Eredetileg a mézeskalácsot úgynevezett ütőfákkal készítették: beleütötték a tészta anyagát, amely kihozta a kívánt formát. 

A hagyományosan készített mézeskalácsot nem színezték, de sokkal jobban kidíszítették, mint a mai süteményeket, amelyek viszont sokkal színesebbek.

Miért tesznek a mai napig is tükröt a hagyományos mézeskalácsszívek közepébe?
Erre sokféle magyarázat létezik, de az egyik legérdekesebb hagyomány szerint, amikor Árpád lelkesítő beszédet tartott a honfoglaló magyaroknak lóháton, akkor a nyakában lógó ékszer medáljai – az uralkodásnak és hatalmának szimbólumai – úgy csillogtak a napfényben, mint a tükör.

Amikor régen egy legény mézeskalácsszívet ajándékozott a kedvesének, az édességen csillogó tükör a férfiúi erőt és az oltalmazás szándékát jelezte.

Egykor a mézeskalács számított az igazi vásárfiának. Amikor még a cukor nem terjedt el annyira a hétköznapi használatban, gyakorlatilag a mézeskalács volt a gyerekek számára az egyedüli édesség.

Amiképpen a díszítő népi művészetben, a hímzésben és a varrásban, úgy a mézeskalács készítésben is megtaláljuk a hagyományos formákat. A lányok a szívecskét vagy a pólyás baba formájú édességet, míg a fiúk a huszárt ábrázoló mézeskalácsot kedvelték a leginkább. Ma már persze változnak az igények és a megrendelések, így készítenek mai,divatosabbnak tűnő mesefigurás mézeskalácsokat is.
Úgy tűnik, ez az édességféle is reneszánszát éli, mert a különféle jellegtelen ajándékok helyett egyre divatosabb az ifjú párnak például mézeskalácsszívet ajándékozni. Születésna­pokra gyakran rendelnek térbeli formát ábrázoló süteményt, mint például a házikót vagy mozdonyt formázó mézeskalácsot.

A kép 2011-ben,a Kalotaszegen megrendezésre került "Csillagok találkozóján" készült.