Az erkélyen termeszthető zöldségek iránt az utóbbi időben egyre nőtt az érdeklődés. Az erkélykertészek számára a leveszöldségek igen nagy választékot jelentenek. A szabadföldi termesztésben természetes, hogy a gazdasági szempontok az elsők, az erkélyen azonban legalább ilyen súlyt kap a látvány, hiszen az erkély vagy a balkon nagyon sokak számára nyáron a lakószoba kiterjesztését jelenti.

A levéldísznövények favoritjai természetesen azok, amelyek a haszon mellett megfelelően dekoratívak is. Nos, a vöröskáposzta már önmagában is impozáns jelenség. A széthajló levelű, gömbölyű fej kétségtelenül magára vonja tekintetünket. Érett ibolyából kékeszöldbe hajló színei pompásan illeszkednek a szürkészöld és sárgás rózsaszín levelekhez.

A díszkáposzta színei jelentik azt a díszítőértéket, amely miatt virágaink között tarthatjuk. Ugyanez vonatkozik a többi, fejet nevelő káposztafélére és salátára, amelyek cserépben vagy ládában is szépen fejlődnek. Egy-egy növény mintegy 60 centiméter helyet igényel.

Természetes, hogy ilyen helyigényes növényeket csak nagy erkélyen vagy ablakban találhatunk. Talán még a káposzták leveleinek sokféleségén és szépségén is túltesznek, a mángold változatai elefántcsont-fehér, narancssárga vagy tűzpiros levélerezetükkel. Az ilyen szépségű növények mindenki fantáziájára nagy hatással vannak. Hagyjuk például a piros szárú mángoldot egy piros virágú és termésű összeállítás tetején trónolni, amelyen például dáliákat, paradicsomot, paprikát, szamócát, rózsákat, díszcsalánt és tűzzsályát nevelünk együtt.

Aki többre tartja a dolgok gyakori oldalát, neveljen tépősalátát, amely keskenyebb, és ezért több elfér belőle a kis balkonládákban. A viszonylag rövid nevelési időt hosszú aratás követi májustól égész októberig. A mangoldhoz hasonlóan erről is a szélső leveleket vesszük le, a növény belülről folyton újakat hoz.

Ha nem kizárólag a betakarítás a célunk, érdekes például egy fejes káposztát megfigyelni, ahogy a magból lassú, de állandó növekedéssel fejlett növény lesz. Vagy, ahogy a fejes saláta hirtelen „magszárba szökken” vajon hányan tudják, hogy milyen egy saláta virága? Minden zöldségnövény meleg, napos, széltől és esőtől védett fekvésű helyet igényel. Talajuk legyen táperőben gazdag és jó vízgazdálkodású, ne száradjon ki, de ne is álljon meg benne a pangó víz. Ezért a talajt időnként lazítsuk fel, hogy az öntözővíz ne tömörödjön össze, ne iszaposodjon el.

Tipp!

A saját magunk nevelte szép, sárgászöld-ibolyaszín árnyalatokban pompázó színes díszkáposzta ehető még akkor is, ha nem ez volt a nevelésnek elsődleges célja. Az ősszel kapható példányok fogyasztása azonban nem ajánlott, a lehetséges növényvédő-szeres kezelések miatt.

Zöld és tarka zöldségek az erkélyen

Karfiol, brokkoli: lassú növekedésű, nagy edényt, rendszeres öntözést, trágyázást igényel, a fejek kisebbek maradnak, mint a szabadföldiek. Fehér, zöld és ibolyaszínű fajták vannak.

Karalábé: a fiatal növényeket cserépben és ládában nevelhetjük, fehér és lila változatai vannak.

Fejes káposzta: hosszú tenyészidejű, rendszeresen kell öntözni és trágyázni, nagy a helyigénye.

Tépősaláta: egyszerűen nevelhető cserépben és ládában. Vessük márciusban közvetlenül az edénybe. Gyors fejlődés után hosszú szüret várható, a növényt szép színek jellemzik.

Fejes saláta: a palántákat széles ládákba tegyük, egymástól 20-30 cm távolságra.

Mángold, szármángold: egyedül ültetve akár 80 cm magasra is megnő, nagyon szép színváltozatai vannak.

Forrás: szepzold.hu