CSIPKE! A mai ember számára finom, virágsziromra emlékeztető szövedék, melyen lyukacskák és hézagok sorakoznak. Nem ismeretes, hogy honnan ered a magyar csipke (csepki, csepke) szó. Annyi bizonyos, hogy már a 13. században használták bokor és fa névként. (Ugyan már! A szerk.)
Szóbonctana:
CSIPKE – (Finom fonalból készített) mintás, áttört szövedék. (Csipkebokor, vadrózsa. Csipkebogyó.) [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A CSIPKE szó a CSIP gyökből ered. CSIP-CSUP, aprócska dolgok. A CSIPKE aprócska (CSipKe) öltésekből áll. Olyan, mint egy lyukasra CSIPKEdett vászon vagy megCSIPKEdett szegély. A CSIPKEbogyó valóban CSIPKEd. Ha a CSÍPKEdést elemezzük, akkor a szó tengelyében levő PK páros szerepe is kibontható. A CSÍPKEdés TÜZes fájdalommal jár. A PK páros, mint P.K teremtőgyök a PéK, PoKol, PáKa stb. szavak alkotója, melyek mind TŰZzel kapcsolatos kifejezések. Idegen nyelvi jelenléte szintén a TŰZzel kapcsolatos. CuPtor (KuPtor) = TŰZhely. A CSIPKE varrása TŰZdelés. Érdekes összhang ez a magyar nyelvi szavak szófűzéseiben. Hol ebben szláv elem? Mert szeretném, ha egy szlávozó nyelvész, valamely szláv nyelvben így levezetné. Kolumbán Sándor
A többszázéves múltra visszatekintö magyar csipke igen sokoldalú, sok esetben a csipkehatásúvá finomodott himzéssel úgyszólván összeolvadt, ezért osztályzásuk nem könnyü. A csipke fogalmát ki kell bövíteni, mert igen sokfajta szövedék tart igényt a csipke névre. Ide tartozik a pókháló könnyüségü csipke mellett, a súlyos mintázatú paszomány és zsinórozás, az egyszerü receháló mellett a dombormüvü drágaköves ékszerre emlékeztetö aranycsipke, a vert csipke vékony cérnából vagy súlyos gyapjúfonalból, az országszerte elterjedt vagdalásos hímzés, a finom varrott csipke, a lyukhímzés, a buzsáki és pozsonyi tüllrátét, a höveji pókozás, csak néhányat említve.
A legösibb csipke fajta a rojt, csomózott rojt, csomózott csipke. Több ezer éves múltra tekint vissza. Egyidejü a szövéssel, mert magától adódik, hogy a szövet szélén a keresztszálakat csomózással rögzítsék. A szálak egymásba fonása, megcsomózása idövel önálló dísszé vált és az alapanyagtól független szálakból készültek a csipkeszerü rojtkötések. A régi kultúrnépek ruháit, lószerszámait csomózás, rojt és bojt díszítette. A magyar díszítö müvészetben a rojtozás rangos helyet foglal el. A rojtos gatya is ösi ruhadarabja a magyarságnak. A nöi vállkendöket, kötényeket szintén müvészi szépségü csomózött rojt ékesíti.
A tulajdonképpeni csipke kétféle: a varrott és vert csipke. Mindkettö egy elöre választott rendszerben és szerszámmal, külön fonálból maga alkotta szövedék. Ennek további változatai a fonott, horgolt és kötött csipke. De csipkét lehet alakítani készvászon és tüllböl is bizonyos ritkításokkal, illetve áttöréssel és hímzéssel, ami nem egyébb mint csipke-szerü hímzés. A magyar nép körében a változatos, szövetböl kialakított csipke az elterjedtebb és régebbi eredetü.
Legegyszerübb fajtája a szálvonásos, szálszorításos (azsúr) munka: A szövet szegélyén hosszanti szálakat felvágják, azokat kihúzzák és a fonalakból többet különbözö huroköltéssel összevonnak, a vágott részt megerösítésül behímezik, esetleg a megritkított részbe új szálakat füznek. A szálvonásos mesterkélés legrégíbb emléke Magyarországon II. Lajos (1516-1526) királyunk koronázó ing fodros kézelöjén látható. Ez esetben aranyszállal kitöltve.
A subrika egyik legelterjedtebb és legrégíbb technika. Szintén szálhúzással készül. A hímzőfonallal beszövött minták geometrikusak és sűrűn tömöttek. Régi szöttesekre emlékeztetnek. Sűrű vastag vásznat is csipkeszerűvé tesznek.
Másik változata a szálvonásos munkának a varrott rece vagy forgatott rece. Ebben az esetben nemcsak hosszanti, hanem keresztben álló szálcsoportokat is felvágnak és kivonogatnak. Szabályos rendszerü rácsos rész áll elő, melynek felvágott szálú széleit meg kell erősíteni s a lazává ritkított szálcsomókat fonallal becsavarni.
A kész rács különféle csipkeszerű öltéssel díszíthető. A belehímzett minta lehet virágmotívum, galambos, pávás, kakasos, néha lovas és emberalakú.
A vagdalásos munka a varrott rece egy fajtája. Országosan elterjedt. Az anyagot a minta szerint kivágják ollóval, a szálakat kihúzzák és körül-dolgozzák az átvágott széleket, néha belábazzák. Ez a rácsozás maga az anyag díszítménye, mely váltakozhat szálszámolásos laposhímzéssel. Nem fed be egy összefüggő, különbüzö mintákkal kivarrt, nagy területet, mint a varrott rece.
A régi magyar varrott rece virágainak közepét esetenként ritkás csipkemunka díszíti. A díszítendő helyen az anyagot teljesen kivágták, a forma széleit behurkolták és a szövet szálaitól függetlenül készített háló-zatra varrták az új mintát. Ez az egy szállal készülö tűmunka varrott csipke néven ismert. A varrott csipke a középkorban keletkezett.
A gomblyuköltésre (huroköltés) van alapozva. Eleinte a vászonból készült ruhanemü széleire tűbe fűzött cérnával kis csúcsokat hurkoltak, melyek pálcikákból és ívekböl álltak.
Az egy szállal kötött-varrott csipke népi változata a minden szálkihúzás nélküli, szabadrajzú kör- és szilvamagalakú lyukacsos hímzés.
A mintát a lyukak sorozata képezi. Sok esetben található tömören kivarrt és lyukhímzéssel áttört módszer ugyanazon a darabon.
Madeira-nak nevezik a lyukhímzést, amikor a kivágott virágszirmok és levelek nyílásait tüvel behálózzák, pókozással vagy átöltéssel bekötik.
Ellentétben a madeiraval a kalocsaiak által kedvelt riseliö-nél az alapanyagot a hímzett virágokon kívül vágják ki és a kivágott részt egy-szerüen vagy \"összevissza\" belábazzák, behálózzák. Ezt manapság erösen iparosították és géppel készítik.
Lábatlan azsurnak nevezik azt, amikor az áttört munkán a hímzett virágok és levelek összeérnek és nem kerül közéjük pókozás/lábazás.
A pókos varott csipke legszebb fajtája a soproni (höveji) és pozsonyi pókozás. A lyukhímzésböl fejlődött. A kivágott lyukakba idövel pókháló finomságú csipkét varrtak. A bekötési mód változatos. Egy-egy darabon ritkán látható azonos pókozás.
Van olyan tűcsipke illetve varrott csipke, amely teljesen önmagáért készül és nincs kapcsolatban más hímzéssel vagy recével. Ez sokkal légiesebb, mert az egész csipke csupa hurokból, rácsokból, és pókölté-sekböl alakul ki.
Első emléke Magyarországon III. Béla király (1172-1196) feleségének koporsójából került elö. A század elején indult meg a tűcsipke iparművészeti termelése (Csetneki, Pannónia, Hunnia csipke). A leghíresebb magyar varrott csipke a század elején alkotott Halasi csipke.
Külföldön a csipke erösen elterjedt és komoly meg-élhetést biztosít. Ezzel szemben Magyarországon, a halasit kivéve, a csipke nem ipari termék.
A hálós rece (filé-csipke) már Mátyás király (1458-1490) idejében ismert volt nálunk. Alapja csomó-zással készült háló, amelyet kifeszítve virágos és alakos mintákkal, szövőöltéssel varrnak ki. A hálókötés csomója a halászhálóéval azonos.
Tüllrátétet elsősorban Pozsony megyében és Buzsákon készítenek. Csipkeszerüen kivágott vékony batiszt anyagot apró öltésekkel tüllre erösítenek. A Felvidéken csodálatosan szép tüllhímzést is készítenek.
A vert csipke (vetélt, szövött, klöplizett) a szövésnek egyik fajtája. A fonalak végére csontocskákat, faorsókat kötnek nehezékül és azokat ide-oda vetik és ezzel fonják-szövik a mintát. A nemesi és népi ruhákat a 16. századtól gazdagon díszítették vert csipkével és így viruló iparággá fejlődött országszerte.
A paszomány egy fajtája, illetve elődje a vert csipkének. Írott emlékeink szerint paszomány és gombkötő céhek már Zsigmond király (1387-1437) idéjében működtek. Valószínüleg régebben is, hiszen a gombot Európában a magyarok honosították meg.
A nemesi ruhák díszítésére, vert módszerrel készített zsinór és paszomány Velencéböl terjedt el. A magyar paszományverök már a 16. században nyergen vert módon készítettek gombot és passzományt.
Ez a módszer vezetett késöbb a csipkeveréshez.
A horgolás régi munka. Gombkötök és paszományosok sok zsinórt, gombot, gombházat, horgolással készítettek. A Rákóczi hadsereg (1703-1711) tisztjei horgolt kardkötőt viseltek. A horgolt csipke azonban újkeletű. Említésre méltó a matyóföldi legények \"borjúszájú\" ingujjának szélére kötött horgolt csipke, mely ötletes és szép.
Az egész világon a csipke tömegtermelése gépesített. Magyarországon is elterjedt ipar.
A kézi csipke azonban nem halott müvészet, világszerte értékelt és keresett. Ruhát és lakást egyformán díszít évszázadok óta.
Kép: Tüllhímzés kombináció
Szöveg: Kerkay Emese
Szóbonctana:
CSIPKE – (Finom fonalból készített) mintás, áttört szövedék. (Csipkebokor, vadrózsa. Csipkebogyó.) [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A CSIPKE szó a CSIP gyökből ered. CSIP-CSUP, aprócska dolgok. A CSIPKE aprócska (CSipKe) öltésekből áll. Olyan, mint egy lyukasra CSIPKEdett vászon vagy megCSIPKEdett szegély. A CSIPKEbogyó valóban CSIPKEd. Ha a CSÍPKEdést elemezzük, akkor a szó tengelyében levő PK páros szerepe is kibontható. A CSÍPKEdés TÜZes fájdalommal jár. A PK páros, mint P.K teremtőgyök a PéK, PoKol, PáKa stb. szavak alkotója, melyek mind TŰZzel kapcsolatos kifejezések. Idegen nyelvi jelenléte szintén a TŰZzel kapcsolatos. CuPtor (KuPtor) = TŰZhely. A CSIPKE varrása TŰZdelés. Érdekes összhang ez a magyar nyelvi szavak szófűzéseiben. Hol ebben szláv elem? Mert szeretném, ha egy szlávozó nyelvész, valamely szláv nyelvben így levezetné. Kolumbán Sándor
A többszázéves múltra visszatekintö magyar csipke igen sokoldalú, sok esetben a csipkehatásúvá finomodott himzéssel úgyszólván összeolvadt, ezért osztályzásuk nem könnyü. A csipke fogalmát ki kell bövíteni, mert igen sokfajta szövedék tart igényt a csipke névre. Ide tartozik a pókháló könnyüségü csipke mellett, a súlyos mintázatú paszomány és zsinórozás, az egyszerü receháló mellett a dombormüvü drágaköves ékszerre emlékeztetö aranycsipke, a vert csipke vékony cérnából vagy súlyos gyapjúfonalból, az országszerte elterjedt vagdalásos hímzés, a finom varrott csipke, a lyukhímzés, a buzsáki és pozsonyi tüllrátét, a höveji pókozás, csak néhányat említve.
A legösibb csipke fajta a rojt, csomózott rojt, csomózott csipke. Több ezer éves múltra tekint vissza. Egyidejü a szövéssel, mert magától adódik, hogy a szövet szélén a keresztszálakat csomózással rögzítsék. A szálak egymásba fonása, megcsomózása idövel önálló dísszé vált és az alapanyagtól független szálakból készültek a csipkeszerü rojtkötések. A régi kultúrnépek ruháit, lószerszámait csomózás, rojt és bojt díszítette. A magyar díszítö müvészetben a rojtozás rangos helyet foglal el. A rojtos gatya is ösi ruhadarabja a magyarságnak. A nöi vállkendöket, kötényeket szintén müvészi szépségü csomózött rojt ékesíti.
A tulajdonképpeni csipke kétféle: a varrott és vert csipke. Mindkettö egy elöre választott rendszerben és szerszámmal, külön fonálból maga alkotta szövedék. Ennek további változatai a fonott, horgolt és kötött csipke. De csipkét lehet alakítani készvászon és tüllböl is bizonyos ritkításokkal, illetve áttöréssel és hímzéssel, ami nem egyébb mint csipke-szerü hímzés. A magyar nép körében a változatos, szövetböl kialakított csipke az elterjedtebb és régebbi eredetü.
Legegyszerübb fajtája a szálvonásos, szálszorításos (azsúr) munka: A szövet szegélyén hosszanti szálakat felvágják, azokat kihúzzák és a fonalakból többet különbözö huroköltéssel összevonnak, a vágott részt megerösítésül behímezik, esetleg a megritkított részbe új szálakat füznek. A szálvonásos mesterkélés legrégíbb emléke Magyarországon II. Lajos (1516-1526) királyunk koronázó ing fodros kézelöjén látható. Ez esetben aranyszállal kitöltve.
A subrika egyik legelterjedtebb és legrégíbb technika. Szintén szálhúzással készül. A hímzőfonallal beszövött minták geometrikusak és sűrűn tömöttek. Régi szöttesekre emlékeztetnek. Sűrű vastag vásznat is csipkeszerűvé tesznek.
Másik változata a szálvonásos munkának a varrott rece vagy forgatott rece. Ebben az esetben nemcsak hosszanti, hanem keresztben álló szálcsoportokat is felvágnak és kivonogatnak. Szabályos rendszerü rácsos rész áll elő, melynek felvágott szálú széleit meg kell erősíteni s a lazává ritkított szálcsomókat fonallal becsavarni.
A kész rács különféle csipkeszerű öltéssel díszíthető. A belehímzett minta lehet virágmotívum, galambos, pávás, kakasos, néha lovas és emberalakú.
A vagdalásos munka a varrott rece egy fajtája. Országosan elterjedt. Az anyagot a minta szerint kivágják ollóval, a szálakat kihúzzák és körül-dolgozzák az átvágott széleket, néha belábazzák. Ez a rácsozás maga az anyag díszítménye, mely váltakozhat szálszámolásos laposhímzéssel. Nem fed be egy összefüggő, különbüzö mintákkal kivarrt, nagy területet, mint a varrott rece.
A régi magyar varrott rece virágainak közepét esetenként ritkás csipkemunka díszíti. A díszítendő helyen az anyagot teljesen kivágták, a forma széleit behurkolták és a szövet szálaitól függetlenül készített háló-zatra varrták az új mintát. Ez az egy szállal készülö tűmunka varrott csipke néven ismert. A varrott csipke a középkorban keletkezett.
A gomblyuköltésre (huroköltés) van alapozva. Eleinte a vászonból készült ruhanemü széleire tűbe fűzött cérnával kis csúcsokat hurkoltak, melyek pálcikákból és ívekböl álltak.
Az egy szállal kötött-varrott csipke népi változata a minden szálkihúzás nélküli, szabadrajzú kör- és szilvamagalakú lyukacsos hímzés.
A mintát a lyukak sorozata képezi. Sok esetben található tömören kivarrt és lyukhímzéssel áttört módszer ugyanazon a darabon.
Madeira-nak nevezik a lyukhímzést, amikor a kivágott virágszirmok és levelek nyílásait tüvel behálózzák, pókozással vagy átöltéssel bekötik.
Ellentétben a madeiraval a kalocsaiak által kedvelt riseliö-nél az alapanyagot a hímzett virágokon kívül vágják ki és a kivágott részt egy-szerüen vagy \"összevissza\" belábazzák, behálózzák. Ezt manapság erösen iparosították és géppel készítik.
Lábatlan azsurnak nevezik azt, amikor az áttört munkán a hímzett virágok és levelek összeérnek és nem kerül közéjük pókozás/lábazás.
A pókos varott csipke legszebb fajtája a soproni (höveji) és pozsonyi pókozás. A lyukhímzésböl fejlődött. A kivágott lyukakba idövel pókháló finomságú csipkét varrtak. A bekötési mód változatos. Egy-egy darabon ritkán látható azonos pókozás.
Van olyan tűcsipke illetve varrott csipke, amely teljesen önmagáért készül és nincs kapcsolatban más hímzéssel vagy recével. Ez sokkal légiesebb, mert az egész csipke csupa hurokból, rácsokból, és pókölté-sekböl alakul ki.
Első emléke Magyarországon III. Béla király (1172-1196) feleségének koporsójából került elö. A század elején indult meg a tűcsipke iparművészeti termelése (Csetneki, Pannónia, Hunnia csipke). A leghíresebb magyar varrott csipke a század elején alkotott Halasi csipke.
Külföldön a csipke erösen elterjedt és komoly meg-élhetést biztosít. Ezzel szemben Magyarországon, a halasit kivéve, a csipke nem ipari termék.
A hálós rece (filé-csipke) már Mátyás király (1458-1490) idejében ismert volt nálunk. Alapja csomó-zással készült háló, amelyet kifeszítve virágos és alakos mintákkal, szövőöltéssel varrnak ki. A hálókötés csomója a halászhálóéval azonos.
Tüllrátétet elsősorban Pozsony megyében és Buzsákon készítenek. Csipkeszerüen kivágott vékony batiszt anyagot apró öltésekkel tüllre erösítenek. A Felvidéken csodálatosan szép tüllhímzést is készítenek.
A vert csipke (vetélt, szövött, klöplizett) a szövésnek egyik fajtája. A fonalak végére csontocskákat, faorsókat kötnek nehezékül és azokat ide-oda vetik és ezzel fonják-szövik a mintát. A nemesi és népi ruhákat a 16. századtól gazdagon díszítették vert csipkével és így viruló iparággá fejlődött országszerte.
A paszomány egy fajtája, illetve elődje a vert csipkének. Írott emlékeink szerint paszomány és gombkötő céhek már Zsigmond király (1387-1437) idéjében működtek. Valószínüleg régebben is, hiszen a gombot Európában a magyarok honosították meg.
A nemesi ruhák díszítésére, vert módszerrel készített zsinór és paszomány Velencéböl terjedt el. A magyar paszományverök már a 16. században nyergen vert módon készítettek gombot és passzományt.
Ez a módszer vezetett késöbb a csipkeveréshez.
A horgolás régi munka. Gombkötök és paszományosok sok zsinórt, gombot, gombházat, horgolással készítettek. A Rákóczi hadsereg (1703-1711) tisztjei horgolt kardkötőt viseltek. A horgolt csipke azonban újkeletű. Említésre méltó a matyóföldi legények \"borjúszájú\" ingujjának szélére kötött horgolt csipke, mely ötletes és szép.
Az egész világon a csipke tömegtermelése gépesített. Magyarországon is elterjedt ipar.
A kézi csipke azonban nem halott müvészet, világszerte értékelt és keresett. Ruhát és lakást egyformán díszít évszázadok óta.
Kép: Tüllhímzés kombináció
Szöveg: Kerkay Emese
0 Megjegyzések