Új bizonyítékok szerint az európai vadászó-gyűjtögetők a közelben lakó gazdálkodóktól háziasított disznókra tettek szert már Kr.e. 4600-ban.


Egy nemzetközi kutatócsapat mutatta ki a kapcsolatot, valamint az állatok és a tudás „megosztását" a vadászó-gyűjtögető és gazdálkodó közösségek között. A két csoport közötti interakció végül odáig vezetett, hogy a vadászó-gyűjtögetők beépítették kultúrájukba a gazdálkodást és a háziállatok tartását.

A Nature Communications folyóiratban közölt kutatás új betekintést enged a prehisztorikus emberek mozgásába, valamint a technológiák és ismeretanyag átadásába.

Európában az első emberek Neander-völgyiek voltak, akik mintegy 50 ezer évvel ezelőtt haltak ki. Utódaik a modern emberek, akik a mezolitikum időszakára – a kőkorszak középső szakasz – vadászó-gyűjtögető csoporttá váltak. Később a délről származó újkőkorszaki (neolitikum) gazdálkodók  - akik a Kr.e.5500-4200 közötti tartományban érkeztek a kontinensre -pedig már háziasított növényeket és állatokat neveltek. A korábbi kutatások során kidítették, hogy a mezolitikumi és neolitikumi közösségek hosszú ideig éltek egymás mellett.

A növények és állatok európai terjeszkedése a Kr.e. 6000-4000 tartományban komplex kapcsolatokat ölelt fel az őslakos mezolitikumi vadászó-gyűjtögetők és a bevándorló neolitikumi gazdálkodók között, ám mostanáig vitát képezett az interakció milyensége és az, milyen mértékig alkalmazták szomszédjaik tudását a vadászó-gyűjtögető népek.

Ben Krause-Kyora, a kieli Christian-Albrecht Egyetem kutatója és a vizsgálat vezetője szerint a mezolitikumi vadászó-gyűjtögetőknek egyértelműen voltak kutyáik, ám nem foglalkoztak földműveléssel, és nem tartottak disznókat, juhokat, kecskéket vagy szarvasmarhákat. Ezek mindegyikét a Kr.e. 6000 környékén Európába érkező gazdálkodók hozták be. A rendkívül eltérő túlélési stratégiát alkalmazó emberek közelsége különös lehetett számukra, most pedig már tudjuk, hogy a vadászó-gyűjtögetők a farmerek háziasított disznóinak némelyikére szert is tettek."

Azt egyelőre nem tudni, hogy a vadászó-gyűjtögetők kereskedelem vagy csere, esetleg az elmenekült állatok levadászása és befogása révén tettek-e szert a disznókra. A háziasított disznók a genetikai elemzések alapján színes és foltos kültakaróval rendelkeztek, ami furcsának és egzotikusnak tűnhetett szemükben, így felkelthette érdeklődésüket.

A kutatók az Ertebølle néven ismert észak-németországi mezolitikumi helyszínről, és számos neolitikumi lelőhelyről származó, 63 disznó csontjából és fogából kivont ősi DNS-t elemeztek ki. Kiderült, hogy Kr.e. 4600 környékén a mezolitikumi vadászó-gyűjtögetők tulajdonában lévő disznók közel-keleti és európai ősökkel is büszkélkedhettek, ami azt jelenti, hogy háziasított állatokról van szó, nem pedig vaddisznókról.

A kutatók a két csoport szoros közelsége és az alkalmankénti tárgyak cseréje révén azt gyanítják, hogy a disznókra sokkal inkább kereskedelem, mint vadászat révén tettek szert.