Nem baj, ha ott van a szőlőben és a gyümölcsösben. Nem baj,
ha ott van, mert megőrzi a talaj szerkezetét, párologtatásával jobb mikroklímát
biztosít, és jelentősen késlelteti a veszélyesebb gyomnövények megjelenését. A gyümölcsösökben a tyúkhúr
amolyan gyeppótlóként „működik”, viszont kevesebb vizet von el a
kultúrnövénytől, mint a fű. Nem baj, ha ott van a zöldséges kert egy
szegletében, mert kiváló levest vagy főzeléket lehet belőle készíteni, de
salátaként is megállja a helyét, de soha nem önmagába használjuk, hanem
keverjük más növényekkel.
Fogyasztható a levele, a szára és a virága is. A tyúkhúr íze
kellemes, gyengéd, hihetetlenül finom, valami olyan, mint a tejes kukorica,
olyasmi az íze, mint a zsenge fehérszőke kukoricahaj illata: édeskés, friss
fűízű. A természetgyógyászati irodalomban lúgosító hatását emelik ki, illetve
méregtelenítésre, májtisztításra ajánlják. A legújabb természetgyógyászati
irodalmak a diabéteszes betegek fontos gyógynövényeként említik. Levele
C-vitamint és foszfort tartalmaz.
Érdemes a friss
tavaszi levelekből szárítani egy adagot, salátákhoz, szendvicsekhez kiváló.
Fontos tudni, hogy a tyúkhúr virága mindig fehér, ha hozzá hasonló, de más
színű virágú növényt találunk a kertben, még véletlenül se használjuk fel.
0 Megjegyzések