Napjainkban közel 70 ezerre tehető a megismert gombafajok
száma. Közös jellemzőjük az ún. heterotrof táplálkozási mód, ami azt jelenti,
hogy mivel klorofilt nem tartalmaznak, nem képesek szénhidrát és fehérje
előállítására, így ezeket az anyagokat (élő és élettelen) környezetükből veszik
fel. Más élő szervezetekhez való viszonyuk alapján lehetnek szimbióták (amikor
az együttélés mindkét fél számára hasznos) és lehetnek paraziták (élősködők). A
gombák általában kedvelik a meleget, a sötétséget, a nedvességet.
Növekedésükhöz nélkülözhetetlen a levegő oxigénje.
A közel százezer gombafaj közül mindössze néhány százról
bizonyított, hogy betegség okozója lehet. E gombákat gyakorlati szempontból
négy nagy csoportba sorolják: fonalas gombák, élesztő- vagy sarjadzó gombák,
penészek és dimorf gombák. Az emberi megbetegedéseket okozó mikroszkopikus
méretű gombák egy része ún. opportunista kórokozó, azaz normális szervezetben
is jelen vannak, de bizonyos hajlamosító tényezők hatására betegséget okoznak.
Más gombák bőrön vagy a szervezetben való megtelepedése viszont mindenképp
kórosnak tekinthető - ezek az ún. obligát parazita gombák.
A gombák megbetegíthetik a bőrt, a nyálkahártyákat, vagy
különösen leromlott szervezetben, illetve hajlamosító tényezők hatására a belső
szerveket is. A betegséget okozó hatás részint a közvetlen szövetkárosításban,
részint méreganyag (toxin) termelésben nyilvánul meg, illetve a gombák bizonyos
részecskéi (gombaantigének) érzékeny szervezetben allergiás megbetegedéseket is
előidézhetnek. Most csak a bőrön jelentkező betegségek kerülnek ismertetésre.
Nem csak kozmetikai probléma
A gombás bőrfertőzések olyan gyakoriak, hogy sok beteg
csupán kozmetikai kérdésként kezeli megjelenésüket. A bőrgombásodásra
hajlamosító leggyakoribb egyéni tényezők közé tartozik a
bőr savköpenyének gyengesége (pl. gyermekkorban, vagy
alkatilag, vagy akár a túlzott fürdőszerhasználat következtében);
a bőr párolgását nehezítő műanyag textíliák és cipők
viselése (pl. nejlonharisnya, gumicsizma, edzőcipők állandó viselése);
bizonyos hormonális tényezők (pl. terhesség, fogamzásgátló
tabletták szedése, klimax, egyéb endokrin betegségek, cukorbetegség);
egyes gyógyszerek szedése (antibiotikumok, szteroid
gyógyszerek, daganatos betegségek kezelése);
rossz helyi keringési viszonyok (pl. artériás érszűkület,
mélyvénás trombózis utáni állapot);
fokozott izzadás (nagy meleg, vagy elhízás miatt).
A leggyakoribb
fertőzőforrások
A fonalas gombák leggyakrabban a bőrt, körmöt, hajszálat
betegítik meg. Az emberi fertőzés legáltalánosabb forrása az emberi bőrön és
szaruképleteken élősködő gombákkal fertőzött lehámlott hámsejtekkel való
érintkezés, pl. fürdők, zuhanyzók, szállodai padlószőnyegek nagy mennyiségben
tartalmazhatnak fertőzött hámpikkelyeket. A személyek közötti közvetlen
kontaktus nem feltétele a fertőződésnek, ugyanis a gombák 1 évnél tovább is
életképesek maradnak az emberi szervezeten kívül.
További fertőzőforrások lehetnek a különböző tollal vagy
szőrrel fedett állatok, de tulajdonképpen az egész környezetünk, beleértve a
talajt, a vizet, a levegőt, a növényeket, a különböző mesterséges építményeket.
A táplálékunk is lehet fertőzőforrás: a mogyoró, kávé, kakaó, bizonyos pékáruk,
erjesztett ételek és italok tartalmazhatnak gombákat, elsősorban penész- és
élesztőgombákat.
A melegebb idő, a nyár közeledtével a bőrgombásodás problémája
is egyre időszerűbb kérdésnek tűnik. Egyrészt nyáron valóban gyakoribb a gombás
bőrgyulladás, hiszen a nagy meleg, a fokozott izzadás fontos hajlamosító
tényező, másrészt a ruházat "lazábbá" válásával, papucs, szandál
viselésével zavaróan szembetűnhetnek a télen dédelgetett és rejtegetett gombás
bőr- és körömfertőzéseink.
A bőrgombásodás általános tünete a bőrpír, hámlás,
nedvedzés, viszketés, bár a megbetegedett terület helyétől és a kórokozó gomba
fajtájától függően más és más képet mutathat.
A hajkorpát gombás
fertőzés okozza
A hajas fejbőrön például nagyon gyakori az egész fejbőrt,
vagy ennek csak körülírt részét érintő korpásodás. A kórokozó gomba az
egészséges felnőtt lakosság bőrének nagy részén tünetmentesen is megtalálható.
Seborrhoea alkat (fokozott faggyútermelésre való hajlam) esetén azonban túlzott
mértékű elszaporodása korpásodást okoz. A fejbőr zsíros-lemezes hámlásához
súlyosabb esetben bőrpír és erős viszketés is társul.
Mivel alkati tényező is szerepel a tünetek kialakulásában, valamint
a visszafertőződés lehetősége is folyamatosan fennáll, legcélravezetőbb
rendszeresen valamelyik korpásodás elleni sampont használni. A boltokban és
gyógyszertárakban számos ilyen készítmény kapható, ezek közül akár többet is
kipróbálhatunk, amelyik beválik, ahhoz azonban érdemes hosszabb távon is
ragaszkodni. Makacs esetben erőteljesebb hatású készítményt rendelhet az orvos,
és lehetőség van gyógyszeres kezelésre is. Fontos hangsúlyozni, hogy akinek a
fejbőre korpásodásra hajlamos, annak a megfelelő készítményt heti
rendszerességgel kell alkalmaznia a tartós tünetmentességhez.
Kopasz foltok a gyermek fején
Más típusú gomba okozza a főleg gyermekkorban jelentkező,
egy vagy több kopasz folt kialakulásával járó fejbőri gombásodást. Ez a gomba a
hajszálakat betegíti meg és a hajszálak egyenletes vagy egyenetlen
letöredezésével jár. A fertőzőforrás nemritkán a ház kedvenc kutyája vagy
macskája! Ha a gombásodás a bőr mélyebb rétegeit is érinti, a csomós
beszűrődéssel járó folyamat a hajszálak teljes kilökődését idézheti elő. Ez az
úgynevezett mélygombás forma - ma már szerencsére ritka - sajnos maradandó
kopaszsággal jár.
Pattanásra emlékeztető csomók
A szakáll- és bajusztájon jellegzetesen többszörös
pattanásra emlékeztető viszkető, majd fájdalmas gennyes csomó képződik. A
teljes gyógyulás után nem szabad elfeledkezni a borotválkozáshoz használt
eszközök, pamacsok kicseréléséről sem! Műfogsort viselőknél gyakori a szájzugok
fájdalmas kipállása, melyet szintén gombák okoznak.
Hámló bőrpír a
törzsön
A törzs bőrén a gombásodás általában kerekded, szélein hámló
bőrpír formájában jelentkezik. Mivel a folyamat a szélek felé terjed, központi
részén gyógyul, majd újrafertőződik, jellegzetes kokárdarajzolat alakul ki. A
nagyhajlatok (hónalj, lágyék, far, köldök, emlők alatti terület) bőrének gombás
bőrgyulladása (kipállása) mindkét nemnél gyakori. Erősen viszkető, vörös
elszíneződés, sokszor kirepedés, nedvedzés jellemzi. Hajlamosító tényező
leginkább az elhízás, a fokozott izzadás és a cukorbetegség.
A tenyerek érintettsége leggyakrabban kertészeknél,
földműveseknél alakul ki. Száraz, rendszerint aszimmetrikus tenyéri hámlás vagy
viszkető hólyagosodás formájában indul, megbetegítheti a körömágyat és
ráterjedhet a körmökre is. Háziasszonyoknál, kismamáknál, ápolónőknél,
cukrászoknál pedig a kézujjközök kirepedésével járó fertőzés tekinthető
"szakmai ártalomnak". A kórokozó itt rendszerint sarjadzó gomba.
Nemritkán a láb gombásodása ráterjed a kézre, ilyenkor általában a
"domináns" oldali kéz válik érintetté, ez az úgynevezett "két
láb-egy kéz betegség.
A napgomba
A törzs bőrén jelentkező gombásodás leggyakoribb formája a
napgomba, kozmetikai jelentősége miatt a betegek sokszor keresik fel a
szakrendeléseket. Általában a háton, mellen, karokon alig hámló barnás foltok
jelennek meg, a foltok később térképszerűen összefolyhatnak. Fény hatására
(napozás, szoláriumozás) azonban a barna gombatelepek "lehullanak" és
helyükön fehér foltok alakulnak ki. A gomba ugyanis gátolja a
bőrpigmentképződést és míg a foltok visszapigmentálódnak, 1-2 hónap is
eltelhet.
A visszapigmentálódás ütemét sajnos nem tudjuk gyorsítani,
ezért csak azt tudjuk javasolni, hogy a kezelés még a napozási szezon előtt
történjen meg. A napgombásodás tüneteinek kialakulásában csakúgy, mint a
fejbőri korpásodásnál, alkati tényezőknek is szerepük van. Tehát a tartós
tünetmentességhez heti rendszerességgel végzett fenntartó kezelésre is szükség
van, a tünetmentes periódusokban is!
A láb gombás fertőzése (más néven atlétaláb) világszerte
népbetegség. A városi lakosság közel 30 százalékát érinti. Rendszerint a
lábujjak közötti viszkető hámlás vagy hólyagosodás képében indul, később a bőr
elfehéredése, felázása, kirepedése alakul ki.
A fertőzés ráterjedhet a talpakra, lábhátra, lábkörmökre. A
hámhiányos területek gennykeltő baktériumokkal felülfertőződhetnek, bakteriális
bőrfertőzés, orbánc kiindulási pontjaivá válhatnak. Az idültté váló fertőzés
kezelés nélkül nem gyógyul meg, a beteg a környezetét is folyamatosan
fertőzheti.
Lábkörömgomba
A kor előrehaladtával egyre gyakoribb panasz a
lábköröm-gombásodás, amely a lakosság körülbelül 3-15 százalékát érinti. A
körmök fertőződése vagy a szabad szél, vagy a körömágy felől indul meg. Kezdeti
stádiumban a körömlemez egy részének elszíneződése, enyhe megvastagodása,
töredezése látható. A teljes körömlemezt érintő folyamatnál a köröm egésze
felpuffad, megvastagodik, alapjáról törmelék emeli fel, morzsalékonnyá válik, a
kórokozóktól függően sárgásan, barnásan vagy zöldesen elszíneződhet.
A hajlamosító tényezők ugyanazok, mint lábgomba esetén: a
zárt cipő (kondi, bakancs, gumicsizma), fokozott lábizzadás, műanyag textíliák
viselése (nejlonharisnya), cukorbetegség, alsó végtagi keringési zavar. Az
óvatlan manikűrözés, pedikűrözés miatti körömágysérülés és a műkörömviselés is
elősegítheti kialakulását.
A gombás köröm nemcsak esztétikai probléma, hanem komolyabb
szövődmények kialakulásával is járhat.
Forrás: informed.hu
0 Megjegyzések