A bostoni rendőrök punknak adják ki magukat a neten, hogy illegális házi koncerteket buktassanak le, de lejárt szlengjük elárulja őket.
Bostonban független zenei színterén nagy divat az illegális házi koncert, vagyis nem klubokban, hanem magánlakásokban lépnek fel punkzenekarok, engedély és megfelelő hangszigetelés, biztonsági intézkedések stb. nélkül. A jelenség miatt nemrég külön rendeletet hoztak a csendháborításról, a rendőrség pedig megpróbál fellépni a bulik ellen - ehhez azonban meg kell tudni, hogy mikor és hol vannak. Ámde természetesen a koncertek adatai nem érhetők el csak úgy bárki számára, pláne nem rendőröknek. A bostoni csináld-magad színtérről többen is nyilvánosságra hoztak olyan leveleket és közösségi oldalakon küldött üzeneteket, amelyekről süt, hogy valójában rendőrök vették fel punkok vagy egyéb zenebuzik szerepét és érdeklődtek, hogy na hol van ma este a buli. A Slate cikkében több ilyet összeszedett, angolul tudóknak melegen ajánljuk az elolvasását.
Egyes esetekben olyan egyszerű hibák árulják el, hogy valami nem stimmel, hogy Ravasz Joe a "koncert" iránt érdeklődik, holott mindenki, aki akár csak egyen is volt, tudja, hogy azt úgy hívják: "show". Ugyanez az álpunk olyanokat is ír, hogy "a zsernyákok nem viccelnek durván osztanak" (szabad fordítás). Szintén elég árulkodó az a megfogalmazás, hogy "hol is lesz a ma esti helyi show?" Más esetekben azonban nem egészen biztos, hogy rendőr van a punkos levelek mögött; csak gyanús, ha nemrég létrehozott, feltehetően az internetről sebtében levadászott képekkel telerakott Facebook-profil tartozik hozzájuk. A rendőrök mentségére legyen mondva, hogy - a Slate szellemes megfogalmazásában - zenebuzinak a legnehezebb kiadnia magát az embernek, ha egyszer nem az: "a hipsztereknél senki nem ismeri fel jobban a pozőröket: gyakorlatilag ez maga a munkaköri leírásuk". Egyébként a rendőri akciók közül néhány azért sikeres volt; ráadásul még a sikerteleneknek is az az eredménye, hogy a házi koncertek szervezői sokkal kisebb körben, csak a megbízható emberek között terjesztik az információkat, így tulajdonképpen a béna álpunkok is eredményeket érnek el a maguk módján.
A cikkben előkerül még egy érdekes adat, ami kontextusba helyezi az önmagában, így távolról inkább vicces történetet. Egy tavalyi felmérésben a megkérdezett rendőrök 80 százaléka mondta azt, hogy a nyomozásban felhasználja a közösségi médiát, és ehhez nem egyszer hozzátartozik az is, hogy hamis identitásokat kreálnak maguknak.
Bostonban független zenei színterén nagy divat az illegális házi koncert, vagyis nem klubokban, hanem magánlakásokban lépnek fel punkzenekarok, engedély és megfelelő hangszigetelés, biztonsági intézkedések stb. nélkül. A jelenség miatt nemrég külön rendeletet hoztak a csendháborításról, a rendőrség pedig megpróbál fellépni a bulik ellen - ehhez azonban meg kell tudni, hogy mikor és hol vannak. Ámde természetesen a koncertek adatai nem érhetők el csak úgy bárki számára, pláne nem rendőröknek. A bostoni csináld-magad színtérről többen is nyilvánosságra hoztak olyan leveleket és közösségi oldalakon küldött üzeneteket, amelyekről süt, hogy valójában rendőrök vették fel punkok vagy egyéb zenebuzik szerepét és érdeklődtek, hogy na hol van ma este a buli. A Slate cikkében több ilyet összeszedett, angolul tudóknak melegen ajánljuk az elolvasását.
Egyes esetekben olyan egyszerű hibák árulják el, hogy valami nem stimmel, hogy Ravasz Joe a "koncert" iránt érdeklődik, holott mindenki, aki akár csak egyen is volt, tudja, hogy azt úgy hívják: "show". Ugyanez az álpunk olyanokat is ír, hogy "a zsernyákok nem viccelnek durván osztanak" (szabad fordítás). Szintén elég árulkodó az a megfogalmazás, hogy "hol is lesz a ma esti helyi show?" Más esetekben azonban nem egészen biztos, hogy rendőr van a punkos levelek mögött; csak gyanús, ha nemrég létrehozott, feltehetően az internetről sebtében levadászott képekkel telerakott Facebook-profil tartozik hozzájuk. A rendőrök mentségére legyen mondva, hogy - a Slate szellemes megfogalmazásában - zenebuzinak a legnehezebb kiadnia magát az embernek, ha egyszer nem az: "a hipsztereknél senki nem ismeri fel jobban a pozőröket: gyakorlatilag ez maga a munkaköri leírásuk". Egyébként a rendőri akciók közül néhány azért sikeres volt; ráadásul még a sikerteleneknek is az az eredménye, hogy a házi koncertek szervezői sokkal kisebb körben, csak a megbízható emberek között terjesztik az információkat, így tulajdonképpen a béna álpunkok is eredményeket érnek el a maguk módján.
A cikkben előkerül még egy érdekes adat, ami kontextusba helyezi az önmagában, így távolról inkább vicces történetet. Egy tavalyi felmérésben a megkérdezett rendőrök 80 százaléka mondta azt, hogy a nyomozásban felhasználja a közösségi médiát, és ehhez nem egyszer hozzátartozik az is, hogy hamis identitásokat kreálnak maguknak.
0 Megjegyzések