Melyek azok a növények, amelyek kifejezetten kedvelik a vízi életet, a mocsaras területek, tavak, folyók közelségét? Ismerjük meg, hogy e különleges nevek mögött milyen növények rejtőznek. Kerti tavat építők figyelem!





Felfutó sövényszulák

Ligetek, nádasok, ártéri rétek fátyoltársulását alkotják, liántermészetű kúszónövény. Nádra, aranyvesszőre, fűzfákra, sédkenderre csavarodó egyedei szinte járhatatlanná teszik ártereinket. A levelek szögletes vállúak, nyílhoz hasonlóak. A vízellátástól függően 4-8 cm-esek. A szulákfélékre jellemző forrt szirmú virágai fehérek, a levélhónaljban folyamatosan nőnek és virágoznak. Folyóink, ártereink, tavaink mentén az egész országban előfordul. Elhúzódó virágzása és szép, nagy virágai miatt kertbe is ültethető. Nedves talajú kertekben magától is sokszor megjelenik. Rózsás, telt virágú fajtája nedves helyen felfuttatható dísznövény.











Mocsári gólyahír

Nedves rétjeinken, patakok mentén, zsombékos, liget és lápréteken az egész országban előfordul. Számos alfaja és változata ismert, ezek levelükkel és virágnagyságukkal térnek el az alapfajoktól. Évelő növény, amely március-májusi tömeges, sárga virágszőnyegével tűnik fel élőhelyén. Szíves levelei csipkés vagy hegyes fogasok, néha ép szélűek, enyhén karéjosak. Sárga virágait kora tavasszal ellepik a virágbogarak, amelyek itt keresik csemegéjüket. Nyugat-Európában telt virágú változatát évelőként és vágott virágként termesztik. Elvirágzás után a levelei is díszítenek.

Réti kakukktorma

Nedves réteken, iszapos mocsárréteken, található. Az Alföldön, a Kisalföldön, Dunántúlon és a Nyírségben egyaránt előfordul. A virágszirmok fehérek, fehéres rózsaszínűek, 5-8 cm hosszúak. Kedvező feltételek között április-májusban szinte fehérlik a rét virágaitól. Egyes országokban a szirom nagysága szerint szelektálták őket, s kerti változatokat állítottak elő belőlük. A nagy szirmú, de a természetben előforduló kakukktorma-fajok is nagyon díszesek, ezért kertépítészeti felhasználásuk is kívánatos. Kerti medencék szélére ültethető.









Deres sás

Az egész ország területén nagy tömegben elterjedt, önálló állományokat alkotó sásféle. Élőhelye hegyi nedves rétektől az időszakos vízállású, szikes rétekig terjed. Megtalálható magas-sásos növénytársulásokban foltszerűen és önállóan zsombékolva. Zsombékjai között a vízi bolharákok, vízi-skorpiók, csibor-lárvák, szitakötőlárvák, kétéltűek és halivadékok tömege él. Tarackosan terjedő növény, begyűjtött példányai is erről szaporíthatók. Állományai könnyen felismerhetők a deres-zöld levelekről, valamint a vörösesbarna, egymástól távol álló, alul nyeles, termős virágfüzérkékről. Virágzása a vizek tavaszi hőingadozásától függően áprilistól júniusig folyamatos.

Zsombéksás

Előfordulása az időszakos vizű alföldi sziken, nedves réteken éppoly gyakori, mint átmeneti lápokon, láperdőkben. Ha talpvízben áll, a víz mélysége 40-50 cm. Kora tavaszi, április-májusi sárgásbarna virágzata megelőzi a levélzet kifejlődését. A levelek szélesek, 1-2 cm hosszúak, szürkés-zöldek, tavasszal leszáradnak. Önállóan zsombékolva társulásalkotó. A nagyobb termetű gázlómadaraink zsombékjai között keresik táplálékukat. Egyes vízimadarak: a kormos és a fehérszárnyú szerkők, a vízityúk, a dankasirály a zsombék körüli víz védelmét kihasználva letaposott vagy lepusztult zsombékmaradványra építi fészkét. Gyakori elfordulása miatt vízi élőhelyeink meghatározó karakterfaja.










Éles sás

Mint több sásféle, ez is mocsári, illetve vízinövény. Mocsarakban, mocsárréteken, valamint nedves réteken társulásalkotó. A legfeljebb 80 cm mély vizekben fordul elő. Igen tápanyagigényes, a tápanyagokat a mintegy 30-50 cm mély iszapból veszi fel. Porzós füzérkéi 2-4 cm-esek, nyelesek, később bókolók. A legalsó virágzat alatti levél murvásodó, erőteljesen túlnyúlik a virágzaton. Keskeny, levelei élénk-zöldek, fényesek, később elhajlanak. Zsombékjai alatt sástőzeg képződik. Ezt a síklápi tőzegfajtát régen szárítva tüzelésre használták. Vörösesbarna virágzata, élénkzöld levelei a kertek dísze lehet. Kerti tavacskák szélére ültessük.

Érdes tócsagaz – Sima tócsagaz

Lassan folyó partokban, alföldi öntözőcsatornákban, nagyobb állóvizeinkben tömegesen előforduló, lebegő hínárnövények. A hideg égöv kivételével az egész Földön elterjedtek. A nagyobb vízmozgást, hullámzást nem szeretik, mert ilyenkor 50-200 cm hosszú leveles száraik széttörnek. A nemzetség mindkét hazai fajára jellemző, hogy levelek sallangjai villásan elágaznak, s virágaik levélhónaljiak. Termésük makk. A balatoni Nagy-berekben és a Kis-Balatonban a vizeket szinte áthatolhatatlanná teszik. A víz felszínén nem láthatók.









Keskenylevelű ezerjófű

Nedves réteken, mocsárréteken, olykor vízállásos, szikes réteken az egész országban előforduló sík vidéki növényfaj. Élőhelyén tömegesen megjelenő egy vagy kétéves növény. Tömött, sátorozott bogernyőben nyíló rózsaszínes-lilás virágai messziről feltűnnek. Június- augusztusban virágzik. Azonos élőhelyen a virágok mérete jobb vízellátás esetén nagyobb, ezért lehetséges, hogy szikfokon feleakkorák a virágai, mint néhány méterrel távolabb, a szikes tócsában álló töveken. Egyik legfontosabb gyógynövényünk: szárított levelei, szára, virágai gyomor és bélműködést javító hatóanyagokat tartalmaznak. Likőrök, gyomorkeserűk ízesítésére is használják. Napsütötte, nedves kertrészek dísze lehet.

Forrás: szepzold.hu