Az első kérdés, amely felmerülhet Bennünk a cím láttán: „Van olyan, hogy túlságosan védünk valakit?” Igen, létezik ilyen, el lehet túlozni az aggódást, idegeskedést, és ennek káros következményei lehetnek a gyermekünkre nézve.




Előfordulhat, hogy a szülő (főként az édesanyák szoktak ebbe a hibába esni) folyton a gyermek nyomában van, és olyan mondatokat mond, mint például: „Ne mássz fel, mert leesel!” „Ne nyúlj hozzá, mert piszkos leszel!” Egy elesés láttán óriási kétségbeesés jelenik meg az arcán, vagy ha rövid időn belül nem találja a gyermeket, már a rendőrséget hívja.

Talán szélsőséges példák ezek, mégis tudnunk kell:
- A szorongásos megbetegedések, fóbiák, kényszeresség táptalaja lehet a túlvédés.
- Az ezekhez hasonló mondatokkal a világtól való optimális méretű énvédő félelmet irreálisan növeljük a gyermekben, azt plántáljuk a lelkébe, hogy a világ kiszámíthatatlan, rossz, ő pedig kicsi és gyenge ahhoz, hogy leküzdje az akadályokat.

- A gyermek figyelmének fókuszába a pozitív dolgok helyett a negatívakat helyezzük.
Bizonyított, hogy ha az ember a negatív dolgokra figyel a pozitívak helyett, akkor jóval nagyobb eséllyel következik be az, amire koncentrál, amit elővételez, mintegy önbeteljesítő jóslatként.

Ha a szülőn a gyermek az adekvát reakciót látja, nem az eltúlzottat, akkor ez segít neki tájékozódni a világban, felmérni, hogy milyen jelenséghez hogyan kell viszonyulni, megállapítani, hogy mi a reális veszély, amitől óvakodnia kell, és mi az, amitől nem, vagy kevésbé kell félnie. Ahhoz, hogy a szülő meg tudja nyugtatni a gyermekét baj esetén, neki magának is meg kell tudnia őrizni a lélekjelenlétét, és ezt a képességet a gyermekének is át kell adnia.

A szülő feladata felkészíteni a gyermeket az életre. Ez azt is jelenti, hogy biztonságot adó, szeretetteli környezetben a gyermek megtapasztalhatja, és meg is kell, hogy tapasztalja az életben adódó nehézségek, fájdalmak egy részét. Mert ha megtanulja, hogy ezek leküzdhetők, túlélhetők, akkor idősebb korában, az iskolában, és aztán felnőttként könnyebben megküzd velük. Mint egy legyengített bacilusként a védőoltásban, megkapja a gyermek a szeretetteli környezetben a nehézségeket és az adekvát megküzdési stratégiákat is, így az élesebb helyzetekben könnyebben helyt tud állni, hiszen már van sikerélménye, és emléke a megküzdésről, és begyűjtött érzelmi muníció a szeretteitől, amely erőt ad.

Nem az a feladatunk tehát, hogy még a széltől is óvjuk a gyerekeinket! Természetesen nem is az, hogy minden rossznak kitegyük őket. Hanem az arany középúton haladva engedni a gyermeket, hogy tapasztaljon, ismerkedjen a világgal, az elkerülhetetlen negatív dolgok megélésében segítsük és példát mutassunk, nem a túlaggódással, hanem azzal, hogy érzelmi biztonságot is adunk a fizikai mellett, ezáltal megerősítve és felkészítve őt az életre.

Forrás: mindigno.hu