A tabuk folyamatosan velünk vannak. Tudatosan észre sem vesszük, a tabu egyszerűen beépül a személyiségbe.

A tabu vagy a tiltottat vagy a szent dolgot takarja: valamilyen tevékenység, amit tiltás övez – a megszegése (minimum) társadalmi következményekkel jár, de sokszor a törvénykezés is ítéletet mond tabut megszegő ember felett. Sok mindentől függ, hogy mi számít tabunak. Legtágabban a kultúra szabja meg, azon belül a neveltetés, a család, a szocializáció, és az életünk során minket ért tapasztalatok. Maga a tabu szó a polinéz kultúrából maradt ránk, európai terjedését James Cook nevéhez kötjük. Nem is nagyon lehet általános tabukat mondani, ami majdnem minden kultúrában tabunak számít, az a kannibalizmus és a vérfertőzés, de nyilván erre is tudunk kivételeket. Mikor és mitől szűnik meg egy tabu? Van, hogy soha, de általában komoly társadalmi változások hozzák magukkal egy-egy tabu eltűnését.

Az európai kultúrában is lehet általános tabukat mondani, de lehet országra bontva is – általában ezekből alakulnak ki a sztereotípiáink is (ilyen például, hogy az olaszoknál a maffia, gyakorlatilag tiltott téma, de sztereotípiaként mindenki tudatában azonosul az olasz kultúra a maffiával). Legáltalánosabb tabuként elsőre nyilván mindenkinek a szex, a meztelenség jut eszébe, de a viktoriánus korhoz képest ebben is sokat fejlődtünk, ma már csak inkább a nemiszervekre korlátozódik a tabu. Egy dolog, hogy a médiából meztelen testek tömtelege csorog, négy fal között még mindig nehezen kezeli az emberek többsége a meztelenséget és nehezen is beszélünk testünkkel kapcsolatos dolgokról.

Természetesen szociológusok és pszichológusok garmadája foglalkozott a tabu kérdésével. Nálunk tabu pl. az adósság, a családon belüli droghasználó vagy alkoholista – ha jobban meggondoljuk, ezekről tényleg alig-alig beszélünk, bár az adósság kezd egyre elterjedtebbé válni manapság. Ebben társadalmi változás várható, úgymond természetes dologgá kezd válni, így már kevésbé titkoljuk majd. Tabu a halál, főleg gyereket próbálnak óvni tőle – ha ezt összevetjük a XIX. századdal, ahol a halált teljesen alap dologként tartották számon, egyértelmű a társadalmi változás. Cserébe akkor tabu volt a testiség, ma már kevésbé az. Tabu volt az identitás kérdése, a másság, ezt szexuális devianciaként tartották számon (gyakorlatilag ez még az 1980-as években is teljesen így volt), szintén napjainkban figyelhető meg ennek a tabunak a múlása (bár elég lassan).

Freud a Totem és tabu című művében foglalkozik a kérdéssel. Freud nem csak tabu cselekedetekről, hanem tabu személyekről és tárgyakról is beszél. Három tabu témát vet mélyebb elemzés alá: megölt ellenség tabuja, a halottak tabuja és az uralkodók tabuja (nyilván ezek törzsi szintű tabuk). Mivel Freud pszichoanalitikus és mindennek a hátterében elfojtásokat lát, nincs ez másként a tabuk esetében sem – úgy gondolja, minden tabu kialakulása mögött valamilyen elfojtott érzelem lapul. A megölt ellenség – általában levágott fejének – tisztelete mögött a lelkiismeret, a halottak tabuja és az uralkodó korlátozása mögött pedig valamilyen ellenséges indulat húzódik meg.


Végül pedig mindenkinek vannak személyes tabui. Van, ami nekem lehet, hogy sok, más nevetve beszél róla, de igaz lehet fordítva is. Társas kapcsolatokban érdemes ezt kitapasztalni és tolerálni, empatikusan fordulni a másik felé, akkor nem lehet gond.

Forrás: ertunk.hu