Az ember hajlamos azt hinni, hogy csak neki vannak szerelmes megnyilvánulásai. Érdemes azonban legalább egy pillantást vetni az állatvilágra, mert olyan párhuzamokat és analógiákat találunk benne, amik roppant tanulságosak és mulatságosak egyszerre.
Muszt, vagyis az agresszív udvarlás

Musztnak nevezi a szakirodalom azt az időszakot, ami a hím elefántoknál minden évben bekövetkezik, és két-három hónapig el is tart.

Mondjuk úgy, hogy amikor az fiú elefánt megkívánja a lány elefántot. Ez a vágy azonban olyan elementáris, és robbanás szerű, hogy kifejezetten agresszív ösztönökkel társul. A felgyülemlő vadságnak elég jól látható jelei vannak. A szeme és a füle közötti kidülledt mirigyekből nyúlós folyadék indul meg. Folyamatosan csepegteti a vizeletét. Péniszének tokja zöldesfehér váladéktól duzzad. Olyan szúró, átható szagot áraszt, amit a tehén már messziről megérez.

A nőstény közelében az elefántfiúk „muszta-táncba” kezdenek: fejüket magasra emelik, állukat behúzzák, hatalmas füleikkel izgatottan legyeznek. Finoman a tehén hátára helyezik ormányukat, majd közel százhúsz centis péniszüket a nőstény hüvelyébe tolják. Körülbelül negyvenöt másodpercig tart az aktus. Akkor lemásznak a partnerről, a maradék spermát a földre locsolják és komótosan odébb ballagnak.

Felfokozott izgalmi állapotok

Szexuális előjátékként a nyestek őrülten kergetőznek egymással, szökdécselnek, vad kergetőzésbe kezdenek. A menyét még őket is felülmúlja. A hím trillázó kiáltásokkal szaladgál össze-vissza, a nőstény pedig még a párosodás után is (amikor egyébként hím párja már az igazak álmát alussza) folytatja a heves ugrabugrát. A borz párzáskor a mancsával a földet kaparássza, miközben hangosan dorombol.

Az udvarló hím majom meredező péniszével két lábra áll, és parádézik a csimpánzlány előtt, ágakat rázogat, himbálózik, miközben kiválasztottját merően bámulja.

A kékbálnák kiemelkednek a tengerből, és olyan sebesen mozgatják melluszonyukat, hogy szinte vibrál.

A kirobbanó energia talán a fekete orrszarvúnál a legszembetűnőbb: megmerevedett lábakkal lépdel a nőstény körül, közeledve-távolodva, farkát csóválva, közben fújtat, és vizeletével permetezi a kiválasztottját. A közeli bokrok ágait megszaggatja, a megtépázott leveleket a levegőbe szórja.

Akár az ember

Ha egyik állatnak megtetszik a másik, különféle figyelemfelhívó jeleket vet be sikere érdekében. Színes tollakról, rikító hangokról, táncoló mozdulatokról mindenki hallott már.

Az emlősöknél létezik egy speciális testtartás , amikor is a gerincoszlop előrehajol, a hát ívesen megfeszül, a hátsó pedig az udvarló felé fordul, egyértelműen jelezve a hajlandóságot a szexuális együttlétre.

Az udvarlásban is nagy találékonyságot mutatnak. Az udvarló oroszlán egészen elképesztő gesztust gyakorol kiszemeltje felé. Ha megpillantja imádottját, akkor fogja a vízparton legelésző gazellát, lecsap rá, és ahelyett, hogy állati ösztöneinek engedelmeskedve nekilátna, odahúzza a tetemet a nőstény oroszlán elé, és illedelmesen végignézi, amint az bekebelezi a zsákmányt.

Legviccesebb a hím cickány: a párzási időszakban hajthatatlanul kergeti a nőstényt, el nem hagyná egy percre sem mögötte szökdécsel, miközben orrával a lány farát döfködi szakadatlanul.

Sok állat étvágytalan a párzás ideje alatt. Az elefánt teljesen lemond az evés élvezetéről a tüzelési időszakban. Végül már azért is ér véget az emlegetett muszt időszaka, mert annyira lesoványodik és elgyengül, hogy nem bírja tovább a strapát. Az északi elefántfóka testsúlyának felét veszti el ilyenkor.

Szokatlan gyöngédséget tanúsítanak egymás iránt. A barnadelfinek megható finomsággal úsznak együtt, néha egymás alatt vagy fölött, de mindig párban, miközben simogatják egymást, dörgölőznek egymáshoz. A csimpánzok  a „francia csókot” is ismerik, nyelvüket gyengéden a másik szájába dugják.

Még az olyan ember számára rémséges állatok, mint a denevérek vagy csótányok is tanúsítanak szerelmes figyelmet egymás iránt. A bőregerek bársonyos szárnyrezegtetésekkel kényeztetik egymást, a csótányok meg csápjaikkal simogatnak.

A boldogsághormon (dopamin) szintje akkor is felszökik a tüzelő nőstény juhnál, ha csak párjáról készült képeket vetítenek neki. Nőstény préri pockoknál kísérletezgettek ezzel a kémiai anyaggal. Ha növelték bennük a dopamin szintjét, hirtelen nagy érdeklődést kezdtek tanúsítani hím párjuk iránt. Ha csökkentették, akkor azonban látványosan apadni kezdett ez az érdeklődés.

A szomorúságra is az elefántok szolgáltatják a legérdekesebb példát. Kiderítették róluk, hogy gyakran könnyeznek bánatukban. Ilyenkor általában nem a megszokott testhelyzetben vannak, nem  állnak, hanem eldőlnek az oldalukra, talán azért, mert így szabadabban áramlanak a könnyek szemükből.

Érzelmi könnyeket más fajoknál is felfedeztek. A kutyáknál (különösen az uszkároknál)kifejezetten gyakori jelenség, hogy könnyezni kezdenek, ha szeretett gazdájuk magukra hagyja őket.

Forrás: gondtalanfogamzasgatlas.hu