Ha azt mondom, hogy nő és a férfi nem hasonlít egymásra akkor ebben mindenki egyetért velem. De ami igazán meglepő a stressz fogadásában és feldolgozásában is alaposan különbözünk egymástól.


Magában a „stressz” szó magyar találmány. Selye János professzorhoz fűződik. Ő jött rá, hogy a környezeti hatások befolyásolják az érzelmeinket, és a vegetatív idegrendszerünket. Ez akár a szervezetünkre is káros hatással lehet.

Ez a szó a 1930-as években került a köztudatba. Igaz, hogy az a tünet együttes sem létezett mindaddig, míg nem kezdett felgyorsulni világunk. Ezért is hívják urbanizációs betegségnek.

Ahogy nőttek az elvárások, melyeket egyre kevesebb idő alatt kellett teljesíteni, kezdtek kialakulni a feszített élettempó mellékhatásai, a szorongás, a harag, az agresszió, félelem.

Valószínűleg mindannyian átéltünk már zűrös napokat, amikor úgy éreztük, hogy összecsaptak a fejünk felett a problémák. Tűrőképességünk határait feszegette, hogy túl sok mindenre kellett figyelnünk, és gyorsan reagálnunk. Diákként az iskola, különóra, szülők, szerelmek. Felnőttként hasonlóan diákéletünkhöz csak más környezetben.

Az ilyenkor kialakult helyzet során stressz hormon keletkezik.  Az egyik ilyen stressz hormon az adrenalin. Magas vérnyomást, szívdobogást okozva, miközben a felfogásunk a stresszt kiváltó okra szűkül.

A másik hormon a kortizon. Ez a szervezetben kis mennyiségben áldásos, de nagy mennyiségben igen káros. A szervezetet túlhajtva kimerültséget okozhat.

A tartós stressz olyan betegségeket eredményezhet, mint allergiák, immunbetegségek, depresszió. Orvosi kutatások kimutatták, hogy a sebek is nehezebben gyógyulnak. Mégis szükség van rá. Enélkül ugyanis csak silány vegetáció lenne az életünk – mondaná erre Sellye professzor. A stressz mozgósít, ösztönöz, életben tart, mozgósítja az önvédelmi reflexeket és inspirál.

Összegezve: nem az a baj, hogy van, hanem az, ha tartóssá válik.

Meg kell tanulnunk kezelni. Sajnos ez a nőknek nehezebben megy, mint a férfiaknak. A baj ott kezdődik, hogy már eleve másként éljük meg az eseményeket. Más tényezőket élünk meg valós veszélynek, mint egy férfi.

A különböző stresszorokra sem egyformán reagálunk. Közvélemény kutatások során kiderült, hogy a nők 84%-a, a férfiak 76%-a érezte kezelhetetlennek a rázúdított stressz-dömpinget. Amikor arra vonatkozott a kérdés, hogy mégis, szerintük mi a bajok fő forrása, akkor 39% okolta a munkahelyét, 10%-át nyugtalanította az egészsége, és csak 9 % panaszkodott a gazdasági helyzetre. (Ez elég meglepő adat, hozzá kell tenni, hogy 2004-es angol felmérés volt.)

Abban viszont nem volt semmi meglepő, hogy a nők a családi, míg a férfiak a munkahelyi konfliktusokat nevezték meg fő stresszforrásként.

Az tény, hogy a nők egyszerre több feladatot is kézben tudnak tartani egyszerre. Ám ha hiba kerül a rendszerbe, akkor kisebb világvégét élnek át. Mindezt intenzívebben élik meg és részletesebben emlékeznek rá a későbbiekben, mint a férfiak. Zárójelben megjegyezve tehát a két héttel ezelőtti összeveszést a férfiak már rég elfelejtették, amikor mi még mindig a szótlansági fogadalmunkkal vagyunk elfoglalva.

A nők az agytörzsüket vonják be a gondolkodásba, amely a szívműködésért és a légzésért is felelős. Ezért érezzük úgy, hogy kiugrik a szívünk, és nem kapunk levegőt egy-egy problémás helyzetben. A férfiakkal más a helyzet, mert a szürkeállományukat használják, amely a gondolkodásért felel.

Ezért képesek stresszhelyzetben a logikusabb gondolkodásra. (Minket dühítve néha még élvezik is.) Ezért is van az, hogy versenyhelyzetekben a nők teljesítménye romlik, míg a férfiaknál megsokszorozódik. Ilyenkor a férfiakból kijön a hős és képesek szembeszállni a gonosszal akár egyedül is. De ennek következménye a visszafojtás és a feldolgozatlanság. A szív- és érrendszeri problémák ezért is gyakoribbak a férfiaknál.

A nők külső segítséget vesznek igénybe a stressz oldására. Dr. Taylor csapata „oszd meg és old meg” elvnek nevezte el. Kibeszélik a problémájukat. Bárkinek (fodrásznak, barátnőnek, pszichológusnak) aki partnerként együttműködik.  A pszichés elváltozások inkább depresszióban mutatkoznak meg.

Az öngyógyítás is másként történik. A nők az evésbe, vásárlásba menekülnek. A férfiak elsősorban az alkoholhoz és az agresszióhoz fordulnak.

A megoldás a konfliktus megoldó képesség fejlesztése, az egészséges életvitel. E képességek elsajátításáig, kívánok stressz mentes, boldog napokat!

Forrás: gondtalanfogamzasgatlas.hu