Ételeink édesítésére különböző édesítőszereket használhatunk. Az e célból leggyakrabban alkalmazott répacukor vagy más néven kristálycukrot azonban a cukorbetegek nem fogyaszthatják, ezért kifejlesztették a vércukorszintet mérsékelten növelő (nutritív) vagy energiamentes (nem-nutritív) édesítőszereket.

Édes ízűek a cukoralkoholok, amelyeket a cukrok redukálásával állítanak elő, de a természetben is előfordulnak. A cukorbetegek diétájába egységesen elosztva jól beilleszthetők, ugyanis a szervezetben csak nagyon lassan alakulnak át glükózzá, tehát csak kis mértékben emelik a vércukorszintet. Energiatartalmuk a glükózéval azonos, nutritív édesítőszerek, tehát energiatartalmuk a cukoréval azonos, ezért a fogyókúrázók számára kevésbé ajánlottak. Fogbarátok, hő- és savállóságuk jó. Hátrányuk, hogy hashajtó hatásúak. Legfeljebb napi 30-50 g-ot fogyaszthatunk belőlük.

A cukoralkoholok közül hazánkban a szorbitot állítják elő nagyobb mennyiségben. Édesítőképessége a glükózéval azonos. A xilitet a xilóz redukciójával állítják elő, 5 szénatomos cukoralkohol. A cukorbetegek étrendjében jól használható, ugyanis lebomlása az anyagcsere-folyamatok során független az inzulintól. Glikémiás indexe 7-13, energiatartalma 2,4 kcal/g. A maltit a maltóz redukciójával állítható elő. Nagyobb az édesítő ereje, mint a szorbitnak, előállítása azonban drágább. Hasznosításához a szervezet nem igényel inzulint. A mannit a természetben is előfordul, az iparban mannóz redukálásával állítják elő. Édesítőképessége a szacharóz kb. 70 százaléka. A laktit édesítőképessége kb. 30-40%-a a szacharózénak. Előnye, hogy a levegőből magához vonzza a vizet, így hosszabb ideig eltarthatóak például a felhasználásával előállított péksütemények. A cukoralkoholok közé tartozik még az eritrit és az izomalt is.

 Diétás szabályok cukorbetegség esetén
A cukorbetegek diétájának összeállítását alapvetően a cukorbetegség fajtája (1-es vagy 2-es típus), valamint az egyéni adottságok (testsúly, életkor, társbetegségek) befolyásolják. 

Az intenzív vagy energiamentes édesítőszerek olyan vegyületek, amelyek édesítőképessége nagy, de energiatartalmuk nincs (nem-nutritív), vagy elhanyagolható a kis adagolási mennyiség miatt. Kiválóan alkalmazhatók az energiaszegény, valamint a diabetikus étrenden lévők ételeinek és italainak ízesítésére. Európában, és így Magyarországon is jelenleg 10 energiamentes édesítőszer: az aceszulfám K, az aszpartám, az aszpartám-aceszulfám só, a ciklamát, a neoheszperidin, a szacharin, a szukralóz, a taumarin, a neotám és a szteviol (sztívia) glikozidok használata engedélyezett. A szacharin és nátriumsója, a krisztallóz 1879 óta ismert, a legnagyobb mennyiségben állítják elő a világon. A szervezetből változatlan formában ürülnek ki.

Édesítőképességük 550-szer és 450-szer nagyobb, mint a répacukoré. Hátrányuk, hogy főzés közben savas kémhatású anyagok (pl. citromlé, ecet, gyümölcsök) hatására kellemetlen mellékízük lesz. A ciklamát kb. 30-szor édesebb a répacukornál, főzésálló, nincs mellékíze. Nátrium- vagy kálciumsója formájában van forgalomban. Édesítő ereje kisebb, mint a szachariné, viszont nincs mellékíze, hőálló vegyület. Az aszpartám két aminosavat (fehérje-építőkövet) tartalmaz (aszparaginsavat és fenil-alanint), íze a leginkább hasonló a répacukor ízéhez, édesítőképessége 150-200-szorosa annak. Valamennyi energiamentes édesítőszerrel kombinálható, azokkal szinergens hatású, vagyis egymás hatását fokozzák. Mellékíze nincs. Az intenzív édesítőszerek közül ez az egyetlen, amely nem energiamentes (3,58 kcal/g), de csekély felhasználási arányát tekintve energiatartalma mégis elhanyagolható. A tápcsatornában építő elemeire: aszparaginsavra, fenil-alaninra és metanolra bomlik le. Fenilalanin tartalma miatt egy ritka anyagcsere betegségben, a fenil-ketonúriában szenvedők nem fogyaszthatják. Az aceszulfám-K az acetecetsav származéka. Édesítőképessége 150-200-szorosa a répacukorénak. Tiszta édes íze van, mellékíz nélkül.

Az emésztőcsatornában nem bomlik le, változatlan formában szívódik fel, nem halmozódik, hanem a vizelettel teljesen kiürül. Több édesítőszerrel együtt szintén fokozódik az ízhatása.

Az energiamentes édesítőszerek között találunk számos növényi kivonatot is. Közéjük tartozik a sztevia, az édes ízért a stevioside nevű vegyület felelős, amelyet egy Dél-Amerikában őshonos növény leveleiből állították elő. Édesítőereje 300-szorosa a cukornak, vércukorszint emelő hatása nincs. A taumatin édesítőereje 2000-2500-szorosa a cukorénak. Egy afrikai gyümölcsből nyerik ki, szintén energiamentes édesítőszer, amelyet inkább az élelmiszeriparban használnak. A neohesperidin (DC) előállítása pedig a narancshéjból történik, édesítőereje kb. 340-szerese a cukorénak.

Forrás: webbeteg.hu