című verses kötete
Előszó
Amikor először találkoztam Éles Attilával, már sejthettem volna, hogy kivételes embert és barátot ismerek meg. Egy vidéki város lakótelepének kicsi dolgozószobájában beszéltem vele először. A szobában - igazi írói műhely - már akkor egy számítógép, ezernyi CD, könyv és videó-kazetta vette körül. Mintha csak Hemingway modern dolgozószobájába csöppentem volna. Ekkor még nem tudtam, hogy verseket és prózát is ír, persze ő sem tudta rólam, hogy - akkor még csak magamnak írogatva - én is ezt művelem.Csak a számítógépes szakma hozott össze minket rövid időre, de már akkor is igazán kreatív embernek ismertem meg.
Amikor jóval később ismét összehozott a sors - persze már inkább online kapcsolatban -, akkor derült ki, hogy nemcsak a gépek nyelvén ért, hanem az egyszerű embereket is meg tudja fogni briliáns fogalmazásaival, versképeivel, amelyek egyszerűek és egyediek; igazán szeretnivaló képet fest az életről, amely vele sem bánt kesztyűs kézzel.
Ebbe a kötetébe a legnagyszerűbb versei és prózái kerültek. Szerencsésnek érzem magam, hogy én is közreműködhetek ennek létrehozásában. Ha valaki megérdemli kicsi hazánkban, hogy felfigyeljenek rá, az éppen Attila. Legelőször érthetősége ragadhatja meg az olvasót, de a megkapó tisztaság mögött szenzációs tartalomra bukkanunk.
Aki igazi szerelmes verseket akar olvasni, az könnyekig hatódhat, mert a szerző olyan képekben láttatja ezt az ősi érzést, ahogyan még senki. Mellőzi a sablonokat, kerüli a frázisokat; annak, aki igazán szereti az egyéni, új dolgokat, ez a kötet egy kincsestár. Csak néhány idézet:
„szavaid közti szünet
szél súgta üzenet” (Nem leszek ha nem akarod)
vagy:
„Nyakad hajlatáról álmodtam, szád vonaláról, orrod gömbölyű halmáról
és fölöttük ikercsillagként ragyogó szemeidről.” (Rég láttalak)
és még hosszasan sorolhatnánk, mindenképpen érdemes elolvasni ezt a remek válogatást.
Biztos vagyok benne, hogy még sokszor találkozunk a nevével, és még rengeteg kellemes percet okoz nekünk Éles Attila.
Radnó György
0 Megjegyzések