A csípőízület rendellenes fejlődése, fejlődésbeli visszamaradása már az anyaméhben kialakul. Maga a ficam azonban általában a születés során, vagy utána következik be, azaz ekkor távolodik el a csípőízület és a normálisan benne rögzülő combcsont feje egymástól.

A csípőficam a leggyakoribb mozgásszervet érintő fejlődési rendellenesség, gyakorisága hazánkban 1-2 százalék körül van, s főleg leány újszülötteknél fordul elő (náluk 5-10-szer gyakoribb, mint a fiúknál!). Az érintettek nagy százaléka farfekvéses volt, ezért joggal feltételezhető, hogy ez a méhen belüli fekvési rendellenesség, negatív hatással van a csípőízület normális, megfelelő fejlődésére.

Vannak olyan családok, ahol halmozottan fordul elő a betegség, amely bizonyítja, hogy kialakulásában genetikai okok is szerepelnek. Egyes nőgyógyász szakorvosok az átlagosnál kevesebb magzatvizet is felelőssé teszik az állapot kialakulásáért.

Milyen formái ismertek a csípőízület-diszpláziának?

Az ízület rendellenes fejlődése jelentkezhet csupán instabil csípő formájában, vagy teljesen ficamos is lehet. Az instabil csípő azt jelenti, hogy a combcsont feje a megfelelő helyen, azaz a csípőcsont ízületi árkában (vápájában) helyezkedik el, de bizonyos erőhatásokkal, például a "Barlow-manőverrel" (hátrafelé irányuló enyhe nyomással) onnan túl könnyen kimozdítható.

A porckopáshoz vezető okok
Az artrózis lényege az ízületek végeit borító porcok minden látható ok nélküli károsodása. A porc először elvékonyodik, aztán a sima felszíne berepedezik, végül a teljes porcállomány összetöredezik majd felszívódik. A porc eltűnésével az ízületi végek csontjai közvetlenül érintkeznek egymással, ami csontfelszínek dörzsölődéséhez és ezáltal csontkárosodáshoz és fájdalomhoz vezet...

Amint az orvos abbahagyja a comb nyomását, a combcsont feje azonnal visszaugrik a vápába. Ha a csípő csupán instabil, az rendszerint 2-3 hónap alatt - a fejlődésnek, érésnek köszönhetően - magától meggyógyul.

Ha a csípő ficamos, akkor már nincs a helyén, hanem a vápa mögött helyezkedik el, és egy bizonyos speciális vizsgálóeljárás - az Ortolani-manőver - segítségével, visszajuttatható anatómiai pozíciójába, azonban onnan spontán újból eltávolodhat.

A fizikális vizsgálatot rendszerint ultrahangos vizsgálattal (4 hónapos kor után bizonyos esetekben röntgen-vizsgálattal is) kiegészíti az orvos. Az ultrahang azért nagyon jó, mert abban az esetben is kimutatja a csípőízület fejletlenségét, ha a csecsemőnek a fent említett eljárásokkal (Barlow, Ortolani) nincsenek jelentős eltérései.

Milyen jelei lehetnek a csípőízület fejlődési zavarainak?

Ha az újszülött, illetve a csecsemő combján lévő bőrredők nem egyformák, nem szimmetrikusak, valamint ha a baba a két alsó végtagját eltérő módon tartja alvás, pihenés közben - például ha az egyik nyújtottabb, mint a másik -, az nagyon figyelemfelhívó tünet!

A már járni tudó kisgyermeknél a - legtöbbször kezdettől fennálló - sántítás, kacsázó járás, szinte biztos jele a csípő megbetegedésének! Magyarországon jól szervezett szűrőprogram alakult ki a csecsemőkori csípőízületi diszplázia szűrésére. Az első csípővizsgálat már az újszülött-osztályokon megtörténik, ezt követően négy, majd 12-14 hetes korban kerül rá újra sor. Nagyon fontos a korábban már említett ultrahangos vizsgálat is, hiszen azokat az instabilitásokat, fejletlenségeket is kezelni kell, melyek nem adnak fizikai tüneteket.

Ugyanis, ha ezek az elváltozások tartósan fennállnak, akkor az ízület terhelhetősége lecsökken, és fiatal felnőttkorra a csípőízület fájdalmasan eldeformálódik, "elkopik". Emiatt a beteg járása olyan mértékben korlátozott lesz, hogy a legtöbb esetben műtét is szükségessé válik.

Hogyan kezelhető az időben felfedezett betegség?

A kezelés alapja az évtizedek óta használatos Pavlik-kengyel felhelyezése, melyet már 3-4 hetes kortól alkalmazni lehet. Nagyon fontos, hogy a szülők fegyelmezetten és kitartóan használják a készüléket (mely tulajdonképpen egy bőrből készült szíj, állítható csatokkal)!

A kengyelt minden pelenkázás után újból rá kell adni a gyermekre, nem szabad sajnálatból annak használatát hanyagolni, ugyanis a baba a "szíj" által létrehozott testtartáshoz, pozícióhoz szokik hozzá, az lesz számára a természetes, nem érzi kényelmetlennek, ezért nem szenved tőle!

Azonban ha a szülők, csak az orvosi kontroll-vizsgálatok alkalmával csatolják fel újra a Pavlik-kengyelt, és otthon hagyják "pihenni a gyermeket", akkor nagyon sokat árthatnak neki, hiszen nem fog helyrejönni, korrigálódni a fejlődési hiba, és maradandóak lesznek a károsodások!

A kengyelt körülbelül 4-6-8 hónapig kell viselni, a diszplázia mértékétől, az állapot súlyosságától függően.
Fontos még a gyermek úgynevezett "széles pelenkázása", melynek helyes technikájára a védőnő, az ortopéd szakorvos vagy a gyermekorvos, szükség esetén megtanítja a szülőket.

Az időben felismert és kezelt csípőficam esetén, a teljes gyógyulás esélye mintegy 100 százalék. Ha azonban a kisbaba nem kapja meg időben a szükséges kezelést, később súlyos panaszai lesznek az ízület nem megfelelő terhelése, kopása miatt. Ebben az esetben már gyakran nem kerülhető el a műtét, mely sajnos nem is kecsegtet olyan jó eredményekkel, mint a csecsemőkorban alkalmazott Pavlik-kengyel terápia.

Forrás: webbeteg.hu