Egy kutyakiállítás már rég nem a kutyákról szól. Itt minden csak politika. Ez az a két alapvetés, amivel szinte minden résztvevő egyetért az idén Budapesten megrendezett Kutya Világkiállításon. Valamiért mégis itt vannak. Sikert, örömet, új barátokat és könnyeket akarnak, vagy esetleg egy új flitteres kabátot a kedvencüknek. Kutyának lenni biztos jó, csak nem egy vakucsődületbe áztatott vörös szőnyegen.


Két csillogó szemű fiatal nő babakocsit tol az utcán. Ösztönösen rámosolyognánk a gyerekekre, de az arcunk groteszkké torzul, amikor meglátjuk: a kocsikban nem gyerekek, hanem yorkshire terrierek vannak – színes selyempapír-darabokkal felcsavart tincsekkel.

Egyértelmű, hogy jó helyen járunk. 70 ország, 18 ezer kutya – harmadszor (1971, 1996, 2013) rendezik meg Budapesten a nemzetközi Kutya Világkiállítást. Arról sajnos lemaradtunk, ahogy Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó felvonult Lady nevű kutyájával, aki állítólag szerelmes Orbán Viktorba, de impulzus így is ért bőven.

Szarvaskolbász-füzéreken, rablóhús-cafatokon, és a minden magyarságunkat egyesítő pirospaprika-tengeren át vezet az út a fanatikus kutyásokat rejtő épületkomplexumig.

Helyezkedni tudni kell

Megközelítünk egy tömött szőrű, gömbölyű csaucsaut, Rénót, akit sok másik, kifejezetten agresszív – egyesek szerint neveletlen – kutyával ellentétben láthatóan nem zavarnak a zajok és a tömeg. Hároméves, és már több mint húsz verseny van a háta mögött.

A gazdája fáradtabbnak tűnik, mint ő. Háromkor feküdt le, és ötkor kelt, hogy legyen idő a fürdetésre, a kozmetikázásra, és jó helyük legyen a helyszínen. Az első nap tapasztalatai alapján viszont még ez sem elég. Bár a beengedés csak reggel héttől van, a következő nap hajnali hat helyett már ötre kijönnek.

Ezt az áldozatot annak ellenére is meghozzák, hogy egyöntetűen úgy látják: ez a kiállítás már rég nem a kutyákról, hanem az emberekről szól. A szórakoztatásukról, a kapcsolatokról, a protekcióról, és persze a siker után érzett elégtételről és boldogságról (nem, ezt sem a kutya érzi a serleg átvétele után).

A kutya nem számít

Sőt, politika az egész, amit egyetlen megkérdezett résztvevő sem cáfol. "Van, hogy a bíró rá sem néz a kutyára, csak az számít, hogy ki van a póráz másik végén, és neki mennyi eredménye van" – magyarázza az egyik svéd résztvevő. "Ez egyre inkább így van, de nem csak itt, mindenhol a világon." "Stupid things" – így összegzi a bírák és a verseny kapcsolatát egy olasz.

Ugyanezt tapasztalták a magyarok is, sőt van, aki meglepő csavart is visz a történetbe, ő a bírák meg a kutyákat körbevivő, lényegében azokat bemutató úgynevezett handlerek szexuális orientációjáról kezd magyarázni, és e vonzalmakban látja a pontozást meghatározó tényezőket. Felvezetőnek lenni egyébként jó biznisz is lehet: egy handler átlagosan 10 ezer forintot kér naponta egy kutyáért, de az igazi nagyágyúk egyetlen, néhány perces körért is bezsebelnek egy húszast. Sok kutyának nincs is ott a versenyen a gazdája, csak bepakolják őket egy teherautóba, és melléjük rendelik a handlereket.

Egy ilyen versenyre eljutni egyébként sem olcsó (egyedül egy svéd nevező nem panaszkodott). Az egyik olasz résztvevő például, akinek otthon harminc kutyája van, azt mondta: ezer eurót költöttek a kutyáik nevezésére, és szintén ezret az utazásra.

A költségek persze nem merülnek ki ebben. Sokat kell áldozni a jó minőségű táplálékra, és a kutyakozmetikára is. Rénó, a csaucsau például körülbelül kéthetente megy trimmelésre. A procedúra 2-2,5 óráig tart, és alkalmanként 6000 forintba kerül.

Az igazán fanatikus orosz (a magyarok után Oroszországból érkezett a legtöbb nevezés) és német kutyatartók viszont, ha kell, akár naponta igazítják az ebek bundáját. Azon sokat lehet spórolni, ha valaki kiképezi magát minden téren, és nem csak gazdája, de kozmetikusa és handlere is a kutyának egy személyben.

Hajléktalan is sok van

Amikor előrukkolunk azzal a demagóg felvetéssel, hogy biztos szükség van-e ezekre a látványos, rengeteg pénzt felemésztő show-kra, miközben számtalan kutya a menhelyen vár a túlélésre, nyomban jön a válasz: szépségkirálynő-választásokat is tartanak, pedig sok a hajléktalan.

Van, akinek el tudjuk hinni, hogy minden a szereteten múlik, a kutya itt boldog, megőrül azért az élményért, hogy futhasson egy kört a vörös szőnyegen a Backstreet Boys You are the One for Me című számára, és imád találkozni a többi kutyával, de ebből nincs túl sok.

Gyakoribb az a látvány, amikor a kutyák ketrecekben fekszenek elpilledve, takaróval beborítva, hogy ne ingerelje őket a többi versenyző. Vagy amikor a legelképesztőbb csősálakban, cipőkben, és ruhákban mászkálnak fel s alá, hogy ne kócolódjon össze a balzsammal, olajokkal, lakkal, és waxszal belőtt, alaposan kiporszívózott bundájuk.

Az egyik nézelődő meg is jegyzi, hogy ő bizony "meggyulladna sapkában". Ők csak barátkozni jöttek ki a kiállításra, na meg venni egy kis füstölt fület a kutyának. A szabály a választásnál: "Minél büdösebb a jutifalat, annál jobb".

Azt is elmeséli, hogy a külföldiek nem szeretik, ha "összeszagolnak a kutyák", ezért rájuk is szóltak. A versenyzők általában attól félnek, hogy elkapnak valamilyen betegséget. "Sok bíró, miután megfogja a kutya golyóit, vagy belenyúl a szájába, fertőtleníti a kezét, hiszen az állatok hordozhatnak olyan betegséget, amiről nem is tudnak" – magyarázza az egyik magyar gazda.

Gyöngy, flitter, miegymás

A megszépülés része, hogy a lépten-nyomon felállított trimmelő asztalokon ácsorgó kutyáknak egy akasztófaszerű szerkezetbe bújtatják a fejüket, amíg az utolsó szőrszálig mindent elrendeznek rajtuk.

Ezután kezdődik a felhőtlen üdvrivalgásokkal fűszerezett szürreális show, ahol úgy hangzik el a győztes drótszőrű foxterrier neve, mint a legnagyobb világsztároké egy Oscar-gálán, és ahol a bírókat megtisztelendő, leizzadt, öltönyös, kosztümös emberek kocognak körbe-körbe a mindig nagyobb és nagyobb eredmény reményében.

A rendezvénynek külön előnye, hogy a vásár részlegen kiegészíthetjük a kedvencünk ruhatárát egy-egy FBI-os, vagy flitteres költeménnyel, vehetünk gyöngyökkel díszített pórázt, kutyás kerámiákat és szobrokat, 110 euróért pedig a már említett babakocsiszerű szerkezetet is megvásárolhatjuk, hogy könnyebb legyen az élet.

Vannak élethelyzetek, amikor szeretnénk egy házi kedvenc helyében lenni, de ez pont nem az.

forrás: hvg.hu