A Gyöngyhajú lány vagy a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek elképzelhetetlen Kóbor János jellegzetes hangja nélkül. Kóbor János hetven éves.
Kóbor János, a Kossuth- és Liszt-díjas Omega együttes énekese, alapító tagja 70 éves, 1943. május 17-én született.
Szüleivel Budán lakott, itt járta iskoláit. Apja elismert pénzügyi szakember volt, anyja is pénzügyi vonalon dolgozott. Arra számított, hogy sportoló lesz belőle, mert gátfutásban szép eredményeket ért el, de egy sérülés miatt fel kellett adnia ezt a tervét, s így kötött ki a zene mellett. A József Attila Gimnáziumban együttest szerveztek a diákok, sorshúzással döntötték el a felállást, így lett gitáros Kóbor. Csak öt évig lógott nyakában a hangszer, aztán végleg az éneklés mellett kötött ki. Rekedtes, kemény tónusú hangját soha nem képezte, csak autodidakta módon.
Illés mögött a legjobb
Építészmérnöki diplomát szerzett, s közben egyre jobban “elmerült” a zenében. A műegyetemisták zenekara 1962. szeptember 23-án lépett fel először Omega néven a BME várbeli kollégiumában. Kezdetben a zenekarvezető Benkő László többet énekelt, mint ő, de aztán letette a ritmusgitárt és az együttes frontemberévé vált.
Az Omega műsora 1967-ig angolszász számok hangzáshű interpretálásából állt. 1967-ben kezdődött az Omega második korszaka, ekkor lépett be hozzájuk Presser Gábor billentyűs, aki invenciózus zeneszerzőnek bizonyult, a dalok szövegét Adamis Anna írta. Számaik (Rózsafák, Azt mondta az anyukám, Nem tilthatod meg stb.) felkerültek a sikerlistákra, és megjelent a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek című albumuk, az első nagylemez, amelyet magyar beategyüttes készített. A slágerlisták alapján 1968 végén az Omega már vitathatatlanul második volt az Illés mögött a magyar beatzenekarok sorában.
Megjárták a beat őshazájának számító Angliát, ahol a Decca cég Red Star néven kis- és nagylemezt adott ki velük. 1970-ben a tokiói Yamaha-fesztiválon a Gyöngyhajú lány című daluk különdíjat kapott, mindenütt sikerrel léptek fel. 1971 tavaszán azonban Presser és a dobos Laux váratlanul elhagyta az együttest (létrehozták az LGT-t), de új alapokon, szívós munkával sikerült az Omegának talpra állnia, sőt megújulnia. Minden tag aktívabb lett a dalszerzés terén, Kóbor még szövegeket is írt, s mind nagyobb súlyt fektettek a színpadi látványra és hangzásra. 1973-ban a nyugatnémet Bellaphon lemezcég hároméves szerződést kötött velük, amit aztán öt évvel meghosszabbítottak. Az Omega jól csengő névvé vált Európa-szerte – elsősorban német nyelvterületen -, világsztárokkal játszottak együtt, s olykor a slágerlistákon meg is előzték őket.
Külföldi sikerek
Lemezeiket (Időrabló, Csillagok útján) csaknem hatvan országban forgalmazták, közel kerültek a világhírhez. Ehhez, a továbblépéshez – azaz elsősorban Amerika meghódításához – a zenészek visszaemlékezése szerint disszidálniuk kellett volna, hogy megszabaduljanak a hazai merev hatóságokkal vívott küzdelmektől. A hetvenes évek végén alkotói csúcsára érkezett az Omega; az általuk (is) képviselt “űr-rock” a nyolcvanas évek újhullámos közegében már nem úgy érvényesült, mint addig.
Az Omega gazdasági vállalkozásokba kezdett, Kóbor János házának alagsorában stúdiót rendezett be, s zenei rendezőként közreműködött mások felvételeinek létrehozásában, 1999-től az Omega Zeneműkiadó Rt. elnöke volt. A zenekar kisebb kihagyásokkal szinte folyamatosan dolgozik, tavaly számos hazai és külföldi színpadon láthatták a rajongók az 50 éves Omegát és a színpadot jellegzetesen laza mozgásával keresztül-kasul bebarangoló hosszú fürtű rockbálványt. Az európai turné idén is folytatódik, emellett Álmodtam vagy igaz talán címmel könyvet ír Kóbor János, akinek mai életét a zene mellett főként óvodáskorú lánya és hobbija, a balatoni vitorlázás tölti ki.
forrás: cultura.hu
0 Megjegyzések