Elhagytak? Szakítottál? Egyéb problémád van? Bert Hellinger pszichoterapeuta szerint az ember élete azonnal rendbe jön, ha „rendet rak” benne. Családfelállításos terápiája egyre jobban terjed a világon, de sok az ellenzője is.

Korunk emberét gyakran kínozzák pszichés problémák. Gyötrődik, bizonytalan, jó irányba tart-e. Rosszabb esetben egész életét háborgó lélekkel éli le. Szerencsére egyre többen keresnek valamilyen segítséget: vannak, akik pszichológushoz, pszichiáterhez fordulnak, és vannak, akik az ezoterikus megoldásokat részesítik előnyben. A Hellinger-féle terápia azok számára lehet jó alternatíva, akik utóbbira fogékonyak.

Hellinger elmélete

Bert Hellinger, a szerzetes lelkészből lett pszichoterapeuta megállapította, a testi és lelki bajok hátterében nem biztos, hogy csak az ember saját életében lezajlott történések játszanak szerepet. Úgy gondolja, az egyén sorsa elválaszthatatlanul összefonódik tágabb értelemben vett családja tagjainak sorsával. Szerinte létezik egy közös családi lélek: egy energiamező, amelyben mindenki benne van, aki valaha a családhoz tartozott (a jelenben élő személyek, az elhunytak, a még meg nem született magzatok, sőt, a kitagadottak is).

Ez a családi lelki mező ugyanakkor több, mint részeinek összessége. Saját működési mechanizmusa van, mely révén képes az egyén életét befolyásolni. Ha ez az energiamező, illetve az ebben uralkodó szigorú törvények sérülnek, az egyén testileg és lelkileg megbetegedhet, vagy csak egyszerűen rosszul érezheti magát a bőrében. Az is előfordulhat, hogy „csak” párkapcsolati problémákkal fog küszködni.

Hellinger törvényei

1. § A hely törvénye: a család minden tagja csakis a „saját helyén” élhet jó életet.
Nagy az, aki az életet továbbadta. Kicsi az, aki kapta. Előbbi az utóbbinál mindig egy fokkal feljebb áll. Helyük az idő előrehaladtával sem változik. Ezért nem helyettesítheti a gyerek elhunyt anyját magára maradt apja mellett. Ehhez egy fokkal feljebb kellene lépnie – ezzel sérülne a törvény, így a gyerek nem érezné jól magát a rendellenes helyzetben. Hasonló okból soha senki nem kezelheti gyermekként szüleit, mert akkor két fokkal kellene feljebb lépnie, nagyszülei helyére.

Nemcsak függőleges, vízszintes irányban is meghatározott rendnek kell lennie. A második gyerek semmilyen körülmények között nem veheti el az első helyét. Még a legidősebb gyerek halála sem „jogosítja” fel a kisebbet, hogy annak helyére lépjen.

A párkapcsolatokban viszont nincs alá-fölé rendeltségi viszony: a párok mindig egyenrangúak. Ugyanakkor az exkedves  (válás, haláleset) helyére sosem léphet be az új: a második feleség/ férj mindörökre a második marad a rendszerben. Hellinger egészen odáig megy, hogy az új házastárs hálával tartozik a réginek, mert az kilépésével „helyet csinált neki”.

2. § Az odatartozás joga: minden közeli és távoli családtagnak egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek odatartozónak ismerjék el.

Ha ez a jog sérül – kitagadnak valakit, elfelednek egy halottat, elhajtanak egy magzatot –, azaz valakit „kivesznek” a rendszerből, a helyén vákuum keletkezik, sérül a rend. Ha például meghal egy testvér, de nem beszélnek róla, az olyan, mintha kitagadták volna őt. Ilyenkor előfordulhat, hogy a következő gyerek elkezdi a halott testvér életét élni valamiféle tudattalan szolidaritásból. Emiatt egy idő után élete diszharmonikussá válik, akár testi, lelki bajokat is produkálhat.

Forrás: kiskegyed.hu