Nagy, kifinomult civilizáció élt az Appalache-hegység lábánál hatezer évvel ezelőtt, ahol hatalmas városokat építettek, művészeti tárgyak, falfestmények és festett sziklát százait hagytál örökül. A régészek most ezek alapján próbálják kitalálni, milyen lehetett ez az ősi amerikai nép.
Feltételezések szerint az őslakosoknak az ókori görögökhöz hasonlóan összetett hitviláguk volt a jó és a rossz, fény és sötétség megkülönböztetésével. A festmények helye is jelentőséggel bír, tükrözi a spirituális világuk síkjait, állítja Jan Simek, a Tennessee Egyetem kutatója.
A népet mississippieknek vagy buckaépítőknek hívják, ez utóbbi név azokból a képződményekből ered, amiket a területen építettek és sok közülük máig fennmaradt. Főként földművesek voltak, kukoricát és tököt termesztettek, több száz- vagy ezerfős közösségekben éltek.
A régészek korábban lebecsülték ezt a kultúrát, mert nem ismerték fel összetettségét. Aztán megtalálták Cahokia városát, amelynek nagysága időszámításuk után 600-ban elérte a 40 ezres népességet. Észak-Amerikában egészen 1780-ig nem épült nagyobb város ennél, akkor Philadelphia érte el ezt a népességszámot. Cahokia népessége 1250-ben Párizs és London lakosságával vetekedett.
A 15. században néptelenedett el a város, amikor az európaiak a 16. században elérték a területet, a népességet felváltották más népcsoportok, például a cherokee, cree és más csoportok. Az antropológusok a mai napig nem tudják mi történt.
A legöregebb festmények majdnem másfél mérföldre vannak a Föld felszíne alatt, a művészeknek fáklyákra és egyéb felszerelésre volt szükségük ahhoz, hogy ilyen mélyre ereszkedjenek. A rejtélyes civilizáció tagjai néhány barlangot temetkezési helyként használtak, a legtöbb valamilyen vallási rituálé helyszíne volt, a művészet pedig része volt ennek a rituálénak.
Fotó: Jan Simek, Alan Cressler, Nicholas Herrmann and Sarah Sherwood/Antiquity Publications Ltd.
A legkorábbi festmények hatezer évesek, a régészek által vizsgáltak azonban a 11-17. századból származnak. Több mint 44 szabadtéri helyszínt és 50 barlangot vizsgáltak meg, ezek pontos helyét nem árulják el, hogy megőrizzék a festmények már így is leromlott állapotát.
Kiderült, hogy a mississippiek hasonlóan gondolkodtak, mint a korábbi amerikai törzsek. A világ különböző rétegekből áll, az emberek ennek csak egy részét foglalják el, a többi a lelkeké. Legalul a rosszindulatú lelkek és az alakváltók laktak, ez utóbbiak közé tartoztak azok az emberek is, akik gyakran madárrá változtak. A festményeken gyakran szerepelnek fegyverek és erőszak, az egyiken például egy fejsze áll ki egy ember fejéből.
Az emberek fölött laktak azok a szellemek, akik az időjárásért felelősek, és vigyáznak a halottakra. Ezek az ábrázolások egyszerűbbek, az arcok kifelé néznek, nem profilból ábrázolják az embert. A kutatók szerint egyáltalán nem egyedi, hogy a művészetet a spirituális élethez kötik. Ezt tették az egyiptomiak is, amikor piramisokat építettek, ezt tették a Stonehenge és a középkori hatalmas katedrálisok építői is.