Árulkodó pillantások, sokat mondó gesztikuláció: testbeszédünk sokkal több jelzést ad a kollégáknak, mint azt minden valószínűség szerint szeretnénk. Mire figyeljünk a fontos meetingeken vagy partneri találkozókon? A szakértő megmondja.


Egy pillantás többet mond ezer szónál? Az eredetileg képekre vonatkozó bölcsesség az élet minden területén megállja a helyét, de még többet tudhatunk meg, ha tárgyalás, megbeszélés során figyelmesen követjük a másik vállának, kezeinek mozgását.

Vállrángatás

Sokak számára ismerős lehet a szituáció: megbeszélés folyik, amelyen az összes létező munkatársunk részt vesz, a főnök éppen egy induló projektről beszél, mondandóját – mint újdonsült projektfelelősnek - éppen nekünk címezi. Mit jelent, ha néha, éppen csak hogy észrevehetően megrándul a válla? „A csak a figyelmes szemlélő számára szemet szúró, apró vállrándulások arról árulkodnak, hogy a beszélő maga is bizonytalan. Talán maga a főnök sincs meggyőződve a tervezett projekt sikerességéről” – mondja a testbeszéd e „szavairól” David Givens, akit világszerte a testbeszéd és nonverbális kommunikáció pápájaként emlegetnek. Givens olyan nagyvállalatoknak ad tanácsot, mint az Epson vagy a Dell, de számos könyvet is írt a testbeszéd által közvetítettekről.

A munkahelyi vezetők, ha jól végzik dolgukat, nagyon magabiztosnak és határozottnak tűnnek, ám a valóságban sokszor ez csak színjáték, s csak az érintett színészi képességeitől függ, hogy a hallgatóság átlát-e rajta vagy „megeszi” a hallottakat. „Határozottan mindenki tud fogalmazni és annak megfelelően beszélni, ám a bizonytalanságot a legtöbb esetben elárulják a test apró jelzései” – mondja Givens, s hozzáteszi: „a legbeszédesebbnek a vállak, kezek és szemek számítanak. Nem véletlenül örvendenek igen nagy népszerűségnek az üzleti életben a széles vállú zakók, mivel a beszédes vállak által mondottakat részben elfedik, s csak a szakavatottak képesek észrevenni az apró jeleket. Ez az egyik oka annak, hogy az üzletemberek miért nem pólóban érkeznek a fontos megbeszélésekre. Számos ember esetében a nyakkendőre is szükség van, mivel ez a kiegészítő is érzékeny pontot takar, sokaknál a nyakgödör is gyenge pontnak számít…

Mit mondanak a szemek?

„Ha valaki bizonytalan, gyakran pillant lefelé, de a határozott beszélő egyenesen tárgyalópartnere szemébe néz. Ugyanígy a határozatlanságra utal, ha valakinek megmerevednek a kezei, amelyeket esetleg még az asztal alá is dug. Ezzel szemben jóval nagyobb önbizalomról és határozott elképzelésekről árulkodik, ha valaki természetes módon használja gesztikulációra kezeit” – mondja a testbeszéd-szakértő.

Irányítható a testbeszéd?

Ahhoz, hogy teljes mértékben tudatában legyünk testünk üzeneteinek és akár irányítani is tudjuk rezdüléseit, óriási színészi teljesítményt kell nyújtanunk. „Ez különösen nagy feladat, mivel a legtöbb jelzést tudat alatt bocsátjuk ki. Még azok a rutinos közszereplők, akik retorikai tanulmányaik alatt külön képzést kaptak a testbeszéd kordában tartásáról, mint például Bill Clinton, az Amerikai Egyesült Államok egykori elnöke, észrevétlenül nagyon sok olyan dolgot elárulnak, amelyet amúgy nem szeretnének másokkal megosztani. Bár a volt amerikai elnök például – ha már nála tartunk – rutinosan fedte el teste legtöbb üzenetét, a Monica Lewinsky-ügy kapcsán történt meghallgatása során képtelen volt megállni, hogy pillantását ne lefelé vesse, vagy vállai ne rángatózzanak. Az ilyen szituációkban érzéseink átveszik az irányítást izomzatunk felett – akár akarjuk, akár nem – mondja a testbeszéd szakértője.

Számos szituációban ugyanakkor elengedhetetlen, hogy határozottak és sziklaszilárdak legyük. Ide sorolható a bértárgyalás is – már, ha a munkavállaló tárgyalási pozícióban van. Ilyenkor a kívánt összeget és a körítést is egyenesen a főnök szemébe nézve mondjuk ki. A mi kultúránkra jellemző, hogy a mereven a szembe való bámulást időnként megszakítjuk, hogy ne legyünk túl tolakodóak, ám ekkor se a padló felé fordítsuk tekintetünket, hanem másfelé pillantsunk. A tekintet mellett a gesztikulációra is érdemes figyelni: kezeinket fordítsuk tenyérrel lefelé, ez magabiztosságot sugároz. A felfelé forduló tenyér ezzel szemben – szinte világszerte – kérést fejez ki.

Honnan látható, hogy meddig feszíthető a húr?

Ha tárgyalópartnerünket beavattuk tervünk általános részébe, de a konkrétumokra (pl. kívánt bér, vagy szabadságigény) még nem tértünk rá, a legtöbb esetben már ekkor is felmérhető a másik véleménye. „Az egyetértés elterjedt jele – mindenek előtt Európában és az Amerikai Egyesült Államokban – az alig észrevehető bólintás. A főnök egy apró biccentéssel jelzi, ha a mi oldalunkon van – még akkor is, ha nem akarja, s csak akkor vesszük észre, ha nagyon odafigyelünk. Ha viszont oldalra pillant, akkor érveink nem győzték meg” – hangsúlyozza Givens, s még jó tanácsként hozzáteszi: „ha ezt látjuk, ajánlatos taktikát váltani, s másképp folytatni a cél elérése érdekében”.

Forrás: gondtalanfogamzasgatlas.hu