A bíróság nem tudta megállapítani, hogy négy vádlott közül konkrétan ki gyilkolt meg egy idős asszonyt, így mind a négyüket elítélték bűnsegédként elkövetett emberölésért. A nő az egyik vádlott édesanyja volt.
Rendhagyó bizonyítási eljárás után hozott ítéletet a Debreceni Törvényszék egy idős asszony meggyilkolásának az ügyében. A négy vádlott közül ugyanis nem lehetett megállapítani, hogy konkrétan ki volt az elkövető, csak azt, hogy négyőjük közül fojtotta meg valaki az asszonyt. Ezért lettek mind a négyen bűnsegédek.
A Debreceni Törvényszék mind a négy vádlottat bűnösnek találta az előre kitervelten, nyereségvágyból, bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében. Az elsőrendű vádlott M.Ferenc 11 év börtönt, a másodrendű vádlott T.Éva 14 év fegyházat, a harmadrendű T.Miklós Attila 14 év börtönt, a negyedrendű vádlott G.Tímea pedig 14 év fegyházat kapott. Ezen felül tíz évre mindannyiukat eltiltotta a bíróság a közügyek gyakorlásától.
A vádlottaknak meg kell fizetniük a bűnügyi költségeket is, ez összességében több mint nyolcmillió forintot tesz ki. Az elsőrendű vádlott fiatal kora, a harmadrendű pedig akut és súlyos betegségei miatt kapott börtönbüntetést.
A vádlottak még a bűncselekmény tervezésekor megállapodtak abban, hogy ha óvintézkedéseik ellenére mégis meggyanúsítanák őket, nem tesznek sem magukra, sem egymásra terhelő vallomást. Ehhez tartották is magukat, mind a nyomozati, mind a bírósági szakban - az elsőrendű vádlott kivételével. Ő ugyanis többször tett vallomást - igaz, olykor eltérő tartalommal-, és zárkatársainak, valamint barátnőjének is részletesen beszámolt a történtekről: hogyan tervezték meg a gyilkosságot (például a cellainformációkat kivédve senki nem vitt magával telefont), melyik vádlottnak milyen szerepe volt benne, és hogy mi volt az indíték. Miután a rabtársak, mint tanúk vallomása egybecsengett, a bíróság egyértelmű következtetéseket tudott levonni.
A gyilkosság indítéka az idős asszony önkormányzati bérlakásának megszerzése volt. A vádlottak azt tervezték, hogy az ingatlant kezelő önkormányzati cégnél a lehető legtovább próbálják eltitkolni az áldozat, vagyis a harmadrendű vádlott édesanyjának, mint bérlőnek a halálát, majd a lakásba költözve közeli hozzátartozóként kérelmezik a bérlői jogviszony folytatását. A gyilkosság után nem is költöztek be a lakásba, hogy ne tereljék magukra a gyanút, az ingatlankezelő azonban 4 hónap múlva értesült az idős asszony haláláról, a harmadrendű vádlott kérelmét pedig elutasította, így a lakást mégsem sikerült megszerezniük.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosítást kért, illetve a vádlottak és védőik is fellebbeztek.