Regényt írhatna valamennyi, választott hivatását évtizedek óta művelő vőfély az ő élete történetéről, illetve az általa levezényelt sok-sok lakodalomról. Mert bár a menyasszonyt kikérő, a vacsorához leültető, vagy a főtt húst köszöntő vers szinte mindenütt ugyanaz, maga a násznép és a helyszín állandóan változó, akárcsak a jeles esemény két főszereplője, a menyasszony és a vőlegény. Az elmúlt vasárnap a téglási kultúrházban a menyegzők állandó résztvevői, a vőfélyek adtak egymásnak randevút.
A lakodalomra emlékeztető finom ebéddel traktálták a házigazdák a jeles alkalom résztvevőit, ahol a különböző fogásokat – házi csigával készült tyúkhúslevest, pecsenyét, töltött káposztát stb. – az alkalomhoz illően vőfélyversek kíséretében kínálták. Szűcs Sándor helyi polgármester köszöntőjében szintén a lakodalmak fontosságáról, pontosabban arról szólt, hogy községükben évente kevés ilyen esemény történik. Márpedig az itteni magyarság megmaradásához az kell, hogy minél több fiatal lépjen frigyre, s hogy a házaspárok sok-sok gyereket vállaljanak. A polgármester bejelentette, hogy ezen a napon a magyarországi Zsurk község elöljáróival testvértelepülési megállapodást írt alá.
Horváth Judit, az Ungvári Magyar Főkonzulátus konzulja üdvözlő beszédében a néphagyományok közösségmegtartó erejéről szólt.
Viszonylag kevés élő népszokásunk van, becsüljük hát meg őket, mondta az ünnepélyes megnyitón Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. S őrizzük meg hagyományainkat a maguk eredetiségében, úgy, ahogy eleink azt évszázadok alatt sok-sok nemzedék tudását, leleményét, világlátását összeadva létrehozták. Bacskai Béla főszervező, szalókai nagyvőfély a szép számban összesereglett nézőket és a résztvevőket köszöntve annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a vőfélyállítás szép hagyománya tovább él majd sok-sok éven át.
A megnyitót követően a helyi hagyományőrzők vették birtokukba a színpadot, hogy előadják Leánykérő lakodalmas elnevezésű műsorukat, sok-sok tánccal, zenével, énekkel. A produkció érdekessége az volt, hogy a beköszöntő verstől kezdve a menyasszony-búcsúztatón át az új pár köszöntéséig és a vőfély végső szózatával bezárólag minden verset az itt jelenlévő vőfélyek adták elő. Olyan átéléssel és meggyőző erővel, ahogy ezt teszik a valódi menyegzők alkalmával. A versekben megcsillant a humor, de volt bennük némi élcelődés és természetes pajzánság is. A gyakran felzúgó tapsból kiderült, hogy a közönség jól szórakozott.
Ezt követően a derceni lakodalmast láthatták a nézők, melyet a több évtizedes múltra visszatekintő Kiváló Népművészeti Együttes címet elnyerő Gyöngyösbokréta adott elő. A táncos lábú, jó hangú fiatalok produkciója nagy tetszést aratott. (Az együttes vezetője Korolovics Valéria, a zenekar irányítója Szabó Gyula).
Mint jeleztük, ezen a napon végig lakodalmi hangulat uralkodott a téglási kultúrházban és annak környékén. A házigazdák – a Rózsa Népdalegyüttes, az Orchidea és a Favorit tánccsoport, a Csalogány asszonykórus, a Margaréta énekcsoport és a Cimborák népi zenekar tagjai (vezetőik Ignácz Mária és Bernáth Ferenc) – nagyszerű vendéglátóknak bizonyultak. Bacskai Béla zárszavában annak a reményének adott hangot, hogy a kárpátaljai vőfélytalálkozóknak az elkövetkező években is lesz folytatása.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével Nagy Petronella beregszászi konzul.
A lakodalomra emlékeztető finom ebéddel traktálták a házigazdák a jeles alkalom résztvevőit, ahol a különböző fogásokat – házi csigával készült tyúkhúslevest, pecsenyét, töltött káposztát stb. – az alkalomhoz illően vőfélyversek kíséretében kínálták. Szűcs Sándor helyi polgármester köszöntőjében szintén a lakodalmak fontosságáról, pontosabban arról szólt, hogy községükben évente kevés ilyen esemény történik. Márpedig az itteni magyarság megmaradásához az kell, hogy minél több fiatal lépjen frigyre, s hogy a házaspárok sok-sok gyereket vállaljanak. A polgármester bejelentette, hogy ezen a napon a magyarországi Zsurk község elöljáróival testvértelepülési megállapodást írt alá.
Horváth Judit, az Ungvári Magyar Főkonzulátus konzulja üdvözlő beszédében a néphagyományok közösségmegtartó erejéről szólt.
Viszonylag kevés élő népszokásunk van, becsüljük hát meg őket, mondta az ünnepélyes megnyitón Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. S őrizzük meg hagyományainkat a maguk eredetiségében, úgy, ahogy eleink azt évszázadok alatt sok-sok nemzedék tudását, leleményét, világlátását összeadva létrehozták. Bacskai Béla főszervező, szalókai nagyvőfély a szép számban összesereglett nézőket és a résztvevőket köszöntve annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a vőfélyállítás szép hagyománya tovább él majd sok-sok éven át.
A megnyitót követően a helyi hagyományőrzők vették birtokukba a színpadot, hogy előadják Leánykérő lakodalmas elnevezésű műsorukat, sok-sok tánccal, zenével, énekkel. A produkció érdekessége az volt, hogy a beköszöntő verstől kezdve a menyasszony-búcsúztatón át az új pár köszöntéséig és a vőfély végső szózatával bezárólag minden verset az itt jelenlévő vőfélyek adták elő. Olyan átéléssel és meggyőző erővel, ahogy ezt teszik a valódi menyegzők alkalmával. A versekben megcsillant a humor, de volt bennük némi élcelődés és természetes pajzánság is. A gyakran felzúgó tapsból kiderült, hogy a közönség jól szórakozott.
Ezt követően a derceni lakodalmast láthatták a nézők, melyet a több évtizedes múltra visszatekintő Kiváló Népművészeti Együttes címet elnyerő Gyöngyösbokréta adott elő. A táncos lábú, jó hangú fiatalok produkciója nagy tetszést aratott. (Az együttes vezetője Korolovics Valéria, a zenekar irányítója Szabó Gyula).
Mint jeleztük, ezen a napon végig lakodalmi hangulat uralkodott a téglási kultúrházban és annak környékén. A házigazdák – a Rózsa Népdalegyüttes, az Orchidea és a Favorit tánccsoport, a Csalogány asszonykórus, a Margaréta énekcsoport és a Cimborák népi zenekar tagjai (vezetőik Ignácz Mária és Bernáth Ferenc) – nagyszerű vendéglátóknak bizonyultak. Bacskai Béla zárszavában annak a reményének adott hangot, hogy a kárpátaljai vőfélytalálkozóknak az elkövetkező években is lesz folytatása.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével Nagy Petronella beregszászi konzul.
0 Megjegyzések