Tavasszal a kertben, de a házban is az egyik legnagyobb gond a hangyák "térnyerése". Sokan - főleg ahol kisgyerek, vagy háziállat van - nem szeretik a különféle mérgeket használni. Ennek ellenére nem kell együtt élnünk a hangyákkal, elriasztásuknak számos hagyományos módja is van.

A hangyák szaglása kitűnő, és utalják a foghagymát, a fahéjat és a mentát. A hangyák menetelésük közben szagnyomot hagynak, amelyek alapján visszatalálnak. A boly és környékének megszórása után - foghagymával, fahéjjal vagy mentával (pár napon keresztül, amíg a szagok megmaradnak) - a hangyák nem találnak vissza a bolyukhoz. Például a kettévágott fokhagyma gerezdet egy hétig ott hagyni ahol megjelennek, és egy évig sem látni őket!

A fahéj

A mára mindenhol elterjedt és jól ismert kellemes, egzotikus ízű fűszer, a fahéj, a fahéjfa kérgének köszönhető. A fahéj fája Sri Lankában őshonos, közepes nagyságú örökzöld.

A fahéjnak különös jelentőséget tulajdonítottak már évezredekkel ezelőtt is: a Bibliából tudhatjuk, hogy Mózes a szent olaj elkészítéséhez fahéjat használt. A legenda szerint pedig Nero egy év fahéjtermését füstölte el felesége temetésénél.

A kínaiak már évezredekkel ezelőtt használták különböző betegségek gyógyítására. Friss kutatásokkal most bebizonyították, hogy a hivatalosan Cinnamomum zeylanicum-nak nevezett fahéj valóban jótékony hatással van a vércukor- és a koleszterinszintre.

A United States Department of Agriculture (USDA) számos, embereken végzett kutatás eredményéről számolt be. A jelentésekből kiderül, hogy napi fél teáskanál fahéj kifejezetten jótékony hatással van a vércukorszintre. A fahéj ugyanis megerősíti szervezetünk azon képességét, hogy a már megtermelt inzulint használni tudja, különösen az izomszövetekben.

Emellett azt is felfedezték, hogy a fahéj a koleszterinszintre is hatással van: csökkenti az LDL, azaz a "rossz koleszterin" szintjét. A fahéj mindezeken kívül enyhíti a bélgörcsöket, segíti az étel emésztőrendszerben való mozgását, az izmokra pedig lazító hatással van. A népszerűségéhez az is hozzájárul, hogy enyhíti a menstruációs görcsöket is.

A másik jelentős tulajdonsága antibakteriális hatása. Különösen hasznos a belekben lévő baktériumokkal elleni harcban.A fahéj a mindennapi étkezésünk része kellene, hogy legyen - állítja A. Kahn kutató, aki a fahéj vércukorszintre tett hatásait vizsgálta.

A fahéjból készült illóolaj allergénként hathat a bőrre és a nyálkahártyára, ezért terhesség idején kifejezetten ellenjavalt a használata! Vizes kivonatát gyomor- és nyombélfekély kezelésére, étvágytalanság és enyhe fáradtság esetén is alkalmazhatjuk. Külsőleg használhatjuk izomgörcsök- és gyulladás csökkentésére, valamint ízületi és idegfájdalmak csillapítására.

Fokhagyma

A fokhagyma gyógyhatásai között a legfontosabbként érelmeszesedést gátló tulajdonságait kell megemlítenünk. Az olaszok és franciák konyhaművészete kifejezetten sok fokhagymát használ, ami meglátszik ennek a betegségcsoportnak alacsonyabb előfordulási adatain is. Közismert a növény értágító és vérnyomáscsökkentő hatása is, ami különösen a szem, a láb, és az agy szűkült ereiben, tehát az ún. perifériás (a szívtől távol eső) erekben érvényesül. Mindemellett a fokhagyma jótékony hatással bír a bélfodor elmeszesedett ereire, ami hasznos lehet azok számára, akik emiatt szenvednek puffadástól, felfúvódástól.

Az említett kéntartalmú vegyületek bizonyos mértékig blokkolják a véralvadásban szerepet játszó fehérjék működését, ami viszont segít megelőzni a szívinfarktust okozó vérrögök kialakulását. A szívműködést segítő hatása is ismert, egyes alkotóelemeinek köszönhetően lassítja a szapora szívműködést, oldja szív koszorúereinek görcsét, aminek következtében javul a szívizom vérellátottsága, nő a szív teljesítőképessége.

Hatásos a fokhagyma a különböző baktériumok, vírusok és a bélfertőzések leküzdésében, és enyhíti a megfázásos, köhögéses és légúti panaszokat. Csökkenti a menstruációs görcsöket, a bél- és gyomorbajokat. Antioxidánsként erősíti az immunrendszer. Valószínűleg egyes daganatok megelőzésében is jótékony hatású lehet

Borsmenta

A vízi menta és a zöld menta kereszteződéséből létrejött, évelő, erősen fűszeres illatú növény.

Gyökere fehér, vékony, fonálszerű, gyöktörzse sötétbarna színű. A tarackok, amelyek a gyöktörzsből indulnak ki sárgásfehérek, amelyek később ibolyaszínűvé vál(hat)nak.

Szára felálló, 70-100 cm magas, négyszögletes, gyéren szőrözött, antociános (lilás) színű, gyakran elágazó.

A levelek keresztben átellenes állásúak, rövid nyelűek. Lemezük lándzsa vagy nyújtott ellipszis alakú, fűrészes szélű, a levél csúcsa hegyes, válla lekerekített, felszíne sötétzöld, fonáka világosabb zöld. Gyakran a levélerezet, vagy a levél egy része antociántól ibolyás színű. A levéllemez színén és fonákán illóolajtartó mirigyszőrök találhatók, amelyek kissé besüllyednek a levél szövetébe. A mirigyek illóolajában a mentol gyakran kikristályosodik.

Virágzata álörvökből összetett füzér, amely hosszú kocsányon ül. Virága lilás rózsaszín. Júniusban és júliusban virágzik. Termése négyes makkocska.

Csombormenta

Aromásan illatos növény, amely a napos, félárnyékos helyeket kedveli a leginkább.

Szára felemelkedő, 15-40 cm magasra növő, egyszerű vagy elágazó, négyszögletes, csupasz, fásodásra hajlamos.

Levelei 1-2 cm hosszúságúak, alakjuk tojásdad és ép szélűek vagy éppen finoman fogazottak, nem szőrözöttek.

Virágai aprók, bíborlila, vagy liláskék színűek, távol álló csomós örvökben állnak a levélhónaljban. Egyedül ennek a mentafajnak kétajkú a pártája. Illata emlékeztet a borsmenta és a kakukkfű illatára. Május-augusztusban virágzik. Termése makkocska.

Fodormenta

Gyengébben fűszeres illatú, mint a borsmenta.

Gyökérzete sekélyen helyezkedik el.

Szára felálló, 40-80 cm magas, négyszögletes, csupasz, világoszöld színű, kevésbé elágazó.

Leveleinél a levélnyél legfeljebb 1 cm hosszú, a szár felső része felé rövidül. A felső levelek ülők, félig szárölelők. Színük világoszöld, alakja hosszúkás tojásdad, vagy lándzsás, szélük fűrészes. Többé-kevésbé fodrosak, így a felület lehet ráncos, hullámos vagy sima. A levél lehet sima vagy az ereknél gyéren szőrös.

A virágok kicsik, halvány ibolyakékek vagy fehérek, hosszú végálló fürtbe tömörülnek. Termése makkocska.

Lómenta

Gyökérzete sekélyen helyezkedik el. Kúszó tarackjai segítségével gyorsan szaporodik.

Szára felálló, 40-90 cm magas, négyélű, molyhos, elágazó.

Levelei sötétebb zöldek, nyél nélküliek, színén szőrösek, a fonákán molyhosak. Alakja lándzsás vagy tojásdad, fűrészes szélű, lekerekített vagy gyengén szíves vállúak, 5-10 cm hosszúak, 1,5-3 cm szélesek.

A virágok tömött álfüzérben nyílnak, amelyeket a szárak végén találjuk. A virágok ibolyaszínűek. Virágzás: július-szeptember. Termése makkocska.

Macskamenta

Enyhén citromos-menta illatú növény, annak ellenére, hogy nem a Mentha nemzetségbe tartozik.

Szára elágazó, hengeres, szőrös, színe zöld. A levelek válla szíves, csúcsa lekerekített. Szélük durván előreálló fogúak, színük világoszöld, fonákuk szürkén molyhos. A levélnyél rövid.

Virágzata fürtös. Fehér, vagy rózsaszínes virágai nyár elején nyílnak. Kitűnő mézelőnövény. Termése ovális alakú makkocska, feketés-barna színű.

Mezei menta

Puha, fehér szőrök borítják az egész növényt, amely megdörzsölve erős illatot áraszt. Szára 20-40 cm magas, négyszögletes, néha elhajlik vagy a földön hever. Levelei a száron átellenesen helyezkednek el, rövid nyelűek, oválisak vagy lándzsásak, fűrészes, csipkés szélűek. A szár levélcsúcsban végződik.

A virágok a levélpárok hónaljában nyílnak több álörvet alkotva, halványlila esetleg fehér színűek. Lilás-rózsaszínes virágaik tömött, gömb alakú álörvökbe rendeződtek. Július és szeptember hónapokban virít üde vagy nedves talajú élőhelyeken. Termései makkocskák, melyekből virágonként négy fejlődik.

Vízimenta

Évelő vízparti növény, megdörzsölve erős borsmentaillatot áraszt. Az ivaros szaporodás mellett kúszó gyöktörzsével és hosszú, föld feletti, leveles indáival is terjeszkedik

A szára többnyire felálló, egyszerű vagy elágazó, 20-80 centiméter magas, négyszögletes.

Levelei sötétzöldek, nyelesek, többé-kevésbé szőrösek. Kerek vagy keskenyedő vállból tojásdad vagy hosszúkás alakúak, szélük csipkés, fűrészes, hosszúk 2-6 centiméter.

Az apró bíborpiros, rózsaszín vagy lila virágok árörvökben állnak, melyek a hajtás csúcsán összezsúfolódva gömb formájú fejecskét alkotnak. Az alsóbb levelek hónaljában fejlődő álörvök jóval kisebbek. A nyár folyamán, júniustól szeptemberig virágoznak. Termése makkocska.

Forrás:vjm.hu