Hogy Budapesten volt az első Vasfüggöny mögötti Depeche Mode-koncert, ennek bizonyára sok köze van a csillapíthatatlan hazai DM-láz kialakulásában. A világszerte az egyik legfanatikusabb közönséggel rendelkező együttes körül itthon igazi csoportosulások alakultak ki, kultusza lett a DM-rajongásnak, utánajártunk hát a közelgő, május 21-ei budapesti DM-koncert kapcsán, hogy mi lehet az oka ennek az egyedülálló jelenségnek. A hamarosan utcára kerülő Recorder magazin tizenegyedik számában a DM-láz a fókusztéma.


Magyarország első Depeche Mode fanclubja a Music For The Masses idejében, 1987-ben alakult, és azóta is nagy sikerrel működik. Hazánkon kívül a zenekar jelentős német-és lengyel rajongói táborral rendelkezik, de mint az európai szintetizátor alapú együttesek általában, úgy nagy népszerűségnek örvendenek Dél-Amerikában is. Az egyik legnagyobb itthoni DM-klub, a 101 klub vezetője, Kovács (Andone) Géza ezt a következővel magyarázza: „Amikor a zenekar a csúcson volt, akkor a vasfüggöny mögött élőket érintette meg legjobban a zenéjük/szövegük. Nagyon fogékonyak voltunk erre – hisz minden számukban azt éreztük, hogy az életünk egy pillanatáról szól.”

Magyarországon rengeteg Depeche Mode fanclub tevékenykedik, számos vidéki városban is (Nyíregyháza, Szombathely, Debrecen, Sopron, Tatabánya, Székesfehérvár, Gyöngyös, stb.). A fővárosra pedig több rajongói klub is jut, ezek közül a legjelentősebb a már 26 éve működő Hungarian Depeche Mode Fanclub (HDMFC), amit az 1996-ban alakult 101 klub követett. Erre utóbbi bevallása szerint az ellaposodó Depeche Mode-estek miatt volt igény. „Együttműködés nem igazán jellemző ezek között a klubok között. Jelenleg békésen élnek egymás mellett, mindegyik megtalálja a közönségét. Az nem titok, hogy ez nem mindig volt így; 10 éve pl. ma már nehezen érthető rivalizálás ment a rajongókért, esetenként rászervezéssel, idegen helyen szórólapozással és más efféle csínytevésekkel.” – nyilatkozta a legnagyobb magyar Depeche Mode fanzine, a Freestate.hu szerkesztője, Szigeti László (Szigi).

Ám a rivalizálás nem csak a klubok közt mutatkozott meg. Mint azt megtudtuk, komoly feszültségforrást jelenthetett például az, hogy valaki „gahanista” vagy „gore-ista”. Mára azonban ez az ellentét is halványulni bizonyult. A felvállaltan a Depeche Mode irányából jövő egykori Populär együttes énekese, Babos Norbert elmondása szerint ma már nincs annyi extrém fazon: „régen ez másképp ment. Emlékszem olyan esetre, hogy egy idős nő volt az eladó, és nem szolgált ki, azt mondta, menjek haza, és ha az anyám lenne, akkor agyonverne.” A Depeche Mode-bulik összetételét tekintve a szervezők elmondása szerint túlnyomó többségben vannak az „öreg motorosok”, és bár folyamatosan tűnnek fel fiatalabb arcok, a rotáció viszonylag kis mértékű. „Egyre kevesebben járnak, mert a korábbi rajongók már családos emberek, és nem hozza lázba őket egy ilyen buli. Az utánpótlás pedig sokkal kisebb számú, mint anno a ’80-as, ’90-es években, a DM igazi korszakában.” – vélekedik a Freestate főszerkesztője, Bakai Balázs (Precious101). Abban is egyetértés van, hogy a résztvevők száma nagy mértékben függ az együttes aktualitásától. A Freestate másik szerkesztője, Suller Gábor ekképpen látja: „Amikor új anyag jelenik meg, akkor teljesen megtelnek a szórakozóhelyek. Ilyenkor új belépők is vannak, úgy értem, több fiatal jelenik meg, akiket megérint ez a zene.” Mindenesetre a HDMFC még mindig megdöbbentő, átlagos 1000 fővel számol egy-egy összejövetelen.

Arra a kérdésre, hogy milyen korszakokra osztanák a zenekar eddigi pályafutását, a legnagyobb DM-közösségek vezetői szinte egyöntetűen a tagcserékhez kötötték a váltásokat. A legtöbben azt az időszakot nevezték az együttes aranykorának, amikor Alan Wilder is a csapat tagja volt, sőt, többek szerint egy olyan súlyos kreatív elem került ki kiválásakor, ami az együttest kettétörte. Ezt támasztja alá, hogy Alan Wilder jelenlegi projektje, a Recoil általában elnyerte tetszésüket, míg Vince Clarke későbbi munkásságához (Yazoo, Erasure) már szkeptikusabban állnak hozzá, bár érthető okokból a Martin Gore-ral közös VCMG névre hallgató projektje közelebb áll a szívükhöz. De mégiscsak Dave Gahan szólókarrierje bizonyult a leginkább megosztónak. „Sajnos Dave közepes szövegíró, általában nyoma sincs a szövegeiben Martin briliáns, kifacsart képeinek.” – állítja a Freestate szerkesztője, és ehhez áll közel a HDMFC vezetőjének, Hegyi Gusztávnak a véleménye is: „Nem igazán a szívem csücske egyik lemeze sem. Viszont a Delta Machine nagylemezre nagyszerű dalokat írt.” A 101-es klub vezetője viszont pont ellentétesen vélekedik: „Nagyon tetszik. Már-már azt mondanám, hogy jobban, mint az új Depeche Mode-lemezek. Érzem, hogy szívvel csinálja.”

A különféle Depeche Mode-bulik azonban a kezdetektől fogva többet jelentettek egyszerű rajongói fórumnál. Rengeteg együttesnek adtak és adnak a mai napig lehetőséget, így olyan zenekarok indultak a klubok színpadáról, mint a Bonanza Banzai, a Populär vagy a Dr. Beat.

„Az első DM-klubos fellépésünk úgy indult, hogy bent állt 2500-3000 ember. Mikor színpadra léptünk, azonnal érezhető volt a teljes döbbenet. Aztán nagyon jól fogadták, elkezdtek működni a dalok. Amikor lejöttünk, komoly taps volt” – emlékszik vissza a kezdetekre az egykori Populär frontembere.

És hogy mi lesz a magyarországi Depeche Mode-klubok sorsa, ha az együttes egyszer leteszi a lantot? Bár a szerkesztők/klubvezetők szerint erről egyelőre szó sem lehet, abban azért a legtöbben egyetértettek, hogy zenéjük örök, és a sok élmény feldolgozásához, amit a zenekar nyújtott nekik, talán egy élet is kevés lesz.

forrás: recorder.blog.hu