Linekernek megint igaza lesz

Az erőfoci már a múlté, a német válogatott már az elmúlt világversenyeken megmutatta, hogy tud látványosan játszani, a Bajnokok Ligájában pedig a Barcelona és a Real Madrid is ütős ízelítőt kapott abból, hogy a Bundesliga utolérte az eddig erősebbnek tartott spanyolokat. A Bayern München és a Dortmund térhódítása nem a semmiből jött, a német futball igazi eminensnek számít, a klubok profitot termelnek, a stadionok tele vannak, miközben az utánpótlásközpontok gondoskodnak a tehetségekről.

Németország-Spanyolország 8-1. Ez nem egy jégkorongmeccs eredménye, hanem összesítésben ekkora különbséggel verte a Bayern München és a Dortmund a Barcelonát, illetve a Real Madridot, azt a párost, amelyet az elmúlt években számtalanszor emlegettek a világ két legjobb csapataként.

Láttunk már csodát a futballban, még az is lehet, hogy a négy-, illetve háromgólos hátrányát el tudja tüntetni a Barca és a Real, de egyelőre azzal a gondolattal kell megbarátkoznunk, hogy nagy valószínűséggel két német csapat vívja a döntőt. A német futball előretörése nem egyik pillanatról a másikra történt, és az elmúlt évek válogatottbeli eredményei már előrevetítették, hogy jó lesz odafigyelni a klubcsapatokra is.

Müller és társai négy gólt rámoltak be a Barcelonának

A folyamat megértéséhez a 2000-es Európa-bajnokságig kell visszamennünk, amelyre címvédőként érkezett a Nationalelf, hogy aztán mindössze egy pontot összekaparva, csoportutolsóként kullogjon haza. Azon az Eb-n a huszonkét fős keretben kilenc harmincesztendősnél idősebb játékos volt, még a 39 éves Lothar Matthäust is reaktiválták, és a lebőgés után a németek is érezték, hogy változtatni kell.

Tíz év alatt éreztette hatását az utánpótlásprogram

A Német Labdarúgóliga (DFL) kidolgozott egy olyan koncepciót, amely az utánpótlásképzésre fókuszált, ennek a lényege az volt, hogy a 2001-2002-es idénytől kezdve ahhoz, hogy egy klub megkapja a profi licencet, vagyis elindulhasson az első- vagy másodosztályban, rendelkeznie kell olyan utánpótlásközponttal (Leistungzentrum), amely megfelel az írásban lefektetett követelményeknek. A program tíz év alatt éreztette a hatását, 2011 őszén az élvonalba benevezett 525 labdarúgó közül 275-en valamelyik Leistungzentrumból kerültek ki, a Bundesliga átlagéletkora pedig 27,12 évről 25,77-re csökkent.

A 2000-es Eb-kudarca után a német válogatott hullámvasútra ült, mert a 2002-es vébén, ha nem is gálázva, de eljutott a döntőig, ahol az addig a csapatot a hátán cipelő Kahn hibája pecsételte meg a sorsát a brazilok ellen, majd 2004-ben megint jött egy pofon, amikor a portugáliai Eb-n nem élték túl a csoportkört Ballackék. Klubszinten viszont nem maradtak el a sikerek, 2001-ben a Bayern huszonöt éves szünetet megtörve BL-t nyert, egy évvel később pedig a Dortmund döntőzött az UEFA-kupában.

A nagy dobást a németek a hazai rendezésű, 2006-os világbajnokságra tervezték, amelyen sokáig minden a tervek szerint alakult, a kifogástalan állapotban lévő stadionok tömve voltak, a meccsek pazar hangulatban zajlottak, a hazai csapat pedig egészen az elődöntőig sorra vette az akadályokat, de az olaszok ellen hosszabbításban elvérzett az elődöntőben, így végül be kellett érnie a bronzéremmel. Jürgen Klinsmann csapatában a Costa Rica elleni nyitómeccsen a 21 éves Mertesacker, Schweinsteiger és Podolski, valamint a 22 éves Lahm is helyet kapott, utóbbi lőtte a vb első gólját, Podolski három, Schweinsteiger pedig két találattal zárt, vagyis kétségkívül húzóemberek voltak.

Telt házas stadionok, alacsony jegyárak

A nagy sikerű hazai vébé a Bundesligára is jó hatással volt, az addig is zsúfolt stadionokban garantált volt a telt ház, és manapság is a német bajnokságban a legmagasabb a nézőszám, átlagosan 45 ezren vannak kinn egy-egy meccsen. Ehhez nemcsak a stadionok állapota és a csapatok vonzereje járul hozzá, hanem az is, hogy alacsonyak a jegyárak: 2010-ben például 20,79 euró (kb. 6 ezer forint) volt az átlagos jegyár a Bundesligában, míg Spanyolországban 40 (kb. 12 ezer forint), Angliában 43 euró (kb. 13 ezer forint).

Nézők tehát voltak, az utánpótlásközpontok termelték a tehetségeket, a válogatott pedig tovább folytatta az éremgyűjtést, a 2006-ossal szinte megegyező csapat 2008-ban Eb-ezüstérmet szerzett, két évvel később pedig az argentinokat és az angolokat is egy négyessel elsöpörve a vébé legnagyobb favoritjának tűnt a csapat, amely végül bronzérmesként zárt. Abból a garnitúrában már hiányzott Lehmann és Ballack, ott volt viszont Neuer, Badstuber, Müller, az apai ágon tunéziai származású Khedira, a harmadik generációs török-német Özil, a spanyol felmenőkkel bíró Gomez és a félig ghánai Jerome Boateng, vagyis igazi multikulti csapat volt a német.

Játszhatnának akár a ghánai, a német vagy a brazil csapatban is

A német válogatott stílusváltáson is átesett az utóbbi években, amíg korábban az volt jellemző a csapatra, hogy erőből bedarálta az ellenfeleit, addig 2008-ban és 2010-ben már kifejezetten látványos focit játszottak, sok passzra épülő, megalkuvást nem tűrő támadójátékkal, amelyet még azok is elismertek, akik egyébként nem szeretik őket. Igaz, hiába a szép játék, a válogatott nem tudta megtörni az 1996 óta tartó aranymentes sorozatot, egy ideje már érvényét vesztette Gary Lineker sokat citált mondása, amely arról szólt, hogy mindig a németek nyernek.

A Bayern az etalon üzleti szempontból

Klubszinten viszont úgy tűnik, ismét eljött a németek ideje, de ez sem meglepetés, hiszen a Bundesliga Európa eminensének számít. Az egyik legismertebb és legnagyobb könyvvizsgáló cég, a Deloitte kimutatása szerint a német bajnokság bevétele az előző idényben 2 milliárd euró volt, ami ugyan elmarad a Premier League 2,7 milliárdja mögött, de a német csapatok kétszer akkora nyereséget produkáltak (200 euró > 90 euró), mint az angolok. A Deloitte 2012-es adatai alapján a Bayern a Real, a Barcelona és a Manchester United mögött a negyedik legnagyobb pénzügyi forgalmat bonyolította le 368,4 millió euróval, ugyanezen a listán a Dortmund egy év alatt öt helyet javítva a tizenegyedik 189,1 millióval, és az első húszba még a Schalke és a Hamburg is befért.

A Deloitte három csoportra osztotta a klubhoz befolyó pénzeket: megkülönböztet meccsnapi bevételt (aminek legjelentősebb része a jegybevétel), a televíziós közvetítésekből befolyó díjat, illetve az úgynevezett üzleti bevételt. Utóbbi kategóriába tartoznak a különböző szponzori szerződések, illetve az ajándéktárgyakból származó bevételek, és a Bayern 201 milliós összege rekordnak számít, a lista éllovasának számító Real például 14 millióval kevesebbet keresett ebben a kategóriában. Az ajándéktárgyakból származó bevételt az előző évi összeg egyharmadával sikerült 57,4 millió euróra növelniük a bajoroknak, akik felettébb népszerűnek számítanak Ázsiában, az üzleti bevételhez pedig sokat tett hozzá az Adidasszal kötött szerződés, illetve a Deutsche Telekom évi 30 millió eurós támogatása.

Nemcsak a két BL-elődöntősre, a többi német csapatra is igaz, hogy stabil gazdasági helyzetben van, amihez hozzájárult, hogy a DFL 1999-ben hozott szabályzata szerint a kluboknak mindenképpen meg kell őrizniük a tulajdonjog legalább 51 százalékát. A DFL annak érdekében döntött így, hogy a pénzügyi befektetők ne vehessék át az irányítást, így a német klubok nem kerülhetnek külföldi tulajdonosok kezébe.

A tizennyolc csapatból tizennégy pozitív eredménnyel zárt

Az egyesületeket ezért nem fenyegeti csőd, ugyanakkor pénzügyi szempontból a Bayern München kivételével nem is tudnak versenyezni a külföldi klubokkal, nem tudnak nemzetközi sztárokat vásárolni. A Bayern viszont azt vesz meg, akit akar, tavaly nyáron Bundesliga-rekordot jelentő 40 millió eurót fizetett ki a spanyol Javi Martinezért, Götzét 37 millióért hozza el a Dortmundból, és az általános meglepetésre a münchenieket választó Josep Guardiolát is rendesen megfizetik, a Barcelonával mindent megnyerő edző évi 17 millió eurót (kb. 5,1 milliárd forint) keres majd új klubjánál.

Götze itt még Dortmund-mezben, nyártól már piros-fehérre vált

Ennek ellenére sem mondható, hogy a német klubok szórnák a pénzt, az átigazolásokban mértékadónak számító Transfermarkt.de oldal szerint tavaly nyár óta a Bundesliga-csapatok 288 millió eurót költöttek játékosokra, ami eltörpül a Premier League 775 milliós kiadása mellett, de a Serie A-ban regisztrált 485 milliós összegnél is jóval kevesebb.

Ami szintén fontos szempont, hogy a Bundesligában a csapatok az éves költségvetés kevesebb mint a felét költik el a játékosok fizetéseire, miközben Angliában a hetven, Olaszországban a hetvenöt százaléka erre megy el a működési költségnek. Nem véletlen, hogy a 18 élvonalbeli csapatból tizennégy profitot termelt az előző szezonban. Korábban a közvetítési jogokból befolyt pénzek terén komoly lemaradásban volt a Bundesliga, főleg a Premier League-hez képest, de tavaly sikerült egy nagyon előnyös szerződést kötni, amely után négy szezonra (2013-17) összességében 2,5 milliárd euróért keltek el a német első- és másodosztály közvetítési jogai. Ez egy szezonra lebontva 628 millió eurót jelent, mely ötvenkét százalékos emelkedést mutat a korábbi 412 millió eurós összeggel szemben.

Már ősszel is látszott, hogy erősek

A pályán kívüli sikerek után nem maradtak el az eredmények sem: kezdődött azzal, hogy a németek megelőzték az olaszokat az UEFA ranglistáján, így három helyett már négy csapatot indíthattak a BL-ben, majd úgy folytatódott, hogy a Bayern, a Dortmund és a Schalke is megnyerte a csoportját, miközben a vert mezőnyben olyan csapatok voltak, mint a Valencia, a Real Madrid, a Manchester City vagy az Arsenal. A Bayern, amely 2010-ben és 2012-ben is BL-döntőt játszott, a bajnokságot már megnyerte, a német kupában döntős, és úgy elverte a Barcelonát, hogy utána sokakban felmerült a kérdés, hogy ezzel lezárult egy korszak a világ labdarúgásában.

A katalánoknak már a Milan elleni nyolcaddöntőben is rezgett a léc, de akkor a visszavágón eksztázisban játszva összejött a nagy fordítás, a Bayern azonban bevégezte azt, amit már az olaszok elkezdtek, mert nemcsak a védekezést oldotta meg tökéletesen, hanem közben szétszedte a Barca védelmét. Ez a Bayern most minden poszton brutálisan erős: Neuer megbízható, a védelemről mindent elmond, hogy 30 német bajnokin mindössze 14 gólt kapott, középen Schweinsteiger játékintelligenciája és Javi Martinez vagy Luiz Gustavo gürizése megadja a stabilitást, Robben végre passzol is néha, Ribérynek kevesebbszer száll el az agya, elöl pedig akár Mandzukic, akár Müller, akár Gomez játszik, bármelyikük akkor ér a kapu elé, amikor kell.

A Dortmund szereplése sem akkora szenzáció, a fogadóirodáknál már novemberben is csak a Barca, Real, Bayern, MU négyes előzte meg Jürgen Klopp csapatát, és José Mourinho, a Real edzője a végső győzelemre is esélyesnek tartotta őket. "Meg akarjuk nyerni a BL-t, ami nem azt jelenti, hogy meg is fogjuk, csak annyit, hogy vagyunk olyan jók, hogy ez reális cél legyen. A játékunk működik a nemzetközi porondon is, nem fogunk változtatni a BL-meccsekre" - nyilatkozta Klopp még a szezon elején, és ha ezek a mondatok akkor talán kissé nagyképűnek tűntek, mára bebizonyosodott, hogy nem a levegőbe beszélt. 

A Dortmund hatalmas pofont adott a Realnak

A Dortmund az elmúlt másfél évtizedben megjárta a poklot, 1997-ben BL-t nyert, 2002-ben döntőt játszott az UEFA-kupában, de a sikerek mellé hatalmas költekezés is járult. A klub majdnem csődközelbe sodródott, el kellett adnia a sztárjait, sőt még a stadion nevét is kiárulták, hogy pénzt csináljanak belőle, a mélypont a 2007-2008-as idény volt, amelyben csak 13. lett a csapat.

Ezt követően érkezett Klopp, akinek vezérletével a Borussia megindult felfelé: előbb hatodik, majd ötödik lett a Bundesligában, hogy ezután némileg váratlanul egymás után két bajnoki címet is nyerjen. Klopp látványosan futballozó csapatot csinált a Dortmundból, amely már az ellenfél térfelén ráront a labdás emberre, és a letámadás után villámgyors akciókat vezet technikás támadói révén, befejezőembernek pedig ott van az a Robert Lewandowski, aki négy gólt szerzett a Real ellen, ezzel már 10-nél jár a BL-ben, a bajnokságban pedig 23-mal vezeti a góllövőlistát.

A kétezres években a BL-ben volt már spanyol, olasz és angol hegemónia, olyan viszont még egyszer sem fordult elő, hogy két német lett volna az elődöntőben, nemhogy a döntőben. Az új korszak elkezdődött, a történelem a szemünk előtt íródik.