A boldogság belülről fakad, és az embernek nem attól kell függővé tenni az életét, ki mit gondol róla. Mégis, miért csinálunk bármit is, ha nem azért, hogy másokat – és közben magunkat is – boldoggá tegyünk?

Megteszel minden tőled telhetőt. Igyekszel helyt állni legjobb tudásod szerint a munkában, családban, baráti társaságban. Mégis, néha úgy érzed, legszívesebben bedobnád a törölközőt. Hiszen valójában nem arra vágysz, hogy jó legyél, hanem, hogy annak is tartsanak.

Ez persze nem azt jelenti, hogy mások nem veszik észre, mi mindent „teszünk le az asztalra”. Gyakran egyszerűen csak nem mondják, mert nem is gondolják, hogy az szükséges lenne. A munkahelyen gyakori, hogy a főnökök egymás között megbeszélik, micsoda kincsre akadtak az alkalmazott személyében, ám neki sosem említik, milyen hálásak a hozzáállásáért, a munkájáért, „csak” egyre több terhet (munkát) raknak rá.

Ha nem kapjuk meg időnként az elismerést azért, amit teszünk, és azért, amilyenek vagyunk, hamar úgy érezhetjük, felesleges az igyekezetünk.

A kapcsolatokban sokszor fordul elő, hogy például a férj teljes csodálattal adózik a felesége irányába, ám egyrészt ezt elfelejti említeni, másrészt ettől csak még nagyobb késztetést érez arra, hogy ő is jobban helyt álljon.

Ez nem versengés a részéről, sokkal inkább bizonytalanság. (A másik erőfeszítései miatt előfordulhat, hogy kevesebbnek, tökéletlennek érezzük magunkat, és még jobban igyekszünk – csak nem abban, amire szükség lenne.)

Néhány jó szó

Amire mindenkinek szüksége van, az néhány jó szó. Akár feleségként, aki egy egész családot visz a hátán, akár kollégaként, aki szeretne büszke lenni arra, mit tesz a cégért, akár barátként, akire számítani lehet jóban, rosszban.

Nem csak a pénz számít

Az USA-ban egy felmérés során kiderült, hogy a munkavállalók negyven százaléka nem a fizetés vagy a túlterheltség miatt hagyja ott az állását, hanem mert nem érzik, hogy elismernék a munkájukat. Amikor valaki nem kapja meg az elismerést, felteszi magának a kérdést: „Miért csinálom én ezt az egészet?” Így lesz frusztrált az alkalmazott, aki aztán elkezd hibákat véteni, és végül teljesen elmegy a kedve a munkától.

Ugyanezen okok miatt válik „házisárkány” az amúgy kedves, szorgos nőből, aki nem azért piszkálja a férjét, mert annyi baja van vele, hanem mert az sosem köszöni meg neki azt, amit tesz, vagy hogy egyáltalán „ott van”, és támogatja őt.

Amiben hiszünk, azok alapján a dolgok alapján működünk. A hitrendszer leginkább a tapasztalatainkból alakul ki, és azokból az információkból, amiket a tapasztalataink alapján igaznak fogadunk el.

Forrás: kiskegyed.hu