Ölelést árul egy amerikai anya, a sajátját, és elég jól keres vele, pedig szolgáltatása szigorúan szexmentes.

A 29 éves Jackie Samuel New York államban, Rochesterben él. A világhálón hirdeti szolgáltatását, amely csakis baráti ölelésből áll, szorosból és tetszés szerinti hosszúból - az órabér 12 ezer forintnyi dollár -, de semmilyen más testi érintkezésből.Samuel forgalma átlagosan 30 férfi hetente, köztük nyugdíjasok és veterán katonák.A nő naponta több mint 50 ezer forintot keres öleléseivel, a pénzből tanulmányai költségét és kisfia szükségleteit fedezi.A hirdetés alapján a szolgáltatás szabályai igen szigorúak: a nő csakis a saját otthonában hajlandó a dologra, bár ott bármelyik helyiségben. Az alsónemű fedte testrészek tapogatása tilos.A vállalkozás mindezek ellenére oly sikeres, hogy Samuel pótölelőt szerződtetett, aki szükség esetén kisegítő ölelőként beugrik hozzá, olyankor két vendég egyszerre van a házban."Az ölelkezés egészséges, lelki töltetű és mókás" - idézte a nőt a The Daily Telegraph című brit lap. Vendégeinek egy része megözvegyült és ezért érzi szükségét ölelő karoknak, mások hadilábon állnak párjukkal, megint mások pedig egyszerűen csak kíváncsiak.Akadnak, akik Samuel vállalkozására ferde szemmel néznek."Vannak, akik úgy tartják, hogy rosszabb vagyok egy örömlánynál, mert az ölelés bensőségesebb, mint a szex. Azt mondják, hogy pénzzé teszem a szeretetet" - mondta.

Az igazi probléma akkor van, ha a gondot a pénzzel való gazdálkodása okozza. Kutyaszorító egy helyzet az ilyen. Adjunk vagy sem? A barátságot valószínűleg mindenképpen kockára tesszük vele.Adandó alkalomHa már kért, hát adunk. Mi mást is tehetne egy barát. Átsegít a nehéz napokon, időszakon. Jelentős üggyé csak akkor válik az eset, ha nem apró pénzről van szó. Amikor súlyos összeg felett mondunk igen, más szemszögből is meg kell vizsgálni a dolgokat. A gödör - amibe a cimboránk beleesett - és a barátság mélységétől is függ, meddig mehetünk el, mennyit kérhet és mikor illendő visszaadni a forintokat.Ördögi körMi történne, ha nem adnánk? Még ha hosszú távon, a barátságra való tekintettel is utasítjuk el a kölcsönkérést, legbelül bűntudat fog gyötörni minket. A 22-es csapdájába esünk bele. Aki nem ad, az nem is igazi barát, még akkor sem, ha éppen a barátságot nem szeretné kockáztatni az összeg miatt.Egyértelmű tehát, hogy nincs jó döntés. Hogy mit tartunk helyesnek, az a saját kapcsolatunkon és felfogásunkon múlik. Egyedül abban kell bíznunk, hogy jól választottuk meg a barátainkat és ilyen helyzetben sem fognak csalódást okozni nekünk és remélhetőleg mi sem nekik.



Forrás: napidoktor.hu