Katonai puccs történt Egyiptomban, 1952 óta egy évet leszámítva azonban katonák gyakorolták a hatalmat, az esetek jelentős részében pedig jól – állapította meg Nógrádi György a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában csütörtökön.
MTI - A biztonságpolitikai szakértő szerint a hadsereg azért lépett színre, mert az egyiptomi gazdaság összeomlott. Egy év alatt több ezer gyárat bezártak, négymillióval kevesebb turista érkezett az országba, ami a jövőben még tovább csökken majd. Csak egy országtól, Szaúd-Arábiától vettek fel kölcsönt, ahol szélsőséges szunnita rendszer működik. Hat miniszter mondott le a múlt héten, hét már nem jelent meg a kormányülésen ezen a héten. Egy év alatt 4900 nagy sztrájk és 22 olyan tüntetés volt, amelyben milliók mentek az utcára – sorolta az utóbbi időszak eseményeit a szakember.
Nógrádi György véleménye szerint Mubarak és Murszi bukása között az a komoly különbség, hogy előbbi esetében a hadsereg nem avatkozott döntően közbe, mert Mubarak fia bejelentette, hogy el kell venni a hadseregtől a privilégiumokat. Az ezredesi és tábornoki garnitúra nagyon meggazdagodott ugyanis abból, hogy a fizetésén felül egyéb bevételei is vannak, minthogy a hadsereghez tartoznak a jobb üdülőövezetek és a hadipar. A jelenlegi káosz azonban tarthatatlan, ezért színre kellett lépni – mutatott rá.
Egy katonai puccsot persze a Nyugat nem támogathat, mert „2013-ban ez nem szalonképes”, ezért Abdul Fattah esz-Szíszi főparancsnok kompromisszumos játékot játszik, és megállapodott az alkotmánybíróság elnökével. Abban a pillanatban, hogy stabilitás lesz, választásokat írnak majd ki – hangsúlyozta.
Egyiptom határain belülről vizsgálva az a legfontosabb, hogy mi lesz a gazdasággal, mivel Murszi nem merte végrehajtani azt a radikális leépítést, amit a Nyugat javasolt neki. Megváltoztatta ellenben a kül- és biztonságpolitikát: kiegyezett a Hamásszal és a szélsőséges szunnita csoportokkal, így kérdés, hogy a katonai vezetés ezt viszi-e tovább, vagy visszalép a Mubarak-féle útra – vázolta fel.
Kívülről vizsgálva azonban a hangsúly jelenleg nem Egyiptomon, hanem a szíriai belpolitikai változásokon van – folytatta. A 48 órás ultimátum alatt az amerikai, orosz és egyéb országok diplomatái vélhetően mindent megtettek a saját stratégiai érdekük érvényesítéséért. Egyiptom az arab világ vezető hatalma volt és lesz is, ám hogy miként politizál, az nem egyiptomi kérdés, mert erősen érinti a nyugati, orosz és kínai érdekeket – nyomatékosította.
MTI - A biztonságpolitikai szakértő szerint a hadsereg azért lépett színre, mert az egyiptomi gazdaság összeomlott. Egy év alatt több ezer gyárat bezártak, négymillióval kevesebb turista érkezett az országba, ami a jövőben még tovább csökken majd. Csak egy országtól, Szaúd-Arábiától vettek fel kölcsönt, ahol szélsőséges szunnita rendszer működik. Hat miniszter mondott le a múlt héten, hét már nem jelent meg a kormányülésen ezen a héten. Egy év alatt 4900 nagy sztrájk és 22 olyan tüntetés volt, amelyben milliók mentek az utcára – sorolta az utóbbi időszak eseményeit a szakember.
Nógrádi György véleménye szerint Mubarak és Murszi bukása között az a komoly különbség, hogy előbbi esetében a hadsereg nem avatkozott döntően közbe, mert Mubarak fia bejelentette, hogy el kell venni a hadseregtől a privilégiumokat. Az ezredesi és tábornoki garnitúra nagyon meggazdagodott ugyanis abból, hogy a fizetésén felül egyéb bevételei is vannak, minthogy a hadsereghez tartoznak a jobb üdülőövezetek és a hadipar. A jelenlegi káosz azonban tarthatatlan, ezért színre kellett lépni – mutatott rá.
Egy katonai puccsot persze a Nyugat nem támogathat, mert „2013-ban ez nem szalonképes”, ezért Abdul Fattah esz-Szíszi főparancsnok kompromisszumos játékot játszik, és megállapodott az alkotmánybíróság elnökével. Abban a pillanatban, hogy stabilitás lesz, választásokat írnak majd ki – hangsúlyozta.
Egyiptom határain belülről vizsgálva az a legfontosabb, hogy mi lesz a gazdasággal, mivel Murszi nem merte végrehajtani azt a radikális leépítést, amit a Nyugat javasolt neki. Megváltoztatta ellenben a kül- és biztonságpolitikát: kiegyezett a Hamásszal és a szélsőséges szunnita csoportokkal, így kérdés, hogy a katonai vezetés ezt viszi-e tovább, vagy visszalép a Mubarak-féle útra – vázolta fel.
Kívülről vizsgálva azonban a hangsúly jelenleg nem Egyiptomon, hanem a szíriai belpolitikai változásokon van – folytatta. A 48 órás ultimátum alatt az amerikai, orosz és egyéb országok diplomatái vélhetően mindent megtettek a saját stratégiai érdekük érvényesítéséért. Egyiptom az arab világ vezető hatalma volt és lesz is, ám hogy miként politizál, az nem egyiptomi kérdés, mert erősen érinti a nyugati, orosz és kínai érdekeket – nyomatékosította.
0 Megjegyzések