Földrészünk egyik legszebb sólyomféléje. A vén hím egész felsőrésze a barnával és fehérrel hosszanti irányban sávozott nyak kivételével világos hamvaskék; alsórésze fehéres; első evezője feketésszürke, a 2–6. fekete és tőfelén szürke vagy fehér, míg a többi evező hamvasszürke; a középső farktollak világos hamuszürkék, a szélek felé világosabbak és fehérbe játszók; a külsők tőfele keskeny és halvány sávokkal szabálytalanul szalagozott. 

A kékes rétihéja előfordulási köre meglehetősen kiterjedt. Költözése közben Észak-Afrikát egész az egyenlítőig, úgyszintén egész Dél-Ázsiát is érinti.

A szép világoskék vagy kékesfehér madár, főleg tavasszal, mikor lengve úszik és imbolyogva szárnyal tova a zöld mezők fölött: a róna és a síkság valódi ékessége. És az sem tagadható, hogy az egerek és rovarok, főleg sáskák fogyasztásával határozottan hasznukra válik és hogy a gyíkok és gyepi békák fogdosásával, melyek az egerek mellett táplálékának zömét alkotják, valami nagy kárt szintén nem okoz. Ámde ezek mellett számos túlkapással sérti érdekeinket, melyek következtében védelmünkre és kíméletünkre valóban nem tarthat számot. Látszólagos gyengesége dacára vakmerő és veszedelmes ellensége valamennyi állatnak, melyet hatalmába keríthet. A süldőnyúltól és ürgétől kezdve lefelé minden kisebb emlős, továbbá a félig fejlett fácántól és fogolytól kezdve egész a füzikéig mindenféle földön fészkelő madárnak gyámoltalan fiókája vérzik el rabló karmai között.

A varjakkal állandóan harcban áll, de a bátor kisebb szárnyasoktól, főleg a fecskéktől és barázdabillegetőktől szintén sok zaklatást kell eltűrnie.

A kékes rétihéja – fehérkánya, fehérhéja – Magyarországon rendesen előforduló gyakori madár. Mint fészkelő azonban már ritka. A kékes réti héja nem ragaszkodik oly kizárólagosan a nádashoz, inkább a vizek közelében lévő nagy kaszálókat, legelőket, vetéseket kedveli; a magasabb hegyvidékre is felhatol s ott a bokros, nyilt térségeken tanyázik. Vonuló és átvonuló; igen korán érkezik, sokszor már február végén; későn távozik, elég gyakran át is telel. A Nemzeti Múzeumban a Fertőről, Csongrádról és az Ecsedi lápról vannak tojásai. Agárdi E. a Mecsek vidéken találta fészkelve. Fészkelési viszonyai Magyarországon még nincsenek kellően kiderítve s ezért az idevágó pontos, megbízható bejelentések nagyon kívánatosak.