Mindenki elbizonytalanodik néha. Van, akinek van bevett módszere a probléma orvoslására, van, akinek nincs, de a lényeg, hogy nehéz ma már olyan embert találni, aki ilyenkor legalább egyszer ne fordult volna a spiritualitás felé.

Természetesen egyáltalán nem új keletű reakció, sőt talán évszázadokkal/ezredekkel ezelőtt még nem övezte ilyen szintű szkepticizmus a jóslatokat, mint manapság. Vegyük például Kínát, i.e. 3000-ben, amikorra öt szent könyv tehető. Ezek egyike a „Változások könyve” (Ji Csing), melynek eredeti célja életvezetés és jövendölés volt. Európában a XIX. században terjedt el, ma már magyar fordítás is elérhető. A Ji Csing felfogása szerint vannak olyan felsőbb erők, melyek életünket irányítják, de ezek részben megtudhatóak, így a jövő bizonyos részeire rálátást nyújthat a jövendölés. Tudományos szempontból valószínűleg inkább a benne rejlő, komoly filozófia a lényeges – még maga Jung is ajánlotta a művet. Többszöri olvasásával szerinte elérhető az igazi bölcsesség.

Közismert jelenség a régiek jóslása, abban különbözik a maitól, hogy akkor még főleg a természeti erőkre/jelenségekre koncentráltak, így jósoltak például szél és szélbe kirakott harangok segítségével, madarak mozgásából, állatok viselkedéséből. Utóbbi valamennyire visszamaradt, bár inkább a népi babonában. Gondoljunk csak arra, hogy úgy tartjuk, ha a hangyák fel-alá mászkálnak, esni fog az eső. Ha vörös az ég alja, erős szél várható, ha északi szél jön, új híreket kapunk, ha a vadludak korán délre indulnak, hosszú és kemény tél várható.

Máig megmaradt módszer a kártyajóslás, csak a bevethető eszközök száma bővült. Jósolhatnak nekünk tarot kártyából, sima magyar vagy francia kártyából, cigánykártyából, léteznek ún. rúnakártyák, de ma már vannak (ark)angyalkártyák is. Pontosan nem tudni, honnan került hozzánk ez a technika, de az biztos, hogy a XIX. században megrendezett vásárokon állandóan jelen voltak a kártyából jósoló cigányasszonyok. A történetírás a XIV. századra teszi a megjelenését, eredetét pedig a Közel-Keletre vagy Észak-Afrikára. A kérdések pedig, amiket megválaszolhat a kártyavetés? A legalapvetőbb hétköznapi életre vonatkozó kérdésekből kerül ki: pénzügyek, egészség, betegség, szerelem és szex.

Szintén megmaradt a boszorkányság, bár személyes véleményem, hogy ez inkább tinik körében elterjedt játékként manifesztálódik, de kétezer évvel korábban még nem így volt. Akkoriban a boszorkányok voltak azok a lények, akik az ember és a természetfeletti, természeti hatalom között helyezkedtek el. Az ókor szerette őket, de a kereszténység megjelenésével és elterjedésével negatív figuraként éltek tovább a köztudatban, akiket később eretneknek nyilvánítottak. Innen ismert a sztori: máglya, vízpróba, és hasonló kedvességek vártak a sokszor politikai okokból megvádolt nőkre (olykor férfiakra!). A mai kor pedig már a mágiát is hozzátapasztotta, fehér és fekete mágia megkülönböztetésével. A boszorkányok mágia segítségével befolyásolják az eseményeket, amihez a természet erejét használják fel. Ha jó célból teszik, fehér mágiáról, ha azért, hogy ártsanak vele, akkor fekete mágiáról van szó. A XXI. századra komplett iparág vált a boszorkányságból, amiről azért már nyugodt szívvel elmondható, hogy nevetséges és valahol gusztustalan is.

Tágabb értelemben a horoszkóp is jóslás, ahonnan már csak egy lépés az asztrológia. Mindkettő ugyanazokra az alapokra épít, csak utóbbi az ezotéria világában és felfogásában pontosabbnak számít. A lényeg, hogy születésünk órára (és adott esetben helyre) pontos meghatározásával a bolygók állásához köti mind személyiségünk, mind pedig életünk alakulását. Az akkori bolygóállás határoz meg mindent: milyen problémákra számíthatunk az életben, hogy fogjuk tudni kezelni őket, milyen személyiségjegyekkel rendelkezünk, és – állítólag – pontos leírást ad az egész életünkről. Ergo az asztrológia egyértelműen a predesztinációra épít. Ez kinek szimpatikus, kinek nem.

Forrás: ertunk.hu