„Bezzeg a mi időnkben???” -  Szókimondás, bölcsesség, irónia
Glosszaírók, humoristák is megirigyelhették, annyi olvasója volt, olyan sok mosolyt fakasztott állandó rovatával és előadásaival. Pedig a legendás hírű dr. Veres Pál nem író és nem előadóművész volt, hanem tanár, újságíró és (érett felnőttként doktori diplomát szerezve) egy olyan orvos, aki legfőbb céljának a tabuk döntögetését, a fiatalok szexuális felvilágosítását tartotta.

Azok, akik harminc-negyven évvel ezelőtt voltak fiatalok, mindannyian ismerik dr. Veres Pál nevét. A fehér hajú, kis kecskeszakállas, vidám szemű „Pali bácsi” ma elképzelhetetlen ismertségnek és népszerűségnek örvendett. Bár ezt természetesen senki nem vallotta volna be, de az ifjúsági szövetség hetilapja nem kis részben az ő „Az orvos válaszol” rovatának köszönhette olvasottságát. 1918-ban született Budapesten. Hírlapi fotós, újságíró volt, magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Egész életét végigkísérte vonzódása az orvosi hivatás iránt, annyira, hogy ötvenéves korában beiratkozott az orvosi egyetemre, és 56 évesen szerzett orvosdoktori diplomát. A Magyar Ifjúság, később az Ifjúsági Magazin hasábjain jelentette meg rendkívüli érdeklődéssel kísért levelező-tanácsadó rovatát. Több kiadásban, százezres példányszámban keltek el ismeretterjesztő könyvei, például a Beszélnünk kell róla! , illetve az Erről is beszélnünk kell!

„Bezzeg a mi időnkben???”

Ha más okokból is, mint ma, de akkoriban sem volt könnyű tizenévesnek lenni. A hetvenes-nyolcvanas évek fiataljai szenvedtek az információhiánytól, az általános prüdériától, a felnőttek körében nem ritka képmutató viselkedéstől. Különösen azokkal a gondokkal voltak nagyon magukra hagyva, amelyekről „nem illett beszélni”: így a testiséggel, a szexualitással, a párkapcsolattal összefüggő problémájukat legtöbbjüknek nem volt kivel megbeszélni. A szülők (ha már a gólya- és a káposztameséből, a porzó és a bibe rajzokból kinőtt a gyerek) szívesen hagyták az iskolára a felvilágosítás gondját, a meghívott védőnővel, orvossal erre a célra megszervezett osztályfőnöki órák pedig legfeljebb a nemiség legalapvetőbb biológiai tényeit ismertették, többnyire azt is sután, elkésve, szemérmesen latin szakszavak mögé bújva. Dr. Bágyoni Attila, aki ebben az időben az Országos Egészségnevelési Intézet igazgatója volt, 1985-ben erről így írt: „A prüdéria nem veszélytelen, mert lefékezheti, helytelen irányba terelheti az egyén kívánatos pszichoszexuális fejlődését, azt, hogy az életkorának megfelelő legyen a nemi magatartása. Bűntudatot kelt, zavarodottságot vált ki. Különösen károsak lehetnek a nevelésért felelősök szélsőségesen konzervatív nézetei. A fiatalok nem vakok, hamar rájönnek, hogy ez vagy az a felnőtt, miközben erkölcsi prédikációkkal untatja őket, másképpen él, mint amit előadásaiban követendőnek jelöl meg. Az álszent társadalom ellen lázadó fiúk és lányiok talán a korrekt felvilágosítás hiányában és persze az örök tiltás miatt is, olykor szinte egymást kergetik az elsivárosodó nemi életbe...” Máig érvényes megállapítások.

Szókimondás, bölcsesség, irónia

A hetilap szerkesztőségébe áradtak a levelek, jeligével vagy névvel, és dr. Veres Pál sok ezer kérdezőnek válaszolt. A kérdések-válaszok bőséges alapanyagot szolgáltattak heti felvilágosító rovatához illetve több könyvéhez is. Nemcsak a saját levelére írt választ várta nagyon minden kérdező, hanem a másoké között is szívesen böngészett, hiszen mindig akadt, amit „helyette kérdezett meg” valaki. A kérdések árulkodtak a fiatalok bizonytalanságáról, sőt, olykor elképesztő tudatlanságáról a nemiséggel, a szexualitással, a fogamzással kapcsolatban. Ne felejtsük: ez volt az a kor, amikor az is társadalmi vitát váltott ki, hogy egyáltalán kell-e, helyes-e a kamaszokat felvilágosítani, nem vezetnek-e ismereteik felelőtlen, korai szexuális élethez. Így fordulhatott elő olyan kérdés, hogy például teherbe eshet-e egy lány a zsúfolt villamoson hozzásimuló férfitól vagy egy közösen használt ágyneműtől, véd-e a nem kívánt gyermektől az, ha nem élvezte az együttlétet, vagy hogy meddig szabad elmenni az előjátékkal, okoz-e károsodást a maszturbálás, hogyan kell használni az „esemény utáni” fogamzásgátló tablettát, és így tovább. Olykor csak mosolyogtató naivitásra, máskor drámaibb helyzetre, őszintétlen, rideg családi légkörre, össze nem illő kapcsolatokra, éretlen családalapítókra, egy-egy fiatalon végzetesen elrontott életre derített fényt a szorongva feltett kérdés.
A válaszok tömörek voltak, a lehetőség szerint a legérthetőbben, egyszerű, köznyelvi szavakkal foglalták össze a lényeget. „Pali bácsit” empátia, bölcsesség és – soha senkit meg nem bántó - humor jellemezte. Minden mondatában igyekezett felelős, egymás ismeretén és vállalásán, igazi érzelmeken alapuló párválasztásra, egymásra is figyelő, örömszerző szexualitásra tanítani a hozzá fordulókat. Nemcsak írásban, hanem szóban is az egészségügyi felvilágosítás egyik úttörője volt. Előadókörutakat tartott iskolákban, ifjúsági klubokban és laktanyákban, alkalmanként több száz fiatal előtt beszélt a maga derűs, szókimondó, egyenes módján, tabukat nem ismerve a szerelemről, annak testi, lelki vonatkozásairól egyaránt. (Az interneten néhány előadása megtalálható.) Rendkívüli népszerűsége mellett többekben ellenérzést is keltett, tudatosan kendőzetlen stílusát nyerseségnek érezték. Működése akaratlanul széleskörű nyelvészeti vitát is elindított: komoly tudósok, nyelvművelők, tanárok és diákok szóltak hozzá, hogyan lehetne a nő-férfi nemi szervek, szexualitáshoz kapcsolódó fogalmak magyar megnevezéseit „szalonképessé” tenni. Dr. Veres Pál örök fiatalként, tartalmas, munkás hosszú élet után 2006-ban, 88 éves korában hunyt el.

Forrás: vital.hu