Július 24-én hajnali fél háromkor felgyújtották a KMKSZ Görbe utca 6. szám alatti irodaházát. A tüzet a szomszédok vették észre, akik azonnal értesítették a tűzoltóságot, majd haladéktalanul hozzáláttak a tűz oltásához. Szerencsére a tűzoltók már 6-7 perc múlva a helyszínre érkeztek és folytatták a tűz megfékezését, ezért az épület nem vált a lángok martalékává, az anyagi kár azonban jelentős. Szerencse, hogy az iroda berendezését előzetesen a KMKSZ új, Rozsoskert-utcai székházába szállították át.
A helyszíni szemle során megállapították, hogy gyújtogatás történt. Az egyik szobában ugyanis a kitört ablak alatt egy fél téglát találtak, az ismeretlen gyújtogató valószínűleg azzal törte be az ablakot, majd valami folyadékot locsolt szét a szobában, amit aztán meggyújtott. Rövidzárlat, gázszivárgás nem okozhatta a tüzet. A vizsgálat végleges eredményét azonban majd csak az Ungvárról később érkező szakemberek fogják hivatalosan megállapítani.
Sajnos Kárpátalján nem ez az első eset, hogy felelőtlen egyének megrongálják, megbecstelenítik a magyar szobrokat, emléktáblákat, történelmi helyeinket. Eléggé el nem ítélhető cselekményeiknek első áldozata a beregszászi Rákóczi téren álló Petőfi-szobor volt, Körösényi Tamás Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, melyet 1991. március 15-én avattak fel. A szobor akkor még nem talapzaton állt, alkotója ugyanis abban a pózban örökítette meg nagy költőnket, ahogy megállt a római katolikus templom közelében és karját nyújtotta az őt fogadó és üdvözlő beregszásziak felé.
1991. október 6-án reggel a járókelők megdöbbenéssel vették észre, hogy éjszaka valaki doronggal letörte a szobor jobb karját. A rendőrség bravúros nyomozás eredményeként néhány nap múlva azonosította és elfogta a tettest, akit a bíróság szigorúan felelősségre vont.
A KMKSZ és a városi tanács közös döntésének megfelelően, hasonló atrocitások elkerülése céljából a szobrot egy fehér terméskőből emelt talapzatra emelték. A megrongált szobrot helyreállították, letört karját visszahegesztették (a forrasztás helye ma is látható a szobor jobb karján) és fél év múlva, 1992. március 15-én újraavatták. Sajnos azonban Petőfi Sándor beregszászi szobrának kálváriája ezzel nem ért véget. Többször is leöntötték fáradt olajjal, festékkel, megpróbálták felgyújtani, megrongálni. A szobor azonban áll, talapzatánál soha nem hervadnak el a virágok.
Hasonló a sorsa az ungvári Petőfi-szobornak. Számtalanszor öntötték le fehér festékkel, kardját letörték. Jelenleg a szobor éjjel-nappal a rendőrség felügyelete alatt áll.
Beregszászon többször öntötték le fekete festékkel, fáradt olajjal a magyar történelem neves személyiségeinek szentelt emléktáblákat, domborműveket. A Munkács közelében lévő Podheringen többször rongálták meg a túlerőben lévő osztrák csapatok felett 1849. április 22-én aratott győztes csata emlékére 1901-ben emelt obeliszket, összetörték emléktábláját.
A Vereckei-hágón emelt honfoglalási emlékmű is sokszor vált már felelőtlen nacionalista elemek dühének céltáblájává. Számtalanszor megrongálták, festékkel öntötték le, magyarokat gyalázó feliratokat írtak rá, a legutóbb pedig fel akarták gyújtani. Legutóbbi megrongálása után térfigyelő videokamerákkal szerelték fel. Kérdés viszont, vissza tudja-e majd ez tartani azokat, akik az emlékjel lerombolására törekednek? Pedig a Vereckei-hágón álló honfoglalási emlékmű senkit nem sért, nincsenek rajta magyar szövegű feliratok, magyar címer, stb. Oltárkövét csak egy kereszt ékesíti. Matl Péter munkácsi szobrászművész alkotása azt a helyet jelöli meg, ahol őseink Árpád vezér vezetésével átlépték a Kárpátok gerincét és elindultak új hazájuk felé.
Azok a felelőtlen személyek, akik kezet emelnek szobrainkra, emléktábláinkra, vandál tetteikkel önmagukat minősítik. Művelt, épeszű embernek nem jut eszébe, hogy megrongáljon egy szobrot, emléktáblát. Tarasz Sevcsenko, Augusztin Volosin-szobraihoz, emléktábláihoz senki nem nyúl Kárpátalján, ilyesmi senkinek az eszébe sem jut. Mint ahogy Budapesten is évek óta sértetlenül áll Tarasz Sevcsenko szobra, az 1932–33. évi ukrajnai éhínség sokmillió áldozatának emlékműve.
Türelmetlenül és kíváncsian várjuk a beregszászi KMKSZ irodaház felgyújtása vizsgálatának eredményét, várjuk, hogy a jogvédő szervek megtalálják a gyújtogatót vagy gyújtogatókat. Ha 1991-ben ez sikerült (pedig akkor a járási rendőrkapitányságnak tizedannyi munkatársa sem volt, mint most), miért ne sikerülhetne most is?
-i-gy
Forrás:
Kárpátinfo hetilap
A helyszíni szemle során megállapították, hogy gyújtogatás történt. Az egyik szobában ugyanis a kitört ablak alatt egy fél téglát találtak, az ismeretlen gyújtogató valószínűleg azzal törte be az ablakot, majd valami folyadékot locsolt szét a szobában, amit aztán meggyújtott. Rövidzárlat, gázszivárgás nem okozhatta a tüzet. A vizsgálat végleges eredményét azonban majd csak az Ungvárról később érkező szakemberek fogják hivatalosan megállapítani.
Sajnos Kárpátalján nem ez az első eset, hogy felelőtlen egyének megrongálják, megbecstelenítik a magyar szobrokat, emléktáblákat, történelmi helyeinket. Eléggé el nem ítélhető cselekményeiknek első áldozata a beregszászi Rákóczi téren álló Petőfi-szobor volt, Körösényi Tamás Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, melyet 1991. március 15-én avattak fel. A szobor akkor még nem talapzaton állt, alkotója ugyanis abban a pózban örökítette meg nagy költőnket, ahogy megállt a római katolikus templom közelében és karját nyújtotta az őt fogadó és üdvözlő beregszásziak felé.
1991. október 6-án reggel a járókelők megdöbbenéssel vették észre, hogy éjszaka valaki doronggal letörte a szobor jobb karját. A rendőrség bravúros nyomozás eredményeként néhány nap múlva azonosította és elfogta a tettest, akit a bíróság szigorúan felelősségre vont.
A KMKSZ és a városi tanács közös döntésének megfelelően, hasonló atrocitások elkerülése céljából a szobrot egy fehér terméskőből emelt talapzatra emelték. A megrongált szobrot helyreállították, letört karját visszahegesztették (a forrasztás helye ma is látható a szobor jobb karján) és fél év múlva, 1992. március 15-én újraavatták. Sajnos azonban Petőfi Sándor beregszászi szobrának kálváriája ezzel nem ért véget. Többször is leöntötték fáradt olajjal, festékkel, megpróbálták felgyújtani, megrongálni. A szobor azonban áll, talapzatánál soha nem hervadnak el a virágok.
Hasonló a sorsa az ungvári Petőfi-szobornak. Számtalanszor öntötték le fehér festékkel, kardját letörték. Jelenleg a szobor éjjel-nappal a rendőrség felügyelete alatt áll.
Beregszászon többször öntötték le fekete festékkel, fáradt olajjal a magyar történelem neves személyiségeinek szentelt emléktáblákat, domborműveket. A Munkács közelében lévő Podheringen többször rongálták meg a túlerőben lévő osztrák csapatok felett 1849. április 22-én aratott győztes csata emlékére 1901-ben emelt obeliszket, összetörték emléktábláját.
A Vereckei-hágón emelt honfoglalási emlékmű is sokszor vált már felelőtlen nacionalista elemek dühének céltáblájává. Számtalanszor megrongálták, festékkel öntötték le, magyarokat gyalázó feliratokat írtak rá, a legutóbb pedig fel akarták gyújtani. Legutóbbi megrongálása után térfigyelő videokamerákkal szerelték fel. Kérdés viszont, vissza tudja-e majd ez tartani azokat, akik az emlékjel lerombolására törekednek? Pedig a Vereckei-hágón álló honfoglalási emlékmű senkit nem sért, nincsenek rajta magyar szövegű feliratok, magyar címer, stb. Oltárkövét csak egy kereszt ékesíti. Matl Péter munkácsi szobrászművész alkotása azt a helyet jelöli meg, ahol őseink Árpád vezér vezetésével átlépték a Kárpátok gerincét és elindultak új hazájuk felé.
Azok a felelőtlen személyek, akik kezet emelnek szobrainkra, emléktábláinkra, vandál tetteikkel önmagukat minősítik. Művelt, épeszű embernek nem jut eszébe, hogy megrongáljon egy szobrot, emléktáblát. Tarasz Sevcsenko, Augusztin Volosin-szobraihoz, emléktábláihoz senki nem nyúl Kárpátalján, ilyesmi senkinek az eszébe sem jut. Mint ahogy Budapesten is évek óta sértetlenül áll Tarasz Sevcsenko szobra, az 1932–33. évi ukrajnai éhínség sokmillió áldozatának emlékműve.
Türelmetlenül és kíváncsian várjuk a beregszászi KMKSZ irodaház felgyújtása vizsgálatának eredményét, várjuk, hogy a jogvédő szervek megtalálják a gyújtogatót vagy gyújtogatókat. Ha 1991-ben ez sikerült (pedig akkor a járási rendőrkapitányságnak tizedannyi munkatársa sem volt, mint most), miért ne sikerülhetne most is?
-i-gy
Forrás:
Kárpátinfo hetilap
0 Megjegyzések