Célja, hogy az ember mesterséges úton létrehozott
termékeinek visszamaradt hulladékát újra felhasználható nyersanyaggá, kész
termékké alakítsa át. A szemétből így másodlagosan újrahasznosított anyag
keletkezik. Ez az eljárás nemcsak a pazarlást csökkenti, de a kifogyóban lévő
természetes erőforrások védelmét is szolgálja, valamint hozzájárul a hulladék
mennyiségének csökkentéséhez is.
Az anyagok környezettudatos körforgásának folyamata
Magyarországon még nem honosodott meg olyan mértékben, mint a fejlettebb északi
országokban, ahol a hulladék 80-90%-át ezzel a módszerrel dolgozzák fel. Nálunk
a rossz kommunikáció azt a téves hitet ültette el az emberekben, hogy minden
szemét egyazon helyre kerül. Pedig koránt sincs így: a hulladék különválasztva,
gyűjtőszigetekről jut el az újrafeldolgozóba. Budapesten megközelítőleg 1000
ilyen gyűjtősziget működik.
A recycling szemlélet egyre elterjedtebb Magyarországon is,
a fogyasztóknak, ha jelenleg még csak egy kis rétege is, de felismeri a
szemétben rejlő lehetőségeket.
Iskolás éveimben előszeretettel gyártottam magamnak saját
készítésű ékszereket, csak azért, hogy azzal a boldog tudattal viselhessem
őket: ilyen csak nekem van, és nem jön velem szembe az iskola folyosóján. Ilyen
és ehhez hasonló kreatív energiáktól hajtva építettem gombot, drótot, de még
szöget is ékszerkollekcióimba. Akkor még nem tudtam, hogy amit művelek,
tulajdonképpen nem más, mint a recycling art.
A környezettudatos művészet jelmondata ez lehetne: Ne dobd
ki, használd fel! Egyre több designer is magáévá teszi az elvet, melynek során
az anyag eredeti funkciója módosul vagy teljesen megváltozik. Így születik a
műanyag palackból lámpabúra, a régi pólóból nyaklánc vagy a televízióból
akvárium.
A recycling art képviselői azonban nem csupán esztétikai
okból barkácsolnak, hanem egyfajta tudatos társadalmi missziót is folytatnak:
céljuk, hogy hatással legyenek a fiatal és az idősebb generációra egyaránt.
Környezettudatossá akarják nevelni az embereket, hogy megértsék, többé nem
lehet mindent vég nélkül előállítani, az erőforrások egyszer elapadnak.
Műalkotásaikkal, egyszerű használati tárgyaikkal nemcsak azt akarják
belecsepegtetni a magyar háztartásokba, hogy ami ma szemét, holnap már valami
újnak válhat az alapanyagává, hanem azt is, hogy becsüljük meg a régit és
kidobás helyett újítsunk, csinosítsunk, adjunk új külsőt hűségesen szolgáló
tárgyainknak, bútorainknak.
A zöld küldetés a kétezres évek derekán indult itthon, és
szűk egy évtized alatt a kis műhelyekből, baráti workshopokból felkapaszkodott
a designboltok polcaira is: találkozhatunk bakelit ékszerekkel a WAMP-on,
biciklialkatrészekből és gumibelsőből készült táskákkal, övekkel a Retrockban.
A Néprajzi Múzeum is helyet adott kiállításán az újrahasznosított tárgyaknak:
2008-ban a Balkán Tangó márkanéven futó biciklikerék-belsőből készült táskák
egyike is bekerült az újrahasznosított tárgyak közé. De ott lehetne a kiállítás
vitrinjében a Celluxcsoport valamelyik filcállatkája is, vagy a Bakelit Design
órái és fülbevalói. Ha nem szemétként tekintünk ezekre a tárgyakra, láthatjuk,
hogy elkészítésükben az egyediség, minőség és tartósság kritériumai dominálnak.
Az interneten fellelhetünk olyan blogokat, honlapokat,
amelyek ötleteivel mi magunk is tehetünk azért, hogy csökkentsük a természetbe
jutó hulladék mennyiségét, kiéljük kreativitásunkat, és ráadásul valami szép,
új dologgal gyarapítsuk környezetünket.
Forrás: otvenentul.hu
0 Megjegyzések