Muszt, vagyis az agresszív udvarlás
Musztnak nevezi a szakirodalom azt az időszakot, ami a hím
elefántoknál minden évben bekövetkezik, és két-három hónapig el is tart.
Mondjuk úgy, hogy amikor az fiú elefánt megkívánja a lány
elefántot. Ez a vágy azonban olyan elementáris, és robbanás szerű, hogy
kifejezetten agresszív ösztönökkel társul. A felgyülemlő vadságnak elég jól
látható jelei vannak. A szeme és a füle közötti kidülledt mirigyekből nyúlós
folyadék indul meg. Folyamatosan csepegteti a vizeletét. Péniszének tokja
zöldesfehér váladéktól duzzad. Olyan szúró, átható szagot áraszt, amit a tehén
már messziről megérez.
A nőstény közelében az elefántfiúk „muszta-táncba” kezdenek:
fejüket magasra emelik, állukat behúzzák, hatalmas füleikkel izgatottan
legyeznek. Finoman a tehén hátára helyezik ormányukat, majd közel százhúsz
centis péniszüket a nőstény hüvelyébe tolják. Körülbelül negyvenöt másodpercig
tart az aktus. Akkor lemásznak a partnerről, a maradék spermát a földre
locsolják és komótosan odébb ballagnak.
Felfokozott izgalmi állapotok
Szexuális előjátékként a nyestek őrülten kergetőznek
egymással, szökdécselnek, vad kergetőzésbe kezdenek. A menyét még őket is
felülmúlja. A hím trillázó kiáltásokkal szaladgál össze-vissza, a nőstény pedig
még a párosodás után is (amikor egyébként hím párja már az igazak álmát
alussza) folytatja a heves ugrabugrát. A borz párzáskor a mancsával a földet
kaparássza, miközben hangosan dorombol.
Az udvarló hím majom meredező péniszével két lábra áll, és
parádézik a csimpánzlány előtt, ágakat rázogat, himbálózik, miközben
kiválasztottját merően bámulja.
A kékbálnák kiemelkednek a tengerből, és olyan sebesen
mozgatják melluszonyukat, hogy szinte vibrál.
A kirobbanó energia talán a fekete orrszarvúnál a
legszembetűnőbb: megmerevedett lábakkal lépdel a nőstény körül,
közeledve-távolodva, farkát csóválva, közben fújtat, és vizeletével permetezi a
kiválasztottját. A közeli bokrok ágait megszaggatja, a megtépázott leveleket a
levegőbe szórja.
Akár az ember
Ha egyik állatnak megtetszik a másik, különféle figyelemfelhívó
jeleket vet be sikere érdekében. Színes tollakról, rikító hangokról, táncoló
mozdulatokról mindenki hallott már.
Az emlősöknél létezik egy speciális testtartás , amikor is a
gerincoszlop előrehajol, a hát ívesen megfeszül, a hátsó pedig az udvarló felé
fordul, egyértelműen jelezve a hajlandóságot a szexuális együttlétre.
Az udvarlásban is nagy találékonyságot mutatnak. Az udvarló
oroszlán egészen elképesztő gesztust gyakorol kiszemeltje felé. Ha megpillantja
imádottját, akkor fogja a vízparton legelésző gazellát, lecsap rá, és ahelyett,
hogy állati ösztöneinek engedelmeskedve nekilátna, odahúzza a tetemet a nőstény
oroszlán elé, és illedelmesen végignézi, amint az bekebelezi a zsákmányt.
Legviccesebb a hím cickány: a párzási időszakban
hajthatatlanul kergeti a nőstényt, el nem hagyná egy percre sem mögötte
szökdécsel, miközben orrával a lány farát döfködi szakadatlanul.
Sok állat étvágytalan a párzás ideje alatt. Az elefánt
teljesen lemond az evés élvezetéről a tüzelési időszakban. Végül már azért is
ér véget az emlegetett muszt időszaka, mert annyira lesoványodik és elgyengül,
hogy nem bírja tovább a strapát. Az északi elefántfóka testsúlyának felét
veszti el ilyenkor.
Szokatlan gyöngédséget tanúsítanak egymás iránt. A
barnadelfinek megható finomsággal úsznak együtt, néha egymás alatt vagy fölött,
de mindig párban, miközben simogatják egymást, dörgölőznek egymáshoz. A
csimpánzok a „francia csókot” is
ismerik, nyelvüket gyengéden a másik szájába dugják.
Még az olyan ember számára rémséges állatok, mint a
denevérek vagy csótányok is tanúsítanak szerelmes figyelmet egymás iránt. A
bőregerek bársonyos szárnyrezegtetésekkel kényeztetik egymást, a csótányok meg
csápjaikkal simogatnak.
A boldogsághormon (dopamin) szintje akkor is felszökik a
tüzelő nőstény juhnál, ha csak párjáról készült képeket vetítenek neki. Nőstény
préri pockoknál kísérletezgettek ezzel a kémiai anyaggal. Ha növelték bennük a
dopamin szintjét, hirtelen nagy érdeklődést kezdtek tanúsítani hím párjuk
iránt. Ha csökkentették, akkor azonban látványosan apadni kezdett ez az
érdeklődés.
A szomorúságra is az elefántok szolgáltatják a legérdekesebb
példát. Kiderítették róluk, hogy gyakran könnyeznek bánatukban. Ilyenkor
általában nem a megszokott testhelyzetben vannak, nem állnak, hanem eldőlnek az oldalukra, talán
azért, mert így szabadabban áramlanak a könnyek szemükből.
Érzelmi könnyeket más fajoknál is felfedeztek. A kutyáknál
(különösen az uszkároknál)kifejezetten gyakori jelenség, hogy könnyezni
kezdenek, ha szeretett gazdájuk magukra hagyja őket.
Forrás: gondtalanfogamzasgatlas.hu