A rovarokat szinte egyöntetűen kártevőkként tartjuk számon, ám van köztük jó pár, kik igazából a kertész barátai. Közülük szemezgettünk most néhányat.

A hétpettyes katica gyakori, és kedvelt vendég a birtokon. Ha elszaporodnak a kertben, az a legtöbbször azt jelenti, hogy a levéltetű populáció is növekedésnek indult, pettyes hátú bogaraink ugyanis miattuk érkeznek. A levéltetűvel fertőzött növény nekik felér egy ínyenc éttermi menüvel, így egyben a felmerülő problémát is azonnal kezelik. Mindazonáltal nem bízhatjuk a munkát egyedül rájuk, a legtöbb esetben a katicák nem képesek megbirkózni teljesen a tetű-áradattal, de megjelenésük mindenképpen hasznos jelzés a hobbikertésznek. A katica a tetvek mellett szövőatkát és a pajzstetveket is örömmel fogyasztja, amerikai, sárga páncélú rokona pedig a lisztharmat eltüntetésében jeleskedik.

A futrinkáról egy udvarias és illemtudó rovar. Éjszaka aktív,  nappal meghúzza magát kőrepedésekben, fákban, vagy az avarban, így jó esetben akkor sem futunk össze velük, ha egyébként beköltöztek hozzánk. Mikor a futrinkára rátör az éhség, akkor a különféle csigák, hernyók, cserebogárpajorok és a krumplibogarak kezdhetnek rettegni, ugyanis ők az étlap főbb szereplői. A futrinka falánk jószág, saját tömegének akár háromszorosát is bekebelezi naponta, sőt, már lárvaállapotban is ragadozó.

A zengőlégy nem véletlen méh-imitátor, az optikai hasonlóság a védekezést szolgálja, ám egyben a légyre is hasonlít, emiatt sokszor esik téves irtás áldozatául. Az igazság azonban az, hogy a "hagyományos" léggyel ellentétben a zengőlégy kifejezetten hasznos kerti bérlő, nagy étvággyal fogyasztja a levéltetveket, ráadásul petéit rendszerint rögtön a tetvek közé rakja le, így a kikelő lárvák rögvest nekilátnak az állomány gyérítésének.

A szentjánosbogár a katicához hasonlóan kifejezetten jó renoméval bír, főleg azért, mert "világít", ami kétségkívül egyedi és tetszetős tulajdonság. Az érdekes extra felszerelés azonban csak az egyik pozitívum, a lényegi jótéteményről kevesen tudnak, ami pedig az, hogy a szentjánosbogár valódi csigagyilkos. Lárvaállapotban mérgező harapással végzi ki a áldozatait, majd rejtekhelyére hurcolva falja fel azokat. Amelyik kertben orbáncfű is nő, ott biztos megjelennek a szentjánosbogarak is.

A nőiesen légies fátyolka olyannyira kertbarát teremtmény, hogy van, ahol tervszerűen is használják kártevő-mentesítés céljából, mivel lárvái élen járnak minden, a növények nedvét szívogató haszontalan betolakodók pusztításában, Ilyen módon természetes ellenségei a levéltetűnek, atkának és a kabócának. Egy lárva akár napi félszáz levéltetűt is be tud kebelezni, ezért egy fátyolka-sereg  a vegyszeres irtás hatékonyságával vetekszik.

A fürkészdarázs lárvaként horrorfilmbe illő módon pusztítja fajtársait, elsősorban lepke, légy-, és egyéb bogárlárvákba furakodik be, hogy azokat belülről falja fel.  Üvegházakban gyakran tenyésztik őket eme kegyetlen tulajdonságuk miatt.

Utolsó alanyunk a fülbemászó, mely aztán tényleg az egyik legutáltabb kerti rovar. Makacsul tartja magát a tévhit, hogy a fülbemászó a gyanútlanul alvó emberek fülébe mászik, hogy aztán ott lepetézzen, vagy a városi legendák egyéb horrorisztikus fokozatainak megfelelően cselekedjen. Ez természetesen nincs így, ám ettől még makacs undorral szemléljük, és valljuk be, ha megpillantjuk, általában a cipőtalpunkkal köszöntjük. Ugyanakkor a fülbemászó akár hasznosnak is mondható, a levéltetvek, hernyók, és a lerakott peték pusztítója, de nem véletlen az "akár" kifejezés, hiszen mindemellett hajlandóságot mutat a gyümölcsök megrágására is, aminek már nem tudunk felhőtlenül örülni. 

A felsorolás természetesen nem teljes, akad még bőven hasznos kerti rovar, de talán ez a rövid lista is alkalmas arra, hogy kicsit árnyaltabban alkossunk véleményt a birtokunk bogarairól, és felismerjük, hogy nem mindegyikük ellenség. Ha megszeretni nem is tudjuk őket, tartsuk fejben, hogy a puszta számokat nézve, ők vannak többségben, ha másért nem is, ezért kijár nekik egy kis tisztelet.

Forrás: sokszinuvidek.hu