Egy nagy igazságot le kell szögezni rögtön az elején: Ugyanaz az ember más időpontokban sokkal jobban különbözhet önmagától, mint más valakitől. Vagyis a dolog nem egyszerű.


Nincs egyetemes rendje a normális, kiegyensúlyozott lelkivilágnak, vagy az önmegismerés útjának. Mindenkinek magának kell ráakadnia arra a módszerre, amit valahol, valaki épp neki talált ki.

Nem véletlen, hogy tanfolyamok, terápiák tucatjai közül lehet válogatni. Elvégre piaci áru a boldogulás-keresés is, és mint ilyen, a kereslet-kínálat közgazdasági alaptétele határozza meg.

Valamikor a század elején az ún. Müller-féle módszer terjedt el szerte a világon. Receptje olyan egyszerű és magától értődő, mint az egyszeregy. Legyünk mértékletesek, tartózkodjunk sokat a levegőn és a napfényben, és mozogjunk minél többet.

A mi korunk a bőségről szól. Rosszabb megvilágításban a megfullasztásról. Néha már ugyanis a fulladásig zúdulnak ránk az információk, a márkás cuccok vagy boldogság- ígérgető-könyvek. S ebben a dömpingben az önsegélyező tanfolyamok is.

Reikik, jógák, családterápiák, csoportterápiák, autogén tréningek, agykontrollok és egyéb tuti megoldást kísérő csodakurzusok. „Ismerd meg önmagad”, „legyél akaratod szobrásza”, „álmodj nagyokat és valósítsd meg őket”, „tégy az egészségedért”, „élj stresszmentesen”. Ugye, ismerős szlogenek? „Tíz tipp, hogyan legyél sikeres”, „Így szabadulhatsz meg félelmeidtől”, „A siker huszon-akárhány biztos módszere”. Ezeket is ismerjük, könyökkijövősen.

Talán egyik legfőbb bajunk, hogy túl sokat foglalkozunk önmagunkkal. Nem véletlen, hogy depresszív betegségek nagyobb számban támadnak meg értelmiségieket. Ők többet agyalnak magukon és önmaguk szerepén, mint mások. Túlbonyolítják az életüket. Ha találkoznak valakivel, jobban leköti őket saját pozíciójuk,(mit mondok én? mit mondanak rólam? mi lesz, ha…? mi lenne, ha…?) mint maga a találkozás.

Különféle nemtelen érzést nevelgetünk magunkban, ezek saját kis despota szörnyeink. Közülük legizmosabbá a félelmet dagasztottuk.

Henrik Neuhaus, egy neves zongorista kíméletlen volt azon tanítványaival szemben, akik bénult izgalommal küzdöttek a koncerteken. Rájuk kiabált: „Nagy vétek ez a zenével szemben! Így bűnhődtök azért, hogy a játék közben nem a zenével, hanem saját szerepetekkel törődtök!”

Az ember magához való viszonya kisugárzik másokra. Magyarán: azt fogom kapni a többiektől, amit elvárok tőlük. Próbát tehetünk egy semleges helyen, ismeretlen emberek körében. Ilyen szituáció mondjuk a vasúti fülke: lépj be kétféle tudattal („határozott vagyok és barátkozó” vagy „nyuszi vagyok és hagyjanak engem békén”), és meglátod, kétféle választ fogsz kapni. Érdekes és roppant tanulságos játék.

Vlagyimir Levi , orosz terapeuta azt ajánlja, hogy váljunk önmagunk pszichológusává. Keressük meg a magunk számára legmegfelelőbb módszert. Nem lesz könnyű ebben a túltermelési dzsungelben, viszont nem is reménytelen vállalkozás.

A lelki harmónia algebrájának nevezi azt az állapotot, ami mindenkinél adott. Mindenkinek van ugyanis a saját egyenlete, n számú ismeretlennel, ami adott problémája megoldását adja. De hogy melyik ez az egyenlet, és hány ismeretlennel történik a megoldása, az mindenkinél teljesen egyéni. Viszont ehhez mindenképpen szükséges, hogy tisztában legyünk szabályrendszerünkkel és önmagunkkal is.

Miről árulkodnak izomfeszültségeid?

szemöldökdudor, orrnyereg, szemhéjak feszültsége = különféle problémákon koncentráltan és elmélyülten morfondírozó emberszáj, ajkak, állkapocs feszültsége = magányos, ingerlékeny, siránkozó ember
nyak, tarkó, váll feszültsége= önbizalomhiánnyal küzdő, odaszegezett, merev ember
karok, könyök, ujjak feszültsége= ingerlékeny, nyugtalan, gyanakvó, túltengően aktív ember
torok, gége, rekeszizom feszültsége= bizonytalan, rossz hangulatú, stressze ember

Ritmikus vagy aritmikus ember vagy?

Ritmikus: napirendjük szinte magától áll össze, tudatosan megszervezhetik napjaikat, de ha valami váratlan közbejön, nem esnek kétségbe, nem esnek ki a ritmusból. Rugalmasak és derűsek tudnak maradni. Pszichofizikai koordináltság jellemzi őket. Könnyedek erőszaktól és merevségtől mentesek. Jól alkalmazkodnak minden változáshoz. Úgy működnek, mint a jól szabályozott lélegzet.

Aritmikus: nagyon akarják a rendszerességet, de valahogy nem jön össze nekik. A nagy akarásnak nyögés a vége - tartja a mondás. Görcsösek, merevek. Ha valami nem úgy jön össze, ahogy azt képzeletükben lejátszották maguknak, akkor megrémülnek, elvesztik a fonalat, feje tetejére áll a világuk. Belső ritmusuk túlságosan bonyolult, változékony, rosszul irányítható. Két napig étvágytalanok, aztán farkasétvággyal vetik bele magukat a hűtőszekrénybe. Egyszer jól alszanak, másszor az istennek sem tud elaludni. Mindenben ugyanilyen aritmikusak.

A sikeres ember két fajtája

„Önmagával elégedett”: szilárdan hisz a maga képességeiben, ennek beigazolását látja számos tettében. Tudja, hogy csak magára számíthat, mert abban csalódott a legkevésbé. A kudarcot nem veszi figyelembe, nagyvonalúan eltekint fölötte, vagy, ha már elkerülhetetlen a vele való szembenézés, bagatellizálja. Valójában magányos, önmagába zárt lélek, aki hatalmas belső erőkkel és potenciákkal rendelkezik. Erőtartalékai önmagukból táplálkoznak.

„Feloldódott”: ennek az embertípusnak abból származnak a sikerei, hogy tökéletesen átadta magát valami külső erőnek. Őt a próféta, a guru, az isten irányítja, ennek mámorító tudatában vág bele minden tettébe. Biztos abban, hogy semmi baj nem érheti, mert ő pártfogolt, kiválasztott, fölötte álló szellemi erők boldog irányítottja. Lángoló szónok, ihletett művész, fanatikus harcos lehet belőle.


Forrás: gondtalanfogamzasgatlas.hu