Összeomlott ruhagyár, kigyulladt cipőkészítő üzem – a hírek leleplezik, milyen embertelen körülmények között születik a divat.

Május elején tűz ütött ki egy bangladesi ruhagyárban, nyolc ember meghalt - közölte a rendőrség és a textilipari szövetség egy képviselője. Közben 892-re nőtt a két héttel korábbi épületomlás halálos áldozatainak száma az országban. Éppen a tüzet megelőző napon zárattak be a bangladesi hatóságok 18 textilüzemet, mert nem feleltek meg az április 24-ei szerencsétlenség után bevezetett szigorúbb biztonsági előírásoknak.

A tragédia ráirányította a világ figyelmét a globálissá vált ruhaipar fejlődő világbeli üzemeinek embertelen körülményeire. A dél-ázsiai ország eddigi legsúlyosabb ipari katasztrófájában 1127 ember vesztette életét. Banglades a világ harmadik legnagyobb ruhaexportőre, Kína és Olaszország után.

Egy hónap, 38 dollár

A május eleji tűz szintén Dakka egyik ipari negyedében történt, akár a nyolcemeletes ház összeomlása. Ott, Szavarban a romok alól körülbelül 2500 embert mentettek ki élve, de megbecsülni sem tudják, mennyien vannak még eltűntként nyilvántartva. A romeltakarítási munkálatok során újabb és újabb tetemek kerülnek elő, és a törmelék gyaníthatóan még további áldozatokat borít. A Rana Plaza nevű hatalmas épületben, amely a főváros, Dakka egyik elővárosában, Szavarban állt, öt, nyugati exportra dolgozó ruhaüzem is működött, hatalmas profitot termelve bangladesi tulajdonosaiknak. Amikor az épület április 24-én váratlanul kártyavárként összeomlott, több mint 3000 munkás dolgozott az üzemekben. Az eddigi holttestek közül mintegy 150-et az épület egykori lépcsőházainak romjai között leltek meg. A munkások menekülni próbáltak a házomlás első jelei után, az épület azonban öt percen belül teljesen összeroskadt, esélytelenné téve minden menekülési kísérletet.

A hatóságok megkezdték a katasztrófát túlélő munkások járandóságának kifizetését, miután több százan tüntettek a baleset színhelyének közelében, bérük kifizetését és egyéb juttatásokat követelve. A munkások, akik közül sokan alig keresnek többet a bangladesi minimálbérnél (38 dollár), legkevesebb négy hónapi bért és különféle segélyeket követelnek. Juszuf Harun helyi kormányzósági vezető szerint a munkások az áprilisi kivételével minden korábbi bérüket megkapták, de megállapodás született arról, hogy kárpótlásul még összesen háromhavi bért fognak fizetni nekik.

Főleg Ázsiában dolgoztatnak

Ugyancsak a közelmúltban összeomlott egy cipőkészítő üzem Kambodzsában is, a balesetben legalább hat ember meghalt, sokan megsérültek. A fővárostól, Phnompentől nyugatra fekvő tartomány helyettes rendőrparancsnoka elmondta, hogy az amerikai és európai exportra dolgozó tajvani Wing Star Shoe cég helyi üzemének mennyezete nem sokkal a reggeli munkakezdés után omlott be, amikor különböző források szerint 50-100 ember lehetett az épületben. A hatóságok szerint a balesetet az épület gyenge szerkezete és gondatlanság okozhatta. Az egy szinttel feljebb lévő raktárban ugyanis, ahol a készárut is tartották, nemrég soktonnás ipari berendezéseket helyeztek el.

A ruhaipar a kambodzsai gazdaság legnagyobb foglalkoztatója. Az indokínai ország több mint 500 ruha- és cipőgyárában félmilliónál is többen dolgoznak, 85 százalékban nők. Kambodzsa 2012-ben több mint 4 milliárd dolláros bevételre tett szert az elsősorban az Egyesült Államokba és Európába irányuló ruha- és cipőexportból. Az iparágban fizetett rendkívül alacsony minimálbért áprilisban emelték havi 61 dollárról 75 dollárra (mintegy 14 ezer, illetve 17 ezer forint).


A legtöbb ilyen üzemet Bangladesen túl Indiában és Sri Lankán működtetik a nagy márkák. A gyárakat mindenhol szánalmas bérek, embertelen munkaidő, rettentő munkakörülmények jellemzik. A dolgozók 85 százaléka 15 és 25 év közötti nő, de sok helyen gyerekeket alkalmaznak. A munkásoknak gyakran nem engedik meg, hogy vécére menjenek, a nőket pedig arra kényszerítik, hogy fogamzásgátlót szedjenek és terhességi teszten essenek át, mert a tulajdonosok nem akarnak szülési szabadságot fizetni. Az alkalmazottak keresete az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés: a fizetésük 50-75 százalékát ennivalóra költik. Az általuk gyártott ruhadarabok árának majdnem 75 százaléka a megrendelő cég és a kereskedők tiszta nyeresége, miközben egy-egy ilyen divatcég reklámra szánt költségvetésének kevesebb mint 1 százalékából duplájára lehetne emelni a munkások bérét.

Forrás: otvenentul.hu