Története: 1244. IV. Béla király a Pruszka nevü földet hívének Bogomér ispánnak adományozta. A tatárjárás pusztításai elmúltával ő építette fel Oroszlánkő várát a szédítően meredek szikla csúcsára. 1296. A trencséni királyi várnagy átjátszotta a rábízott erősséget Csák Máté királyi lovászmesternek és pozsonyi ispánnak. Máté nagyúr innen kiindulva fokozatosan kiterjesztette hatalmát messzi környékekre, legyőzve a kisebb egyházi és világi birtokosokat. 

1302.február 28. A cseh származású Vencel, magyar királlyá
koronázása után leghatalmasabb hívének, Csák Máténak adományozta Trencsén és Nyitra vármegyéket. Az oligarcha ebben az időszakban már uralma alá hajtotta a Vág folyó vidékét. Elfoglalta többek között a Balassa nemzetség várait, valamint Oroszlánkőt is.

1321 július 13. Csák Máté oligarcha halála után Károly Róbert király sereget vezetett a tartományba. Hosszú ostrom után elfoglalta Trencsén várát, mire meghódoltak a környező kisebb
erődítmények őrségei is.Oroszlánkő vára királyi kezelésbe került. A további évtizedekben irányítójaként a Trencsén vármegyei királyi ispán szerepelt.

1354.Okleveles forrás szerint Oroszlánkő váruradalmát Zsámboki Miklós nádor és trencséni ispán mint honorbirtokot uralta.

1396. Luxemburgi Zsigmond király a várat és a hozzá tartozó
jobbágyfalvakat 3000 aranyért zálogba adta Stiborici Stibor erdélyi vajdának, egyben trencséni, nyitrai és aradi ispánnak.

1397.október 29. Egykorú oklevél szerint a Stibor trencséni ispán zálogbirtokát képező Oroszlánkő várnagyát Mihalkónak hívták. A váruradalom még ez évben, a zálogösszeg kifizetése után, visszakerült a királyi Kamara kezelésébe.

1406. szeptember 7. Garai Miklós nádor és trencséni ispán, mint honorbirtokos uralta az oroszlánkői birtokot.

1407 április 23.-november 15. Garai honorbirtokát képező
erődítmény várnagyát Fodor Andrásnak hívták.

1429. Ebben az esztendőben Zsigmond király a feleségének, Cillei Borbálának adományozta az oroszlánkői váruradalmat más birtokokkal együtt, kárpótlásul a még 1419-ben elvett délvidéki földjeiért. Egyúttal engedélyezte a királynénak, hogy maga jelölje ki a várnagyokat.

1432 november 20. körül; az országba törő cseh husziták elfoglalták Oroszlánkő és Lednic várait, majd felprédálták Privigye városát is. Rövidesen azonban a közeli Illavánál elvesztett csata után kiszorultak a Felvidékről.

1435.november 15. Okleveles említés szerint Cillei Borbála királyné oroszlánkői várnagyát emőkei Szobonya Miklósnak hívták. A vár rövid ideig a várnagy zálogbirtoka is volt.

1437.december 5. Zsigmond király a morvaországi Znaimban elfogatta, és Pozsonyba vitette feleségét, Borbála királynét, mert az ellenezte veje, Habsburg Albert osztrák herceg magyar királlyá választását. Albert trónra kerülése után is fogságban tartották egészen 1438-ig, amikor is Borbála úrnő kénytelen volt lemondani minden birtokáról.Szabadulása után cseh földre ment, ahol 1451-ben halt meg.

1439.Habsburg Albert király feleségének Erzsébetnek adományozta az oroszlánkői váruradalmat, de ő azonnal más várakkal együtt zálogba adta legfőbb bizalmasának Cillei Ulrik trencséni ispánnak.

1439-1454 Cillei Ulrik trencséni ispán mint a vármegye
zálogbirtokosa, Erzsébet királyné, majd annak halála után a kiskorú V. László híve, szövetségesként működött együtt a cseh huszita zsoldosvezér Giskrával. Ketten hatalmas ellenségei voltak Hunyadi János kormányzónak.

Ebben az időszakban cseh zsoldosok állomásoztak Oroszlánkő várában. Egy hamispénzverő műhelyt is létesítettek, aminek maradványait a múlt században elvégzett régészeti feltárás hozta felszínre.

1454. Hunyadi János volt kormányzó, erdélyi vajda 13 ezer aranyért magához váltotta Cillei Ulrik zálogbirtokostól a vármegye több váruradalmát is, köztük Trencsén, Szucsa, Illava és Oroszlánkő várát.

1456-1457.Az elhunyt Hunyadi János idősebb fia László töltötte be Trencsén vármegye ispáni tisztét. Rövidesen azonban V. László király elfogatta a Hunyadi testvéreket, majd Lászlót 1457. március 16.-án a budai Szent György téren lefejeztette.

Trencsén vármegye benne Oroszlánkő vára továbbra is a Hunyadi család birtokában maradt. A kisebbik fivért, Mátyást még ebben az évben királlyá választották.

1478.Mátyás király az oroszlánkői váruradalmat Melchior {Menyhért} nevű lovagjának adományozta oda, elismerésül a Frigyes császár elleni hadjáratban tanúsított vitézségéért. Menyhért lovag rövidesen az Oroszlánkői nemesi előnevet vette fel. Ez a nemesi família birtokolta 100 éven keresztül.

1576. Oroszlánkői Miklós halálával magvaszakadt a nemesi családnak.Az utolsó férfisarj, Miklós a törökkel vívott harcban fogságba került.Innen azonban sikerült Bugyács nevű szolgája segítségével kiszabadulnia. Ugyanis írásos adatok maradtak fenn egy per kapcsán a Bugyácsnak tett telekadományról. Később a szolga nemesi oklevelet is kapott, egy vérző bilincset viselő férfilábat ábrázoló címerképpel.

Még ez évben az uralkodó a Jakusith nemesi famíliának adományozta oda a várbirtokot. Ebben az időszakban több leltárt is készítettek, amik szerint az épületekben tűzvész pusztított, felszerelésük hiányos,élelmiszer és fegyver alig van benne.

A királyi adományt követően az Oroszlánkői család nőági leszármazottai 75 éven keresztül pereskedtek a Jakusith famíliával, míg végül sikerült megegyezniük. A török hódoltság idején a félreeső kicsiny várnak nem volt fontosabb szerepe, csupán a nemesi család uradalmi központjául szolgált.

1607 után Jakusith András és felesége Thurzó Judit megunva az oroszlánkői vár zordon viszonyait, kényelmes várkastélyt építtetett a közeli Pruszka faluban. A hegyi sasfészek azonban megmaradt, mint végső menedék, háborús időkre. A nagykiterjedésű uradalmat Jakusith Jánostól fia Imre, majd unokája, szintén Imre {II.} örökölte meg.

1667.Korabeli források szerint Oroszlánkő várát megrohanták a környéken portyázó tatár lovasok, éppen akkor, amikor ott húzódott meg kíséretével az átutazó nádor, Wesselényi Ferenc báró. Szerencsére időben érkezett vissza a várához Jakusith Imre földesúr, aki csapatával szétverte a tatárokat, zsákmányukat elvette, és a foglyokat kiszabadította.

1680. Thököly Imre kuruc felkelői ostrom alá vették, majd Suhajda Pál hadnagy vezetésével elfoglalták. A harcok során az erősség félig leégett, de rövidesen újjáépítették császárpárti urai.

1694. Jakusith II. Imre halálával férfiágon magvaszakadt a nemesi famíliának.

1695.A Bécsi Kamarától a Jakusith és Oroszlánkői családok leányági leszármazottainak tiltakozása ellenére megvásárolta az uradalmat a szomszédos Illava földesura, gróf Brenner Siegfried titkos tanácsos.

1695 július 10. A vár átadásakor készített leltár szerint 4 kiságyú, 1 mozsárágyú és 56 puska tartozott a hadiszerek közé, míg a bútorok értéke mindössze 15 forint volt. Leírták még hogy a magas sziklacsúcson álló erődítmény elhanyagolt, felszerelése csekély.

1698.Az oroszlánkői váruradalmat az osztrák Königseg grófok vásárolták meg.

1703 július 3. Oroszlánkő vára alatt vívott győztes csatát gróf
Bercsényi Miklós kuruc generális serege Brenner gróf császári
zsoldosaival. A vár azonban továbbra is a császárhű birtokos kezén maradt.

1707 eleje; Miután a környéket megszállták Ocskay László portyázó kuruc lovasai, a kiéheztetett várőrség kénytelen volt feladni a rábízott posztot.

1708. Császári zsoldosok kisebb csapata sikertelenül támadta meg a várat.

1708 augusztus 3. Rákóczi serege vereséget szenvedett a trencséni csatában. Hamarosan az előrenyomuló császáriak ostrom alá vették Oroszlánkőt, de a védők vitézül ellenálltak. Végül az ostromlók hallván Ocskay felmentő seregéről, kénytelenek voltak elvonulni.

1708 szeptember 5. A császáriak újra ostrom alá vették az erősséget. Madocsányi Miklós várkapitány bár először háromnapi ágyútűzzel tartotta távol a rohamozókat ezen a napon - előzetes tárgyalások után feladta a várat. A kurucok később Madocsányit mint árulót, halálra keresték de nem tudták elfogni.

Oroszlánkő várát a bevonuló császári zsoldosok puskaporral
felrobbantották. Később a maradványokat kézi erővel is bontották, úgyhogy napjainkra egyes helyeken csak kis falcsonkok maradtak meg belőle, míg máshol magasan állnak a falai.

Leírása:

A település fölött emelkedő, meredek sziklacsúcsra épültek Oroszlánkő várának első falai a XIII. század közepén. Felkapaszkodva a fennsíkra,két hatalmas sziklára támaszkodó kőfalon, annak leomlott szakaszán keresztül jutunk be az alsóvár fenyőkkel sűrűn benőtt udvarára. A nagyjából szabálytalan négyszög alakú területet kerítő várfalakból
csak igen kevés maradvány látszik. A bejárati kapu mellett áll egy külső torony csonkja. Meredek sziklapart tetejére emelték a középkori építők azt a hosszúkás, egyemeletes épületet, aminek falai még viszonylag épségben állnak. A romos kőfalak mindenütt a szédítő meredély peremét követik. Oroszlánkő legősibb magja a fölénk magasodó, meredek sziklacsúcson álló felsővár volt. Ide egy sziklába vésett,
kanyargós lépcsősoron lehet feljutni. A bejáratot a sziklák réseibe illesztett kőfal nyílásán át érhetjük el. A napjainkra erősen lepusztult falak egy szögletes öregtorony és a hozzá kapcsolódó lakóépületek maradványait rejtik.

Oroszlánkő várának egyes részei között igen nagyok a szintkülönbségek.Míg a hegynyereg 737 méter , addig a várkapu 805 méter magasságban található, innen pedig a felső vár tornyához 897 méteres magasságba kell felkapaszkodnunk. Az egykori erődítések mintegy 60 x 70 méteres
területet határolnak körbe.