket, legyenek járatosan más tudományágakban és a művészetekben is. A megyei instruktorokat arra kérem, válasszanak ki a felvételt nyert húsz hallgatóból kettőt, akik megfelelnek mindennek. Az egyik lépés lehet a megújuláshoz, ha néhány év múlva minden megyében lesz négy ilyen edző, azaz országosan nyolcvan.
Lát különbséget a fiatal és az idősebb generáció közt?
Abban látok különbséget, hogy a fiatalabb generáció sokkal jobban tudja használni az internetet információszerzésre, és még dinamikusabb, jobban tele van bizonyítási vággyal. Tudással nem mindig.
Szalai Ádám az edzőket is ostorozta a híressé vált monológjában, de hát eddig nem volt teljesen nyilvánvaló, hogy évtizedek óta nem hívnak magyar edzőt külföldre?
De, nyilvánvaló volt. Szalai Ádám monológja nem ezért nem volt helyénvaló. Van alapja a kritikájának, de sok részigazság volt benne. Nem lehet egy kalap alá venni mindenkit, sok magyar edző a legjobb tudása szerint dolgozik, nem csap be senkit. Higgye el, nagyon is van lelkiismeretük a magyar edzőknek. Akad persze, aki félvállról veszi a dolgokat, de nagyon sokakat szíven ütöttek a válogatott vereségei, elgondolkodtak, hogy miért tarthatunk itt, rengeteget tanakodtak a kiúton, azon, hogy mit rontottunk el.
És hol van a hiba?
Inkább a nem megfelelő kiválasztásban. Az előző 15 évben Magyarországon bárki lehetett futballedző, egyszerűen fokról fokra elvégezte a tanfolyamokat, melyeken soha senki nem bukott meg.
Ezért bántják az általánosítások, illetve a hollandiai vereség után csak úgy ömlő kritikák?
Azt kezdem érezni, hogy a múlt minden sara rám ömlik, miközben az az ember, aki tizenöt éven át irányította az edzőképzést (Mezey György - a szerk.), meg sem szólalt, és nem is kérdezi senki. Tizenöt év alatt felnő egy generáció, a mostani kudarcokat nem rajtam kell számon kérni, sokszor magam is megszenvedtem a rendszert. Kaotikus állapotok uralkodtak, felmerült az is, hogy az UEFA visszaveszi a licencet, mert nem voltak valós követelmények, sem számonkérés, emellett számos, a pro licencért fizető edzőt képeztek, miközben megfeledkeztek az utánpótlásedzőkről.
Szalai Ádámmal szemben a türelemről beszélt több válogatott játékos is, talán joggal. Van-e már olyan utánpótlás-generáció, amely a legkorszerűbb módszerek szerint készül, ugyanúgy, mint mondjuk egy német társa?
Van. Módszerekben és előírt gyakorlat- és játékanyagban nincs különbség. A munkához való hozzáállásban, mentalitásban van. Németországban nincs szükség a játékosok háta mögött álló korbácsos emberekre. Ott ez belülről jön. Nálunk nem. A futballban sem.
Jelenleg az MLSZ-nél elsősorban az utánpótlásképzésen van a hangsúly. Nem fenyeget a veszély, hogy felnő egy tehetség, de bekerül az NB I-es közegbe, és elkallódik?
De, fenyeget. A legtöbb fiatalt itt veszíti el a sportág. Aki bekerül egy felnőttkeretbe, annak a képzése még nem ért véget. Sokkal többet és mást kell elvégeznie, mint az idősebb játékosoknak. Az első akadémiai korosztályok játékosai (92–93) már lassan két-három éve felnőttkeretben, felnőttedzők kezei alatt dolgoznak. Ön szerint fejlődtek? Mert az akadémiai évek alatt többször le tudták győzni nagynevű külföldi kortársaikat.
Tegyük fel, hogy beérik az új generáció, nem kallódik el, kap elkötelezett, képzett edzőket. Mikorra állhat össze ebből a mainál ütőképesebb felnőttválogatott?
Tíz év múlva, de akár előbb is összejöhet. Az 1993, 94, 95, 96-os korosztályokban sok tehetséges gyerek focizik, belőlük lehetnek az elsők.
Mennyire lehet komolyan venni a magyar stílust?
Mindenkinek szüksége van arra, hogy a hagyományait ápolja, kövesse. Minden országnak megvan a maga futballfilozófiája, iskolája, amely az ott élő emberek genetikáján és gondolkodásmódján alapul, ahhoz kapcsolódik. Nekünk is volt, ezt kell modernizálni, naprakésszé tenni. Mi nem hollandok és nem németek vagyunk – semmilyen tekintetben sem.
Azért egyelőre még tanulnunk kell. Jönnek külföldi edzők Magyarországra tematikus előadásokat tartani? Ha igen, mennyire érdekli ez az NB I-es edzőket?
Szeretnénk a továbbképzési napokra a különböző szinteknek megfelelő külföldi edzőket bevonni. Főleg, akiktől tényleg lehet is valamit tanulni. Erre irányuló kísérletek már voltak. Volt külföldi, aki vállalta, és eljött, volt, aki nem. Az érdekes előadásokra szívesen jönnek a magyar élvonal edzői is. Igyekszünk megtalálni azokat az előadókat, akik színvonalat jelentenek.
Számon kérik a tudást?
Igen. A licenchosszabbító napok után tesztet kell írni az elhangzott anyagokból. Csak a sikeres eredmény ad működésiengedély-hosszabbítást. De ezek mellett más újításokat is tervezünk bevezetni, például a kreditpontok rendszerét.
Igaz, amit Dárdai Pál mondott, hogy soha nem mennek külföldre a magyar edzők? Nem érdekli őket, hogyan működik mondjuk egy Bundesliga-klub?
Nem igaz. Sok magyar edző látogat külföldi klubokat tanulmányút céljából. Egyébként ez az UEFA-tanfolyamokon kötelező is, az ELITE YOUTH és a PRO szinteken.
Beszélnek nyelveket a magyar edzők?
Igen. Körülbelül olyan arányban, ahogy az egész magyar lakosság. De többen is vannak, akik több nyelvet is.
Pár hónapja sokan felkapták a fejüket, amikor több közelmúltbeli hazai sztárt – Dragóner Attilát, Vincze Ottót, Sándor Tamást – nem engedett át a pro licences felvételin. A szakmán belül is volt visszhangja az ügynek? Belátták az említettek, hogy hibáztak, és azóta felkészültebbek lettek?
Volt visszhangja, talán ön is olvashatott róla. Többen támogattak az ügyben, mint ahányan kritizáltak. De sem egyik, sem másik nem nagyon befolyásol, nem igénylem, hogy mindenki szeressen. Ez a követelménytámasztás szükséges, e nélkül nem tudunk előrelépni. Akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. Egyébként volt köztük olyan, aki belátta, hogy fejlődnie kell, és sokkal felkészültebben érkezett a nemrég ismételten lebonyolított felvételire. És a kis lépéseket is értékelni kell.
Ilyen kis lépés lehetett Alex Ferguson budapesti látogatása október közepén. A ManUnited legendás edzője azt mondta önnek, hogy volt, amire őt sem tanították meg. Azt is elmondta, mi az?
Nem mondta el, de abban megerősített, hogy nem lehetünk lágyszívűek az edzők kiválasztásakor. Az edző feladata rendkívül nehéz, számos olyan élethelyzet előfordulhat, aminek a kezeléséhez tapasztalat, pedagógiai képzettség szükséges, márpedig a tapasztalatokat az utánpótlásnál szerezheti meg, a pedagógiai felkészítéséről pedig a képzésnek kell gondoskodnia. Ezért is alapvető az utánpótlás fontossága, mert – ahogy Ferguson látja – a legnagyobb edzőknek is végig kell járniuk a ranglétrát.
A foci ugyanakkor sokszereplős játék, a pályán kívül is. Mennyire partnerek a klubvezetők, tulajdonosok, menedzserek a szigor tartásában?
A kluboknál azért nem mindig értik meg, hogy nem az azonnali eredmény számít. A mostani lemaradásunk egyik oka, hogy az utánpótlásedzőktől csak eredményességet várnak el, ezért meccs előtt két nappal alig edzenek a gyerekek, így persze frissebbek lesznek a meccseken, de nem tudnak annyi munkát elvégezni, amennyi szükséges. Pedig a klubok, menedzserek érdeke is a jó felnőtt játékosok nevelése volna, mert ők jóval piacképesebbek.
Forrás: origo.hu
Az év elején Szalai László vette át az MLSZ edzőképzésének irányítását. Az ELTE matematika–testnevelés szakán végzett, majd edzői papírokat szerzett, 2004-től Lothar Matthäust segítette a válogatottnál, majd a Honvéd akadémiáját vezette. Ezen az úton jutott el a hazai edzőképzésig, amelyet most neki kell megújítania. Nem finomkodik, ha bírálnia kell, de az általánosítást hibának tartja, ahogy az Origónak elmondta, van lelkiismeret a magyar edzőkben.
Egy kollégám néhány éve Giovanni Trapattonit látta egy bécsi képtárban, együtt hallgattak egy előadást Kokoschka, Schiele, Klimt festészetéről. El tud képzelni egy magyar edzőt egy képtárban?
Igen, el tudok, én magam is többször voltam a Louvre-ban és a Nemzeti Galériában is – ahogy több kollégám is.
Nem véletlenül kérdeztem: korábban nyilatkozta, hogy "magyar edző ma nem ülhetne a Real Madrid vagy a Bayern München kispadján, mert intelligencia és általános műveltség nélkül egész egyszerűen lehetetlen a megfelelő szintű szakmai tudás megszerzése". Ezt a szemléletet igyekszik továbbadni az edzőképzésen is? Elvégre a megújult felvételi rendszernek személyes beszélgetés része is van.
A Real vagy a Bayern kispadja szakmai tudás mellett is elérhetetlen egy magyar edző számára. Ez tisztán csak kapcsolatokon és menedzsmenten múlik. Az izlandi vagy a lengyel futball sok játékost tud adni a nemzetközi színtérre. Ettől függetlenül nem sok izlandi vagy lengyel edzőt látok élcsapatok kispadján. A személyes beszélgetés segíthet a jelentkezőkről kialakított kép megalkotásában, alkalmasságuk megítélésében. Ezzel együtt a magyar edzői kar hitelét csak úgy lehet visszaszerezni, ha csak olyan szakembereket engedünk a fociba, akik a felkészültségük mellett normális megjelenésűek, jól kommunikálnak, intelligensek.
Akarnak-e hajtani, tanulni, melózni a magyar edzők? Mit tapasztalt erről?
Véleményem szerint van, aki akar, van, aki nem. Ön szerint a magyar melós akar dolgozni? Minőségre törekszik? Vagy a magyar tanuló akar tanulni? Van, aki igen, van, aki nem. Nekünk azokat kell megtalálnunk, akik akarnak. Olyan harmincasokra gondolok, akiket többéves következetes képzéssel felkészíthetünk, hogy minden megyében legyenek a vezetésre minden tekintetben alkalmas emberek. Egy edzővel szemben ugyanazok az elvárások, mint egy tanárral szemben: használják a számítógépet, beszéljenek nyelveket, legyenek járatosan más tudományágakban és a művészetekben is. A megyei instruktorokat arra kérem, válasszanak ki a felvételt nyert húsz hallgatóból kettőt, akik megfelelnek mindennek. Az egyik lépés lehet a megújuláshoz, ha néhány év múlva minden megyében lesz négy ilyen edző, azaz országosan nyolcvan.
Lát különbséget a fiatal és az idősebb generáció közt?
Abban látok különbséget, hogy a fiatalabb generáció sokkal jobban tudja használni az internetet információszerzésre, és még dinamikusabb, jobban tele van bizonyítási vággyal. Tudással nem mindig.
Szalai Ádám az edzőket is ostorozta a híressé vált monológjában, de hát eddig nem volt teljesen nyilvánvaló, hogy évtizedek óta nem hívnak magyar edzőt külföldre?
De, nyilvánvaló volt. Szalai Ádám monológja nem ezért nem volt helyénvaló. Van alapja a kritikájának, de sok részigazság volt benne. Nem lehet egy kalap alá venni mindenkit, sok magyar edző a legjobb tudása szerint dolgozik, nem csap be senkit. Higgye el, nagyon is van lelkiismeretük a magyar edzőknek. Akad persze, aki félvállról veszi a dolgokat, de nagyon sokakat szíven ütöttek a válogatott vereségei, elgondolkodtak, hogy miért tarthatunk itt, rengeteget tanakodtak a kiúton, azon, hogy mit rontottunk el.
És hol van a hiba?
Inkább a nem megfelelő kiválasztásban. Az előző 15 évben Magyarországon bárki lehetett futballedző, egyszerűen fokról fokra elvégezte a tanfolyamokat, melyeken soha senki nem bukott meg.
Ezért bántják az általánosítások, illetve a hollandiai vereség után csak úgy ömlő kritikák?
Azt kezdem érezni, hogy a múlt minden sara rám ömlik, miközben az az ember, aki tizenöt éven át irányította az edzőképzést (Mezey György - a szerk.), meg sem szólalt, és nem is kérdezi senki. Tizenöt év alatt felnő egy generáció, a mostani kudarcokat nem rajtam kell számon kérni, sokszor magam is megszenvedtem a rendszert. Kaotikus állapotok uralkodtak, felmerült az is, hogy az UEFA visszaveszi a licencet, mert nem voltak valós követelmények, sem számonkérés, emellett számos, a pro licencért fizető edzőt képeztek, miközben megfeledkeztek az utánpótlásedzőkről.
Szalai Ádámmal szemben a türelemről beszélt több válogatott játékos is, talán joggal. Van-e már olyan utánpótlás-generáció, amely a legkorszerűbb módszerek szerint készül, ugyanúgy, mint mondjuk egy német társa?
Van. Módszerekben és előírt gyakorlat- és játékanyagban nincs különbség. A munkához való hozzáállásban, mentalitásban van. Németországban nincs szükség a játékosok háta mögött álló korbácsos emberekre. Ott ez belülről jön. Nálunk nem. A futballban sem.
Jelenleg az MLSZ-nél elsősorban az utánpótlásképzésen van a hangsúly. Nem fenyeget a veszély, hogy felnő egy tehetség, de bekerül az NB I-es közegbe, és elkallódik?
De, fenyeget. A legtöbb fiatalt itt veszíti el a sportág. Aki bekerül egy felnőttkeretbe, annak a képzése még nem ért véget. Sokkal többet és mást kell elvégeznie, mint az idősebb játékosoknak. Az első akadémiai korosztályok játékosai (92–93) már lassan két-három éve felnőttkeretben, felnőttedzők kezei alatt dolgoznak. Ön szerint fejlődtek? Mert az akadémiai évek alatt többször le tudták győzni nagynevű külföldi kortársaikat.
Tegyük fel, hogy beérik az új generáció, nem kallódik el, kap elkötelezett, képzett edzőket. Mikorra állhat össze ebből a mainál ütőképesebb felnőttválogatott?
Tíz év múlva, de akár előbb is összejöhet. Az 1993, 94, 95, 96-os korosztályokban sok tehetséges gyerek focizik, belőlük lehetnek az elsők.
Mennyire lehet komolyan venni a magyar stílust?
Mindenkinek szüksége van arra, hogy a hagyományait ápolja, kövesse. Minden országnak megvan a maga futballfilozófiája, iskolája, amely az ott élő emberek genetikáján és gondolkodásmódján alapul, ahhoz kapcsolódik. Nekünk is volt, ezt kell modernizálni, naprakésszé tenni. Mi nem hollandok és nem németek vagyunk – semmilyen tekintetben sem.
Azért egyelőre még tanulnunk kell. Jönnek külföldi edzők Magyarországra tematikus előadásokat tartani? Ha igen, mennyire érdekli ez az NB I-es edzőket?
Szeretnénk a továbbképzési napokra a különböző szinteknek megfelelő külföldi edzőket bevonni. Főleg, akiktől tényleg lehet is valamit tanulni. Erre irányuló kísérletek már voltak. Volt külföldi, aki vállalta, és eljött, volt, aki nem. Az érdekes előadásokra szívesen jönnek a magyar élvonal edzői is. Igyekszünk megtalálni azokat az előadókat, akik színvonalat jelentenek.
Számon kérik a tudást?
Igen. A licenchosszabbító napok után tesztet kell írni az elhangzott anyagokból. Csak a sikeres eredmény ad működésiengedély-hosszabbítást. De ezek mellett más újításokat is tervezünk bevezetni, például a kreditpontok rendszerét.
Igaz, amit Dárdai Pál mondott, hogy soha nem mennek külföldre a magyar edzők? Nem érdekli őket, hogyan működik mondjuk egy Bundesliga-klub?
Nem igaz. Sok magyar edző látogat külföldi klubokat tanulmányút céljából. Egyébként ez az UEFA-tanfolyamokon kötelező is, az ELITE YOUTH és a PRO szinteken.
Beszélnek nyelveket a magyar edzők?
Igen. Körülbelül olyan arányban, ahogy az egész magyar lakosság. De többen is vannak, akik több nyelvet is.
Pár hónapja sokan felkapták a fejüket, amikor több közelmúltbeli hazai sztárt – Dragóner Attilát, Vincze Ottót, Sándor Tamást – nem engedett át a pro licences felvételin. A szakmán belül is volt visszhangja az ügynek? Belátták az említettek, hogy hibáztak, és azóta felkészültebbek lettek?
Volt visszhangja, talán ön is olvashatott róla. Többen támogattak az ügyben, mint ahányan kritizáltak. De sem egyik, sem másik nem nagyon befolyásol, nem igénylem, hogy mindenki szeressen. Ez a követelménytámasztás szükséges, e nélkül nem tudunk előrelépni. Akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. Egyébként volt köztük olyan, aki belátta, hogy fejlődnie kell, és sokkal felkészültebben érkezett a nemrég ismételten lebonyolított felvételire. És a kis lépéseket is értékelni kell.
Ilyen kis lépés lehetett Alex Ferguson budapesti látogatása október közepén. A ManUnited legendás edzője azt mondta önnek, hogy volt, amire őt sem tanították meg. Azt is elmondta, mi az?
Nem mondta el, de abban megerősített, hogy nem lehetünk lágyszívűek az edzők kiválasztásakor. Az edző feladata rendkívül nehéz, számos olyan élethelyzet előfordulhat, aminek a kezeléséhez tapasztalat, pedagógiai képzettség szükséges, márpedig a tapasztalatokat az utánpótlásnál szerezheti meg, a pedagógiai felkészítéséről pedig a képzésnek kell gondoskodnia. Ezért is alapvető az utánpótlás fontossága, mert – ahogy Ferguson látja – a legnagyobb edzőknek is végig kell járniuk a ranglétrát.
A foci ugyanakkor sokszereplős játék, a pályán kívül is. Mennyire partnerek a klubvezetők, tulajdonosok, menedzserek a szigor tartásában?
A kluboknál azért nem mindig értik meg, hogy nem az azonnali eredmény számít. A mostani lemaradásunk egyik oka, hogy az utánpótlásedzőktől csak eredményességet várnak el, ezért meccs előtt két nappal alig edzenek a gyerekek, így persze frissebbek lesznek a meccseken, de nem tudnak annyi munkát elvégezni, amennyi szükséges. Pedig a klubok, menedzserek érdeke is a jó felnőtt játékosok nevelése volna, mert ők jóval piacképesebbek.
Forrás: origo.hu
0 Megjegyzések