Kínos, ahogy a demokrácia hazája a hajdani szovjet mintát követve, egyre nyíltabban gyakorolja a „forradalom exportját”: beszivárgó ügynökök mozgósításával minél nagyobb mértékben fellazítani az ellenséges – nemzeti, keresztény – társadalom rendjét, zavargásokat szítani, melynek eredményeképpen egy megfelelő pillanatban a csőcselék széles káoszt robbant ki, s a káoszban majd a jól szervezett ügynökök megdöntik a hatalmat.

Ez nem kommunista rémlátomás. A módszert az Amerikában élő, baloldali Saul David Alinsky dolgozta ki, aki radikális eszközöktől sem riadt vissza annak érdekében, hogy tömegmozgalmak sikerrel rombolják, bomlasszák azon társadalmi intézményeket, amelyeket célba vettek. Saul mester tanítványai, az Amerikai Egyesült Államokból érkező instruktorok vették kezelésbe a Hallgató Hálózat (Haha) tagjait, adta hírül a minap a Magyar Nemzet.

Arra készítik fel a közmegegyezést még ma is tagadó egyetemi hallgatókat, hogy sikeresen robbantsák fel az egyetemek nagy nehezen visszaszerzett békéjét.

Az egyik forgatókönyv szerint, írja a napilap, február 11-én lesz a „forradalom napja”, melynek azt a sokat mondó jelszót adták: „Égjen a város!”. A tervek között szerepel minisztériumok, közintézmények elfoglalása „tanulás céljából”, magyarán balhésorozatok kiprovokálása, melyeknek előbb vagy utóbb fel kellene robbantaniuk az egyetemek békéjét, ismét fellázítani a korábbi viharok után lecsendesült és tanulmányaival foglalkozó diákságot. És ha káosz van, akkor ugye jöhet a már bevált forgatókönyv…

Hogy biztosra menjenek, a tanárokat is szervezik az amerikai instruktorok. A Hallgatói Hálózat mellett létrejött Oktatói Hálózat, az Oha tagja lett többek között Ferge Zsuzsa, György Péter, a szerény jövedelmüket szolid szerzői honoráriumokkal kiegészítő Heller Ágnes és Radnóti Miklós filozófusok, valamint Kis János, az SZDSZ alapítója, továbbá Vásárhelyi Mária és hasonlók. Mind kivétel nélkül a balliberális holdudvarhoz tartoznak, hogy finoman szóljunk.

Az egész kísértetiesen emlékeztet az SZDSZ elődjére, a Szabad Kezdeményezések Hálózatára, illetve Saul mester tanainak alkalmazására, de mivel itt többről van szó, idézni muszáj a Demokrata múlt heti számából A háború még nem ért véget című cikket, amelyben Szakács Gáborral közösen írtuk: „Nyugaton 1968 óta nem volt hasonló méretű, egyértelműen baloldali lázadás, mert a diákok többsége utóbb belátta, hogy csupán eszközei voltak egy nagyszabású, több hadszíntéren zajló hadműveletnek. A beavatott kisebbség azonban belépett a politika terébe, és számos nyugat-európai országban ma már kulcsszerepet foglal el. Ők a hatvannyolcasok nemzedéke, akiknek egy részéről Schmidt Mária írt leleplező erővel a Kifosztva és elárulva – Németország a hatvannyolcasok szorításában című esszéjében. A keleti és a nyugati front akkori és mai összefüggéseiről, azok mai folyományairól, ha úgy tetszik, a 2010-es magyarországi »bársonyos forradalomról« (amit mi »kétharmados forradalomnak« nevezünk), illetve a balliberális erőtér céljairól és eddigi vereségéről, de a szelíd nemzeti forradalmak leverésének fel nem adott szándékáról azonban máig még senki sem írt. Pedig az életünk, a jövőnk a tét. Elég, ha Ausztria ezredfordulón elabortált nemzeti reneszánszára, Jörg Haider bukására gondolunk. A háború még nem ért véget.”

Most már hozzátehetjük, itt nem a diákok újabb, kiprovokált lázadásáról van szó: a tét Magyarország.