Ne hagyd!
Helyénvaló, ha az diktál, aki többet keres?

Bármit el kell tűrnie a nőnek, ha egzisztenciálisan kiszolgáltatott? Mi közük a dédszülőnek ahhoz, hogy ki hordja a nadrágot egy modern párkapcsolatban?

Én érted, te értem

Nem minden esetben származik baj és hátrány abból, ha a férfi a klasszikus, mondhatni patriarchális munkamegosztás híve. Vagyis: „az a feladatom, hogy többet keressek, gondoskodjam a családomról, cserébe a te dolgod az, hogy engem kiszolgálj”. 

Amennyiben ehhez megfelelő társat talál egy olyan nő személyében, akinek ez egyáltalán nincs ellenére, nagyon is működőképes lehet a felállás. A nő ilyenkor belátja, hogy a párja a hatékonyabb a pénzkeresésében, amit megpróbál azon a területen ellentételezni, ahol viszont ő az odaadóbb, és sikeresebb, azaz vezeti a háztartást, neveli a gyerekeket. Ilyenkor mindkét fél élvezheti a megállapodás relatív előnyeit.

A nők kiszolgáltatottsága általában tehát nem ok - azaz nem a képzetlenségük, kevés pénzük miatt vállalnak be számukra terhes párkapcsolatot -, sokkal inkább következmény, ami a leggyakrabban abból fakad, hogy egy rosszul felmért helyzetbe sodródtak bele. Például: a férfi egzisztenciálisan már mindent elért, emiatt hatalmat keres, és ha ezt nem tudja, mondjuk, a munkahelyén vagy társadalmi pozíciókban kiélni, akkor netán elkezdi a hozzá legközelebb álló embert, azaz a feleségét vagy az élettársát uralni.

A múlt tükröt tart

Aki függővé válik, vagyis nem számít egyenrangú partnernek egy kapcsolatban, hiszen csak akkor kap pénzt a párjától, ha mindenben teljesíti az elvárásait, mindig gondolkozzon el azon, vajon nem követ-e egy olyan családi mintát, amely épp ezt a viszonyt szentesíti. 

A családállítás módszere arra jött rá ugyanis, hogy nagyon sokszor a rejtett lojalitás vezet minket a lelkünk legmélyén, így képesek vagyunk egy konzervatív hitmondatnak - több generáción át megtartott női szerepvállalásnak - alárendelni a saját vágyainkat.

Például: a nőnek a tűzhely mellett a helye. Persze az a megoldási mód, ami a dédnagymama korában még valóban fontos volt, netán a túlélést szolgálta, ma nem biztos, hogy a boldogság forrása. Még ha ezt tudatosan át is látjuk, tudattalanul olykor úgy választjuk ki a párunkat, hogy a családunk nőtagjainak hitvallását megtarthassuk.

Ugyanígy az a férfi, akinek az kódolódott be a családtörténetébe, hogy csakis egy erős ember tudja fenntartani, megóvni, netán megmenteni a családját, ehhez keres majd alárendelődő párt magának. Vele megélheti a tudattalanul bevállalt szerepét. Még akkor sincs gond, ha az előbbi minták valódi tartalommal összetalálkoznak egy párkapcsolatban. Vagyis, ha a két fél azonosul azzal, ami a lelkében dolgozik, kiegészítik egymást. Egészen addig működőképesek is lehetnek együtt, amíg valamelyikük nem kezd el másra vágyni, változni, új utakat keresni.

Az viszont már problémát okozhat, ha a férfi úgy tette magáévá a mindent megoldó, küzdő férj szerepét, hogy ebben egyáltalán nem hiteles, nem az övé, lenne inkább egyenrangú, netán alárendelődő társ. Ilyenkor akár erőszakosan is megpróbál megfelelni, erőből akar érvényt szerezni a hatalmának. Azért törekszik anyagi dominanciára, hogy egyértelműen a társa felé kerekedjen. És ha történetesen két téves működési mód találkozik össze, azaz a nő csakis a dédnagymama példája miatt vállal be egy ilyen férfit, kész a nemek közötti konfliktus alapja.

Bár az előbbiekből az derült ki, nincs elkövető áldozat és alárendelődő uralkodó típus nélkül, általában a nők vállalnak nagyobb kockázatot, már csak a hagyományosan nekik szánt szerepek velejárói miatt is. Kérdés persze, mi a célszerű megoldás ilyenkor, amikor valaki túl nagy árat kénytelen fizetni egy viszonyért. A társat kell lecserélni, vagy a legtöbbször lélekszinten megkötött szerződés feltételeit megváltoztatni?

Az első lehetőség sokszor csak az aktuális helyzetre megoldás, mert akinek a lelke legmélyén egy minta hat, a következő kapcsolatában is ennek rendeli majd alá a maga vágyait. Az utóbbit - megfelelő szerződési feltételek kivívása - kivitelezni olykor épp a társ tudattalanjában jelenlévő érzések miatt nehéz. Így minden ilyen esetben egyedileg érdemes megvizsgálni, mi szükséges ahhoz, hogy a párt alkotó felek valóban boldogan élhessenek.

Forrás: femina.hu