Egy nemzetközi tudóscsoport vésett fagerenda segítségével pontosította a "világvégével" kapcsolatos jövendölésről híressé vált maja naptárt.
Az ősi maja naptár igen bonyolult volt. Egy dátum megjelöléséhez a maják két rendszert használtak, a 260 napos "szent" naptárt, a tzolkint, valamint a 365 napból álló haabot. A két rendszert egy harmadik, "a hosszú időszámítás" kötötte össze.
A hosszú időszámítás nagy ciklusa 13 baktunt, azaz kissé több mint 5500 évet ölelt fel. Egy ilyen időszak ért véget 2012. december 21-én, amelyet többen tévesen a világvégéhez kötöttek. Kérdés, hogy a nagy ciklus végét jelző "4 ahau 3 kankin" valóban megfelelt-e a modern naptár szerinti 2012. december 21-nek. A szakemberek által általánosan elfogadott átszámítás, a Goodman-Martinez-Thomson (GMT) módszer szerint igen, de mások szerint akár két évszázados, sőt több is lehet az eltérés.
Az amerikai Pennsylvania Egyetem kutatója, Douglas Kennett és csoportja által a Scientific Reports című brit tudományos folyóirat csütörtöki számában ismertetett kutatás a XX. század elején Joseph Goodman által kidolgozott átszámítás helyességét támasztja alá.A kutatók szerint az egyezést a részben a guatelamai Tikal városból származó, maja vésetekkel díszített két fagerendán az 1950-es években elvégzett szénizotópos vizsgálat is alátámasztja, de maradt még bizonytalanság.
Douglas Kennett csapata újabb, C-14-es (radiokarbon) kormeghatározást végzett el korszerűbb módszerekkel az I. templomból vagy más néven a Jaguár templomából származó egyik fagerendán. A gerenda nem korhadó szapodilla fából készült (a szapodilla vagy Manilkara zapota mexikói eredetű egzotikus gyümölcs), és számos dátum szerepel rajta, amelyek a kivágás, a faragás, a felszentelés időpontját jelzik.
Az új adatok elemzésén alapuló becslések szerint a gerendát időszámításunk szerinti 658 és 696 között vágták és faragták ki. A gerendán szereplő véset Tikal királyát, Jasaw Chan K'awiilt ábrázolja, a szöveg pedig azt beszéli el, hogyan aratott győzelmet Yicch'ak K'ak'sa, a rivális Calakmul város királya felett. "Ezek az adatok nagyban alátámasztják a GMT-módszer által kiszámított összefüggést" – állítják a kutatók.
Jean-Michel Hoppan, a francia Nemzeti Tudományos Kutató Központ (CNRS) régésze, a maja írás szakértője szerint a maja időszámítás számított referenciának az ősi Mezoamerikában. "Csak a majáknak és az olmékoknak köszönhetően tudjuk az egyes dátumokat az időszámításuk kezdetéhez viszonyítani" - magyarázta.
Egy vagy két évszázados eltérés a maja időszámításban tehát az egész ősi Mezoamerika eseményeinek összefüggését felforgatná.A maják, akik az időszámításunk szerinti 250 és 900 között élték fénykorukat Mexikóban és Közép-Amerikában, a XIII. század felé hanyatlásnak indultak. Egy vitatott feltételezés szerint egy hosszú katasztrofális aszályt előidéző éghajlatváltozás okozta a vesztüket.Az őserdő közepén álló Tikal a maja civilizáció egyik legemblematikusabb romvárosa.
Ezt érdemes még tudni
A maják három különböző naptárat használtak, ezek a haab, a tzolkin és a hosszú számítás. A haab 18-szor 20 napos hónapból állt, kiegészítve 5 nappal. A tzolkin 260 napos, 13-szor 20 napos hónap, amelyet szent kör néven említettek. A kettő kombinációja adja az 52 év hosszúságú nagy kört. A hosszú számítás elnevezésű időszámítási rendszert a napok folyamatos számlálására és csillagászati célra használták.
A maják naptárukat csillagászati megfigyelésekre alapozták, amiben figyelembe vették a Nap járásán kívül a bolygók, a csillagok látszólagos égi mozgását és a Hold fázisait is. Naptáruk több korábbi, Közép-Amerikai kultúra naptárán alapult, ezek egyike az olmék volt. Naptárukkal képesek voltak megállapítani a téli és nyári napforduló, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség dátumát, továbbá, hogy egy adott dátum milyen napra fog esni. Dátumokat véstek a templomokra, emlékművekre, és dátumok edényekre festve is megtalálhatók.
Hitük szerint a történelem ciklikusan ismétli önmagát. Voltak szerencsés és szerencsétlen napok. A gonosz elűzésére a szerencsétlen napokon áldozatot kellett bemutatni, amit a papok végeztek, így ezek bekövetkezésének időpontját előre ismerni kellett. Az ünnepségek, fesztiválok, megemlékezések szerencsés napokhoz voltak időzítve. Elképzelhetetlen volt számukra, hogy vallási rituálét vagy háborút kezdjenek, vagy akár születésnapot ünnepeljenek anélkül, hogy előzőleg a naptárhoz fordultak volna.
Edmonson szerint valószínűleg olmék naptárkészítők találták ki az 52-éves ciklust i.e. 739-ben. Először ők kezdték használni a 7891-éves hosszú számítás-nak nevezett módszert, i.e. 355-ben. Edmonson ezt az utolsó katun és baktun egybeesésére alapozza, ami 936-évenként egyszer van. A maja naptárban 52 év = 73 tzolkin = 18 980 nap.
A maja naptár korának legpontosabb naptára volt. Az ún. tropikus év ma ismert csillagászati értéke: 365,242198 nap. Az egy évre eső napok száma a Nap járásán alapuló naptárakban mindig 365 nap, amelynek eltérését a tényleges napévtől különböző módszerekkel oldják meg. A különböző naptárak számítási rendszerében átlagosan a következő számok adódnak:
Julián naptár: 365,250000 nap
Gergely-naptár: 365,242500 nap
Maja naptár: 365,242129 nap
A majáknál nem 3300 évenként kell kihagyni egy szökőnapot, mint a Gergely-naptárban, hanem tizenkétezer évenként egy naptáron kívüli extra szökőnapot beiktatni.
Az ősi maja naptár igen bonyolult volt. Egy dátum megjelöléséhez a maják két rendszert használtak, a 260 napos "szent" naptárt, a tzolkint, valamint a 365 napból álló haabot. A két rendszert egy harmadik, "a hosszú időszámítás" kötötte össze.
A hosszú időszámítás nagy ciklusa 13 baktunt, azaz kissé több mint 5500 évet ölelt fel. Egy ilyen időszak ért véget 2012. december 21-én, amelyet többen tévesen a világvégéhez kötöttek. Kérdés, hogy a nagy ciklus végét jelző "4 ahau 3 kankin" valóban megfelelt-e a modern naptár szerinti 2012. december 21-nek. A szakemberek által általánosan elfogadott átszámítás, a Goodman-Martinez-Thomson (GMT) módszer szerint igen, de mások szerint akár két évszázados, sőt több is lehet az eltérés.
Az amerikai Pennsylvania Egyetem kutatója, Douglas Kennett és csoportja által a Scientific Reports című brit tudományos folyóirat csütörtöki számában ismertetett kutatás a XX. század elején Joseph Goodman által kidolgozott átszámítás helyességét támasztja alá.A kutatók szerint az egyezést a részben a guatelamai Tikal városból származó, maja vésetekkel díszített két fagerendán az 1950-es években elvégzett szénizotópos vizsgálat is alátámasztja, de maradt még bizonytalanság.
Douglas Kennett csapata újabb, C-14-es (radiokarbon) kormeghatározást végzett el korszerűbb módszerekkel az I. templomból vagy más néven a Jaguár templomából származó egyik fagerendán. A gerenda nem korhadó szapodilla fából készült (a szapodilla vagy Manilkara zapota mexikói eredetű egzotikus gyümölcs), és számos dátum szerepel rajta, amelyek a kivágás, a faragás, a felszentelés időpontját jelzik.
Az új adatok elemzésén alapuló becslések szerint a gerendát időszámításunk szerinti 658 és 696 között vágták és faragták ki. A gerendán szereplő véset Tikal királyát, Jasaw Chan K'awiilt ábrázolja, a szöveg pedig azt beszéli el, hogyan aratott győzelmet Yicch'ak K'ak'sa, a rivális Calakmul város királya felett. "Ezek az adatok nagyban alátámasztják a GMT-módszer által kiszámított összefüggést" – állítják a kutatók.
Jean-Michel Hoppan, a francia Nemzeti Tudományos Kutató Központ (CNRS) régésze, a maja írás szakértője szerint a maja időszámítás számított referenciának az ősi Mezoamerikában. "Csak a majáknak és az olmékoknak köszönhetően tudjuk az egyes dátumokat az időszámításuk kezdetéhez viszonyítani" - magyarázta.
Egy vagy két évszázados eltérés a maja időszámításban tehát az egész ősi Mezoamerika eseményeinek összefüggését felforgatná.A maják, akik az időszámításunk szerinti 250 és 900 között élték fénykorukat Mexikóban és Közép-Amerikában, a XIII. század felé hanyatlásnak indultak. Egy vitatott feltételezés szerint egy hosszú katasztrofális aszályt előidéző éghajlatváltozás okozta a vesztüket.Az őserdő közepén álló Tikal a maja civilizáció egyik legemblematikusabb romvárosa.
Ezt érdemes még tudni
A maják három különböző naptárat használtak, ezek a haab, a tzolkin és a hosszú számítás. A haab 18-szor 20 napos hónapból állt, kiegészítve 5 nappal. A tzolkin 260 napos, 13-szor 20 napos hónap, amelyet szent kör néven említettek. A kettő kombinációja adja az 52 év hosszúságú nagy kört. A hosszú számítás elnevezésű időszámítási rendszert a napok folyamatos számlálására és csillagászati célra használták.
A maják naptárukat csillagászati megfigyelésekre alapozták, amiben figyelembe vették a Nap járásán kívül a bolygók, a csillagok látszólagos égi mozgását és a Hold fázisait is. Naptáruk több korábbi, Közép-Amerikai kultúra naptárán alapult, ezek egyike az olmék volt. Naptárukkal képesek voltak megállapítani a téli és nyári napforduló, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség dátumát, továbbá, hogy egy adott dátum milyen napra fog esni. Dátumokat véstek a templomokra, emlékművekre, és dátumok edényekre festve is megtalálhatók.
Hitük szerint a történelem ciklikusan ismétli önmagát. Voltak szerencsés és szerencsétlen napok. A gonosz elűzésére a szerencsétlen napokon áldozatot kellett bemutatni, amit a papok végeztek, így ezek bekövetkezésének időpontját előre ismerni kellett. Az ünnepségek, fesztiválok, megemlékezések szerencsés napokhoz voltak időzítve. Elképzelhetetlen volt számukra, hogy vallási rituálét vagy háborút kezdjenek, vagy akár születésnapot ünnepeljenek anélkül, hogy előzőleg a naptárhoz fordultak volna.
Edmonson szerint valószínűleg olmék naptárkészítők találták ki az 52-éves ciklust i.e. 739-ben. Először ők kezdték használni a 7891-éves hosszú számítás-nak nevezett módszert, i.e. 355-ben. Edmonson ezt az utolsó katun és baktun egybeesésére alapozza, ami 936-évenként egyszer van. A maja naptárban 52 év = 73 tzolkin = 18 980 nap.
A maja naptár korának legpontosabb naptára volt. Az ún. tropikus év ma ismert csillagászati értéke: 365,242198 nap. Az egy évre eső napok száma a Nap járásán alapuló naptárakban mindig 365 nap, amelynek eltérését a tényleges napévtől különböző módszerekkel oldják meg. A különböző naptárak számítási rendszerében átlagosan a következő számok adódnak:
Julián naptár: 365,250000 nap
Gergely-naptár: 365,242500 nap
Maja naptár: 365,242129 nap
A majáknál nem 3300 évenként kell kihagyni egy szökőnapot, mint a Gergely-naptárban, hanem tizenkétezer évenként egy naptáron kívüli extra szökőnapot beiktatni.
0 Megjegyzések