A székelyudvarhelyi születésű Ilyés Ferenccel, a magyar férfi-
kézilabda-válogatott balátlövőjével beszélgetettünk a veszprémi
Európa-bajnoki selejtező előtt. A lengyelországi Wisla Plockhoz igazolt
Ilyés elmondta, hogy a felkészítő-edzéseket Húsvét hétfőjén kezdték
Veszprémben. A csapat bizakodó hangulatban volt, a hazai pálya előnyeit
kihasználva 2008 óta először sikerült nyerniük Horvátország ellen.
- Milyen hosszú út vezetett Székelyudvarhelytől a válogatottságig, az olimpiáig? Mit kellett tenned annak érdekében, hogy a legjobbak között kapj helyet a válogatottban?
- Székelyudvarhelyen kezdtem kézilabdázni, majd 2000-ben az érettségi után kerültem a Pick Szegedhez. Otthon, Székelyudvarhelyen nagyon jó az utánpótlásnevelés, de itt Magyarországon mutatkozott lehetőség a fejlődésre, itt magasabb szinten játszhattam, többet tanulhattam. Nagyon hosszú út vezetett idáig, végigjártam a ranglétra minden fokát. Előbb az ifi csapatban, majd a felnőttcsapatban játszottam, 2007-ben igazoltam a MKB Veszprém KC csapatához. 2002 decemberében kaptam meg a magyar állampolgárságot és ezzel egy időben kerültem a válogatottba. Első válogatott mérkőzésem Csehország ellen játszottam.
- Melyik volt a legnagyobb sikered?
- Az athéni olimpián való részvétel, de természetesen ugyanilyen fontos élmény volt London is. Ez a nyolc év megmutatta az előrelépés mértékét, 2004-ben még a fiatalok között kaptam helyet a csapatban, 2012-ben már csapatkapitányként lehettem jelen.
- Milyen hosszú út vezetett Székelyudvarhelytől a válogatottságig, az olimpiáig? Mit kellett tenned annak érdekében, hogy a legjobbak között kapj helyet a válogatottban?
- Székelyudvarhelyen kezdtem kézilabdázni, majd 2000-ben az érettségi után kerültem a Pick Szegedhez. Otthon, Székelyudvarhelyen nagyon jó az utánpótlásnevelés, de itt Magyarországon mutatkozott lehetőség a fejlődésre, itt magasabb szinten játszhattam, többet tanulhattam. Nagyon hosszú út vezetett idáig, végigjártam a ranglétra minden fokát. Előbb az ifi csapatban, majd a felnőttcsapatban játszottam, 2007-ben igazoltam a MKB Veszprém KC csapatához. 2002 decemberében kaptam meg a magyar állampolgárságot és ezzel egy időben kerültem a válogatottba. Első válogatott mérkőzésem Csehország ellen játszottam.
- Melyik volt a legnagyobb sikered?
- Az athéni olimpián való részvétel, de természetesen ugyanilyen fontos élmény volt London is. Ez a nyolc év megmutatta az előrelépés mértékét, 2004-ben még a fiatalok között kaptam helyet a csapatban, 2012-ben már csapatkapitányként lehettem jelen.
- Sikerült felépülni a bokasérülésből?
- Igen. Az olimpiára még el tudtam menni, de azóta sem sikerült teljesen
felépülni. A januári vb-t az orvossal történő konzultáció után hagytam
ki, ez volt a legjobb döntés az egészségem érdekében.
- Hogyan készülsz fel a meccsekre? Mit teszel a megfelelő kondiciód – fizikai, szellemi – megőrzése érdekében?
- Már 31 éves vagyok, nem vagyok fiatal. Ez a bokatörés volt az első komoly sérülésem, ami eléggé megviselt. Erős akarat kell hozzá, de a mérkőzések is motivációt jelentenek. Amíg a szívem visz előre, addig nincs gond.
- Mit teszel, ha rossz formában vagy?
- Előfordul, hogy nem mindig egyenletesen jó a fizikai kondicióm, ilyenkor nem lehet mást tenni, mint még jobban edzeni, erősebben koncentrálni. Ettől a lelkiismeretem tisztának érzem, hogy megtettem mindent, és ez segít legyőzni a rossz formát.
- Milyen célt szeretnél elérni? Melyik az a „magas léc”, amit Ilyés Ferenc meg szeretne ugrani?
- Jelenleg Lengyelországban játszom, itt még van egy év a szerződésemből, ezt szeretném teljesíteni. Igazából lehetőségekre várok, szeretnék Európa valamelyik kupa győztes csapatában játszani. Szintén fontos cél a riói olimpiára való kijutás, az akkor már három olimpiát jelentene, háromszoros olimpikon lehetnék. Úgy gondolom, a csapat már érett arra, hogy Európa- vagy Világbajnokságon érmet szerezzen. Leginkább egy éremre vágyom.
- Vannak példaképeid? Kik azok és miben inspirálnak?
- Nincs kimondottan példaképem. De sokat köszönhetek az édesanyámnak, aki elindított ezen a pályán. Ő szintén kézilabdázó volt, csak ő a román válogatottban játszott, ő volt az, aki engem is és a testvéremet is elindított.
- Szegeden pedagógia szakon végezted a főiskolát. Az itt megszerzett tudást hogyan szeretnéd hasznosítani?
- A főiskolán megszerzett tudás sokat segít. Mellette letettem a középfokú edzői vizsgát, hosszú távon ezen a téren szeretném kamatoztatni a tapasztalataimat. Természetesen hátra van még a felsőfokú edzői képesítés megszerzése, valamint további tapasztalatok gyűjtése az aktív sportban.
- Szoktak tőled autogramot kérni? Otthon Székelyudvarhelyen számon tartják Ilyés Ferencet?
- Az utcán ritkán ismernek fel, de meccsek után nagyon gyakran kérnek aláírást. Székelyudvarhelyen pedig, aki otthon van a sportéletben, az ismeri a teljesítményem. Különösen az idősebbek és a saját korosztályom tartja számon az eredményeimet. Gyakran találkozom erdélyi szurkolókkal, akik elmondják, hogy jó érzés tudni, hogy van valaki Erdélyből, aki ilyen szinten kézilabdázik. Ezúton is szeretném megköszönni nekik, hogy szurkolnak nekem, a csapatnak.
Salló Emőke, Erdély Ma
- Hogyan készülsz fel a meccsekre? Mit teszel a megfelelő kondiciód – fizikai, szellemi – megőrzése érdekében?
- Már 31 éves vagyok, nem vagyok fiatal. Ez a bokatörés volt az első komoly sérülésem, ami eléggé megviselt. Erős akarat kell hozzá, de a mérkőzések is motivációt jelentenek. Amíg a szívem visz előre, addig nincs gond.
- Mit teszel, ha rossz formában vagy?
- Előfordul, hogy nem mindig egyenletesen jó a fizikai kondicióm, ilyenkor nem lehet mást tenni, mint még jobban edzeni, erősebben koncentrálni. Ettől a lelkiismeretem tisztának érzem, hogy megtettem mindent, és ez segít legyőzni a rossz formát.
- Milyen célt szeretnél elérni? Melyik az a „magas léc”, amit Ilyés Ferenc meg szeretne ugrani?
- Jelenleg Lengyelországban játszom, itt még van egy év a szerződésemből, ezt szeretném teljesíteni. Igazából lehetőségekre várok, szeretnék Európa valamelyik kupa győztes csapatában játszani. Szintén fontos cél a riói olimpiára való kijutás, az akkor már három olimpiát jelentene, háromszoros olimpikon lehetnék. Úgy gondolom, a csapat már érett arra, hogy Európa- vagy Világbajnokságon érmet szerezzen. Leginkább egy éremre vágyom.
- Vannak példaképeid? Kik azok és miben inspirálnak?
- Nincs kimondottan példaképem. De sokat köszönhetek az édesanyámnak, aki elindított ezen a pályán. Ő szintén kézilabdázó volt, csak ő a román válogatottban játszott, ő volt az, aki engem is és a testvéremet is elindított.
- Szegeden pedagógia szakon végezted a főiskolát. Az itt megszerzett tudást hogyan szeretnéd hasznosítani?
- A főiskolán megszerzett tudás sokat segít. Mellette letettem a középfokú edzői vizsgát, hosszú távon ezen a téren szeretném kamatoztatni a tapasztalataimat. Természetesen hátra van még a felsőfokú edzői képesítés megszerzése, valamint további tapasztalatok gyűjtése az aktív sportban.
- Szoktak tőled autogramot kérni? Otthon Székelyudvarhelyen számon tartják Ilyés Ferencet?
- Az utcán ritkán ismernek fel, de meccsek után nagyon gyakran kérnek aláírást. Székelyudvarhelyen pedig, aki otthon van a sportéletben, az ismeri a teljesítményem. Különösen az idősebbek és a saját korosztályom tartja számon az eredményeimet. Gyakran találkozom erdélyi szurkolókkal, akik elmondják, hogy jó érzés tudni, hogy van valaki Erdélyből, aki ilyen szinten kézilabdázik. Ezúton is szeretném megköszönni nekik, hogy szurkolnak nekem, a csapatnak.
Salló Emőke, Erdély Ma
0 Megjegyzések