Szívdobogás, lábremegés, sebesség, gyönyörű látvány és az egész testet átható adrenalinfröccs. Nagyjából ennyit jelent az egyik legnépszerűbb, de akár gyerekek által is űzhető extrém sport, a canopy. A közép-amerikai esőerdőkből kiinduló sportot ma már Magyarországon is űzhetjük, de az igazán vad helyekért külföldre kell menni. Canopypályák Visegrádtól a Sziklás-hegységig.


A canopyzás nem ismeretlen az extrém sportokat kedvelők számára, de a fák lombjai fölötti száguldást a kevésbé bátrak is nyugodtan kipróbálhatják. Maga a sport Közép-Amerika dzsungeleiből, egészen pontosan Costa Ricából indult világhódító útjára. Az ottani Monteverde Cloud Forest Nemzeti Park hatalmas fáinak lombkoronaszintjén épültek az első drótkötélpályák. Céljuk nem a szórakozás és az adrenalinszint emelése volt, ennél sokkal prózaibb okkal létesültek. Az esőerdőket kutató tudósoknak ugyanis így nem kellett nap mint nap le- és felküzdeniük magukat az ötven–hatvan méter magas fák lombkoronaszintjére, hanem a fák között, a drótkötélpályák segítségével mozoghattak és végezhették a kutatómunkát.

Száguldás Visegrádon…

A canopy ma már szórakozási és sportcélokat szolgál, és a világon egyre több, egyre hajmeresztőbb pályák épülnek. Magyarországon az első igazi canopypálya Visegrádon, a Nagy Villám-hegy lejtőin épült, amely a száguldás élménye mellett pazar panorámát is kínál a vállalkozó kedvűeknek. A tíz szakaszból álló, 900 méter hosszú pálya egyes pontjairól fantasztikus kilátás nyílik a visegrádi várra, a Dunára, és a folyó túloldalán lévő Börzsönyre.


A túra nagyjából egy óráig tart, ami attól függően változhat, hogy a pályán lévő csoport hány főből áll, hiszen egy szakaszon egyszerre csak egy ember lehet a drótkötélen. Indulás előtt mindenkivel aláíratnak egy nyilatkozatot, amelyben vállaljuk, hogy saját felelősségünkre veszünk részt a túrán. A canopyzást egyébként még a tériszonyban szenvedők is bőven bevállalhatják, hiszen minden résztvevő kétszeres biztosítással vághat neki a kalandnak. A szervezők a 3990 forintos jegyár mellé szakavatott túravezetőt, bukósisakot és beülőt is biztosítanak.

Ez utóbbi, illetve a hozzá kapcsolt szerkezet nélkül nem is lehet elindulni a pályán. A csigával és egyszerű fékkel ellátott csúszószerkezetet felcsatolják a drótkötélre, amelybe kapaszkodva, de súlyunkkal a beülőre nehezedve száguldhatunk le az egyes szakaszokon. A szerkezet mellett egy plusz karabinert is a testünkre, illetve a drótkötélre erősítenek a teljes biztonság kedvéért. A kapaszkodónak használt fémszerkezeten fék is van, amelyet a túravezető kézjelei alapján kell kezelnünk, mindez azt a célt szolgálja, hogy lehetőleg ne csapódjunk a szakasz végén található védőhálóba.

A rövid eligazítás után már tényleg nincs más dolgunk, mint élvezni a sebességet és a látványt. Apropó, sebesség: az egyes szakaszokon az átlagsebesség 30–35 km/h, ami kellően gyors a száguldás élményéhez, de mégsem ijesztően nagy a tempó. Bár elvileg egyes helyeken az ötven km/h sebesség is elérhető, jó tudni, hogy a száguldás iramát a fékkar húzogatásával jótékonyan mérsékelni tudjuk. Arra azért nem árt ügyelni, hogy ne lassuljunk le túlságosan, mert akkor egyes részeken előfordulhat, hogy nem jutunk el a célig. Ilyenkor a túravezető siet segítségünkre, tehát aggódni nem kell, hogy a drótkötélen töltjük az éjszakát. A pálya magassága egyébként változó, a legkisebb magasság a föld szintjétől hat méter, a legmagasabb pedig tizennégy.

… és a Mátrában

A visegrádi pálya mellett egyébként a Mátrában is száguldozhatunk: az Adrenalin kalandparkban ugyan csak két szakaszból áll a pálya, de bevezetésnek ez is tökéletesen megfelel. Főként, hogy a két indítótorony között feszülő pálya egy szakadék fölött húzódik. A 230 méter hosszú pályán harmincméteres magasságban száguldozhatunk, miközben a Mátra, a környező falvak és Gyöngyös panorámájában gyönyörködhetünk.

Forrás: player.hu