A természet számtalan gyógyerejű csodája közül most a levendulát mutatjuk be. Ez a szerény, de kedves küllemű virág nemcsak illatos - kellemes aromája nyugtat is.
A növény 90 centiméteres magasságra is megnőhet, de törpeváltozatai is léteznek, amelyek csak 25 centiméter magasak. A levelek hosszúak, hegyesek, nagyon keskenyek, és a földhöz közel ágaznak el. A pici, csőszerű virágok hosszú kalászban, sűrű fürtökben nőnek, amelyek a szárat a csúcstól kb. 10 centiméteren át borítják.

A levendula története
A levendula használata és ismertsége majdnem egyidős az emberiséggel. Több mint 2500 éve használják gyógynövényként, amit írásos források is rögzítenek. Az ókorban az egyiptomiak, a föníciaiak és Arábia népei a növényt mumifikálásra és parfümként használták.

A rómaiak a levendulaolajat fürdésre, főzésre és a levegő illatosítására használták, és valószínűleg ők adták a latin eredetű nevet (lavare – mosni, vagy livendula – fakó és kékes), amelyből a mai név ered. A növény nyugtató és frissítő tulajdonsága, az erős illat rovarűző hatása, és a szárított növény dohánykeverékekben történő használata szintén emelte a növény értékét az ókoriak szemében. A római férfiak a közfürdőkben testükre kenték.

Az Édenkert virága

Egy ókori keresztény hiedelem szerint a növény Ádám és Éva Édenkertjéből származik. Egy másik legenda azt mondja, hogy Szűz Mária egy bokorra helyezte a kis Jézus ruháját száradni, és az adta az illatot a bokornak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a növényt miért tartják a gonosz elleni szent védőerőnek. Sok keresztény házban egy levendulakeresztet akasztottak az ajtó fölé a ház védelmére.

Levendula-illatú mosott ruhák

A növényt valószínűleg először az arabok honosították meg, azután Görögországból terjedt el Európában.
I. e. 600 körül érkezhetett a görög Hyeres szigetekről Franciaországba. Jelenleg sokfelé termesztik, pl. Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Angliában. A középkori és reneszánsz Európában a mosó nőket „lavender”-ként ismerték, akik levendulával illatosították a fiókokat, és levendulabokrokon szárították a ruhákat. Ebben az időben sok más gyógynövénnyel együtt a kolostorok „gyógynövény-kertjeiben” termesztették.

Áldásos hatásai

A levendulát széles körben alkalmazzák gyógynövényként. Kevés növény dicsekedhet ilyen mértékű nyugtató és relaxáló hatással. A levendulaolaj alkotóelemei hatásosak a hiperaktivitás, az álmatlanság, szélszorulás, baktériumok, gombák, fogíny-mikrobák, penész valamint (fenyő-, kakukkfű-, menta-, rozmaring-, szegfűszeg- és fahéjolajjal keverve) a „Staff” baktériumként is ismert Staphyloccus baktérium ellen.

A növény alkotóelemei bizonyos típusú rák kezelésében is ígéretesek lehetnek, például egereknél csökkentették a mellrák-daganatokat. A levendula az impotencia ellenszere is lehet.

Forrás: astronet.hu