Egy pszichológuskutató, a Huddersfield Egyetem PhD hallgatója a késői anyaság témakörét járta körül legutóbbi tanulmányában, és arra a következtetésre jutott, hogy azok, akik a harmincas éveik végére vagy a negyvenes éveik elejére halasztják a gyermekvállalást, nem feltétlenül önszántukból döntenek így.

Számos ezzel foglalkozó újságcikk áttanulmányozása során Budds leszűrte, hogy a társadalom részéről igen erős nyomás van a nőkön, és többnyire az anyaság, mint mindennél fontosabb hivatás van beállítva, miközben a média folyamatosan ontja a késői szüléssel járó kockázatokkal foglalkozó híreket. Pedig - amint azt a szakember kifejtette - számos esetben egyáltalán nem arról van szó, hogy az illető nő a karrierje miatt halogatja a szülést, vagy egyéb önző okokból dönt úgy, hogy akár az ezzel járó egészségügyi kockázatokat is vállalva, későbbre tolja a családalapítást.

A közvélekedéssel szemben a kutató azt is megállapította, hogy az idősebb anyák ugyanolyan módon élik meg az anyaságot, mint a fiatalabbak, ugyanazokat a nehézségeket és örömöket tapasztalják, tehát e tekintetben sincs különbség a korosztályok között.

Számos nő részéről a szülés időpontjának kitolása nem önző, karrierista döntés, hanem alapos végiggondolás eredménye. Ezek a nők akkor szeretnének gyereket, amikor már biztosak abban, hogy megtaláltak a megfelelő partnert, és anyagilag is készen állnak a plusz kiadásokra, lényegében tehát nagyon is felelősségteljesen döntenek. Budds emellett azt is kifogásolta, hogy miközben a későn szülő anyákra állandó nyomás nehezedik a médiából, az időskorban apává váló férfiakkal jóval kevesebbet foglalkoznak.

ik, nemrégiben készített, egyelőre nem publikált kutatásában a „trófea feleség” sztereotípiáját is megkérdőjelezi, vagyis azt, hogy a nők beáldozzák szépségüket a vagyonért. A kutató szerint a témában készült korábbi kutatások két fontos tényezőt figyelmen kívül hagytak. Először is azt, hogy a magasabb státuszú embereket általában fizikailag vonzóbbnak tartják, valószínűleg azért, mert anyagilag megengedhetik maguknak az ápoltságot. Másodszor, a párválasztásban a legnagyobb erő a hasonlóság: iskolázottságban, rasszban, vallásban és fizikai vonzerőben. A kutatás azt mutatja, hogy ha ezt a két tényezőt számításba vesszük, nem jellemző a nőkre általánosságban az, hogy a szépségüket eladnák pénzért.


Forrás: nlcafe.hu