A kék bálnák és csőrös cetek viselkedését két tanulmány szerint zavarja a szimulált tengerészeti szonár.
MTI - Két kísérletben a kutatócsapatoknak sikerült nyomkövetővel és hangrögzítővel ellátniuk 17 kék bálnát és két csőrös cetet. Ezt követően szimulált szonárhangot játszottak le víz alatti mikrofonok segítségével, és rögzítették az állatok reakcióit. Az eredményekről a Királyi Társaság Proceedings B és Biology Letters folyóirataiban számoltak be.
A kutatók a csőrös cetek világszerte észlelt tömeges partra vetődését és elhullását korábban olyan katonai gyakorlatokhoz kötötték, melyekről ismeretes, hogy közepes frekvenciájú hanglokátorokat alkalmaznak. Ezért a szakemberek szerették volna kideríteni, hogy a hang ténylegesen bántja-e az állatokat. Az új vizsgálat nem magyarázza meg a partra vetődéseket, az azokhoz vezető események máig rejtélyt képeznek.
A csőrös cetekkel végzett kutatást a St. Andrews Egyetem csapata vezette. A vizsgálat felfedte, amit a kutatók jó ideje gyanítottak, hogy az emberi eredetű hang negatív hatással van a mélyre merülő emlősökre. A csőrös cetek a hang segítségével vadásznak és kommunikálnak. Echolokációs csettintéseket bocsátanak ki merüléskor, és a keresett tintahalak testéről visszapattanó visszhangokat érzékelik. Amikor a csapat a kísérlet során szonárhangot játszott le, mind a két Cuvier-féle csőrös cet felhagyott a vadászattal és gyorsan, csendben elúszott.
Talán még meglepőbb, hogy egy másik vizsgálatban - amelyet Jeremy Goldbogen, washingtoni kutató vezetett – számos kék bálna hasonlóképpen reagált a hangra. A kék bálnák nagyon alacsony frekvenciájú hangokkal – jóval a haditengerészeti szonár tartománya alatt – kommunikálnak. Mivel pedig nem hang segítségével vadásznak, úgy hitték, nem érinti őket a szonár hangja.
A bálnák reakciói változóak voltak. A felszínhez közel táplálkozó állatok szinte alig reagáltak, ám a krillért merülők már teljesen másképpen viselkedtek. „Az egyik állat egész nap merült és táplálkozott. Amint azonban a hangot meghallotta, félbehagyta az étkezést és elúszott a hangforrástól” – mondja Goldbogen.
Ezek az óriási termetű állatok egyetlen „kortyra” félmillió kalóriának megfelelő krillt is benyelhetnek, így táplálkozásuk megzavarása jelentős energiamennyiségtől fosztja meg őket. „Számításaim szerint eme idő alatt az állat egy tonnányi krilltől esett el. Ha a táplálkozási gócpontokon sokszor kerül sor ilyesmire, annak igen súlyos következményei lehetnek” – teszi hozzá.
Manapság pedig a haditengerészeti gyakorlatok eme gócpontokon zajlanak. A vizsgálatban szereplő kék bálnák például Kalifornia part menti vizeiben táplálkoztak 2010 nyarán és őszén. A vizsgált területen tartja rendszeres gyakorlatait az amerikai haditengerészet, és ide érkeznek a bálnák is, hogy a szaporodási helyeket célzó hosszú migráció előtt zsírtartalékra tegyenek szert.
A bálnák viselkedésének részletes vizsgálatát a nyomkövetőkbe elhelyezett technológia tette lehetővé. „Az okostelefonokban lévő szenzorok nagy része megtalálható a nyomkövetőkben. Ha elfordítjuk a telefonunkat, a képernyő is elfordul, amit a gyorsulásmérők és magnetométerek tesznek lehetővé. Így szereztünk információt a bálnák pozíciójáról is.” Ennek köszönhetően részletes animációk álltak rendelkezésre az egyes állatok pozíciójáról, sebességéről és mozgásáról.
Bár mindkét tanulmány egyértelmű bizonyítékot nyújt arra, hogy a szonár hatással van eme ritka tengeri emlősökre, a kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség annak meghatározásához, az emberi tevékenységek milyen speciális hatással vannak a bálnák környezetére.
MTI - Két kísérletben a kutatócsapatoknak sikerült nyomkövetővel és hangrögzítővel ellátniuk 17 kék bálnát és két csőrös cetet. Ezt követően szimulált szonárhangot játszottak le víz alatti mikrofonok segítségével, és rögzítették az állatok reakcióit. Az eredményekről a Királyi Társaság Proceedings B és Biology Letters folyóirataiban számoltak be.
A kutatók a csőrös cetek világszerte észlelt tömeges partra vetődését és elhullását korábban olyan katonai gyakorlatokhoz kötötték, melyekről ismeretes, hogy közepes frekvenciájú hanglokátorokat alkalmaznak. Ezért a szakemberek szerették volna kideríteni, hogy a hang ténylegesen bántja-e az állatokat. Az új vizsgálat nem magyarázza meg a partra vetődéseket, az azokhoz vezető események máig rejtélyt képeznek.
A csőrös cetekkel végzett kutatást a St. Andrews Egyetem csapata vezette. A vizsgálat felfedte, amit a kutatók jó ideje gyanítottak, hogy az emberi eredetű hang negatív hatással van a mélyre merülő emlősökre. A csőrös cetek a hang segítségével vadásznak és kommunikálnak. Echolokációs csettintéseket bocsátanak ki merüléskor, és a keresett tintahalak testéről visszapattanó visszhangokat érzékelik. Amikor a csapat a kísérlet során szonárhangot játszott le, mind a két Cuvier-féle csőrös cet felhagyott a vadászattal és gyorsan, csendben elúszott.
Talán még meglepőbb, hogy egy másik vizsgálatban - amelyet Jeremy Goldbogen, washingtoni kutató vezetett – számos kék bálna hasonlóképpen reagált a hangra. A kék bálnák nagyon alacsony frekvenciájú hangokkal – jóval a haditengerészeti szonár tartománya alatt – kommunikálnak. Mivel pedig nem hang segítségével vadásznak, úgy hitték, nem érinti őket a szonár hangja.
A bálnák reakciói változóak voltak. A felszínhez közel táplálkozó állatok szinte alig reagáltak, ám a krillért merülők már teljesen másképpen viselkedtek. „Az egyik állat egész nap merült és táplálkozott. Amint azonban a hangot meghallotta, félbehagyta az étkezést és elúszott a hangforrástól” – mondja Goldbogen.
Ezek az óriási termetű állatok egyetlen „kortyra” félmillió kalóriának megfelelő krillt is benyelhetnek, így táplálkozásuk megzavarása jelentős energiamennyiségtől fosztja meg őket. „Számításaim szerint eme idő alatt az állat egy tonnányi krilltől esett el. Ha a táplálkozási gócpontokon sokszor kerül sor ilyesmire, annak igen súlyos következményei lehetnek” – teszi hozzá.
Manapság pedig a haditengerészeti gyakorlatok eme gócpontokon zajlanak. A vizsgálatban szereplő kék bálnák például Kalifornia part menti vizeiben táplálkoztak 2010 nyarán és őszén. A vizsgált területen tartja rendszeres gyakorlatait az amerikai haditengerészet, és ide érkeznek a bálnák is, hogy a szaporodási helyeket célzó hosszú migráció előtt zsírtartalékra tegyenek szert.
A bálnák viselkedésének részletes vizsgálatát a nyomkövetőkbe elhelyezett technológia tette lehetővé. „Az okostelefonokban lévő szenzorok nagy része megtalálható a nyomkövetőkben. Ha elfordítjuk a telefonunkat, a képernyő is elfordul, amit a gyorsulásmérők és magnetométerek tesznek lehetővé. Így szereztünk információt a bálnák pozíciójáról is.” Ennek köszönhetően részletes animációk álltak rendelkezésre az egyes állatok pozíciójáról, sebességéről és mozgásáról.
Bár mindkét tanulmány egyértelmű bizonyítékot nyújt arra, hogy a szonár hatással van eme ritka tengeri emlősökre, a kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség annak meghatározásához, az emberi tevékenységek milyen speciális hatással vannak a bálnák környezetére.
0 Megjegyzések