A szuszék a legrégibb tárolásra használt bútorunk itt, a Kárpát-medencében. A néprajzkutatók szerint őse már az ókori közel-keleti civilizációkban kialakult. Miben különbözik a szuszék a tulipános ládától? Gyakran keverik össze manapság őket, pedig nagyon más a kettő. A szuszék többezer éves technológia kiforrott formája, és hasítással, ácsmunkával készült, jó minőségű bükkfából - ezért nevezik “ácsolt ládának” is. 

Ezzel szemben a tulipános láda a későbbi asztalosipar terméke és már fűrészelt puhafából, fenyőből készült. Deszkái közt már nincs zsindelyszerű hornyolt illesztés, fecskefarkas sarokillesztéssel ragasztották össze őket. A ládát kifestették leveles, virágos mintákkal, innen kapta közkeletű nevét. Ezek, majd azután a fiókos sublótok az 1930-as, 40-es évekre végképp kiszorították kelengyés funkciójából az ácsolt szuszékot.

A szuszék jellegzetességei
A palóc szuszék formája jellegzetes, teteje jellemzően domború. Kézimunkával készült, nem volt benne vasszeg és semminemű ragasztóanyag sem. Érdekesség, hogy ennélfogva tökéletesen megfelel a mai német „biobútor” szabványnak is!
Szerkezetének lényege hogy a négy lábba hornyokat vájt a készítő, ezekbe csúsztak be zsilipszerűen az ácsolással megfaragott deszkák, amiket faszeggel rögzítettek. Az ácsolt láda minden deszkáját egyenként kézi munkával kellett megfaragni és hornyolni. A hornyok lefelé álltak, így még a víz is lefolyt róla. A jól elkészített ácsolt ládában mindig biztonságban volt a ruha, értékes holmi. A palóc (főként gömöri) ládákon kívül - amelyek vásározással egész messzire is elkerültek - híresek voltak a baranyai „szökrönyök” és az erdélyi szuszékok is. Egyéni formaviláguk volt az egyes tájegységeknek, de a szerkezete, készítési módja mindnek közel azonos: a zsindelyezéshez hasonlóan hornyolták, illesztették a deszkákat.
A palócföldi mesterek kétféle használatra készítettek ácsolt ládát: gabona tárolásra - ezeket nem díszítették -, az igen cifrán „hímzettet” pedig menyasszonyi kelengyés szekrénynek. Díszítés előtt megfüstölték, így a belekarcolt minták szépen kirajzolódtak. A készítő mester fontos jelentéstartalommal ruházta föl a szekrenyt, hiszen az ifjú asszonyt ez a bútor elkísérte esküvőjétől élete végéig.

A szuszék újkori újjáéledése
A hagyományos menyasszonyi használatra már mindkét ládaféle eltűnt – a szuszék készítését 1955-ben tudták utoljára filmre venni - mégis sok száz ácsolt láda található még itt a Kárpát-medencében. Mi ennek a titka? Minden egyes szuszékot éppen darabjainak szabálytalansága, csodálatos díszei miatt körülleng valamiféle megfogalmazhatatlan ősiség, erő, időtlenség és utánozhatatlanság. Az egykori készítők és készítőközpontok gazdag termést hagytak maguk után, és az ácsolt szuszék igen tartós: rendes szobai körülmények közt néhányszáz évig is elálldogál. (Ismerünk 3-400 éves példányokat is.) Ezek miatt sokan gyűjtik őket; a lakásban archaikus látvány egy szuszék (bár a régi szuvas példányokból nehéz kiölni a farontó bogarakat).
Napjainkban ismét feléledt ez az ősi szép­mesterség: megrendelésre újra készítenek kisebb méretű palóc szuszékot, az eredeti kézi módszerrel és a régi díszítésekkel, amelyek közt – akár­csak az öreg szuszékok esetében – ma sincs két egyforma.


Kép:Ácsolt láda Szászhalom (v. Nagyküküllő m.) XIV–XV. sz. Néprajzi Múzeum, Budapest