Köztudomású, hogy Nemes Csaba egyike azoknak, akik kiválóan festenek rondán. Vannak ilyenek néhányan, egyebek közt Bukta Imre, de kevesen, és sokkal többen azok, akik ma rondát rondán festenek. Az utóbbiakat az jellemzi, hogy a kép, amely ilyen-olyan kritika gyanánt, intencionáltan vagy persziflázsként készül csapkodóra, elárulja, hogy alkotója nem is tud, nem tanult meg professzionálisan festeni. Vagy megtanult –ilyen is lehet – , de a látvány az ellenkezőjét mutatja. Ellentétben a fent nevezett és meg nem nevezett mesterekkel, akiknek a munkáiban látható a tagadás: valahogy mindig érződik a miből, mihez képest is.

Nemes kiállításain ez a disztinkció régóta tanulmányozható. A festő, aki laza, de még így is hátborzongatóan hangulatos álimpresszionizmussal fest cigánytelepet, és mímelt-rontott fotóutánzatokkal ad körképet a hetvenes évekről, híressé vált videóihoz hasonló társadalomkritikával szolgál olaj-vásznaiban és akvarell-papírjaiban. Ezúttal a romkocsmákról, vegyes technika megjelöléssel.

A kitüntetett téma alapos helyismeretet jelző lapokon jelenik meg, és a megjelenítés első látásra tökéletesen illeszkedik ehhez a világhoz. A tűzfalak felmagasodnak, a vetítővászon az első emeleti gangról lóg le, a publikum összemosódik, és egy gitárt a funkcióját vesztett, üres csővezetékre akasztottak. A falakon, sátorponyván, a fellépők tábláin jelek és jelmondatok, ezek a demokráciát, tiltakozást, netán kizsákmányolást emlegető angol és magyar betűsorok azonban éppoly rendetlenek és elmosódók, mint egy oszlopon a Népszava halhatatlan kalapácsos vörös embere.

Mintha nem volnának fontosak, akárcsak az egész ábrázolás. A ciklus címe is Utópia romkocsma, az asztaloknál ülők akvarell-maszatosan derengnek elrajzolt Delacroix-repró alatt, és a demonstráló feliratokat tartók is a gyerekmunkák bizonytalanságával formálódnak a padlás (pince?) terében. Ámde! Ámde az ülve demonstrálók köré került néhány piros támlás szék, amelynek lazán is határozott kontúrjai, s kivált a támla horzsolt-koptatott vöröse mesterkézre vall, a henye Delacroix-idézet fölött a tűzfalak könnyed eleganciával koszlottak, és belezendül az esetlegességbe egy a Vadakhoz méltó ultramarinos üvegtető, meg valami gyanús, de annál kékségesebb ponyvaféle.

Alig hiszem, hogy Nemes tudatos kiszámítottsággal helyez el egy-egy mesterrészletet a tudatos ideiglenességbe, mondjuk, a megállapodottabb közönség kedvéért. A munkáin inkább olyasmi látszik, hogy időnként, amikor nem ragaszkodik a mondanivalóit oly kiválóan szolgáló lazasághoz, előbukkan a képfelületen az a festői teljesség, amelyet valóban átalakít. És amely így fokozza a feszültséget. Egy fa puha lírája a szűk feketeszürke skála ellenére, két bravúrosan megfestett zöld szemétgyűjtő a Vasarely helyett Kassákot preferáló angol jelmondat felett, egy tökéletes árvízi rajz, amelynek a hangulatából a beleírt abszurd párbeszéd sem zökkent ki. Fontos a szöveg a képeken – Nemest médiaművészként tartják számon –, mígnem a harmadik teremben már-már átveszi a hatalmat. A rajzsorozat címe Intereurópa Kísérleti Lakópark, a műfaj storyboard, azaz képes forgatókönyvvázlat, és a boardra került sztori rezzenéstelenül hátborzongató. Nemes azt a víziót írja és rajzolja meg, miszerint egy bizonyos nemzeti alapprogram „szabad bölcsészek és független művészek részére” kísérleti lakóparkot alapított, ahová akaratuk ellenére kerülnek a lakók, akik először tiltakoznak, aztán belefáradnak, aztán alkalmazkodnak. Szöveg, illusztráció egyformán –csendesen – apokaliptikus. És itt óhatatlanul eszünkbe jut, hogy tulajdonképpen Berda Ernő, meg Háy Károly László is storyboardot metszett linóba hetven-hetvenöt éve.

Annak az egykori szocialista művészcsoportnak a tagjai, amely csoport direkt agitációs művekkel meg festménnyel, szoborral, kiállításokkal tiltakozott a fasizmus, a háború, a kizsákmányolás – egyszóval a kor agressziói – ellen. A minőség, mint köztudott, felettébb változó volt, a kínálat az amatörizmustól az erős művekig terült szét. Egészen negyvenkettőig, a Magdolna utcai vasasszékház kiállításáig, ahol és amikor meghívottakkal, Kmettyvel, Bokros Birmannal, Bernáthtal is megerősödve, érett művészet és agitáció izgalmasan keveredett. Mintha itt tartanánk most a Liszt Ferenc téren.

forrás: nol.hu