A boldogság belülről fakad, és az embernek nem attól kell
függővé tenni az életét, ki mit gondol róla. Mégis, miért csinálunk bármit is,
ha nem azért, hogy másokat – és közben magunkat is – boldoggá tegyünk?
Megteszel minden tőled telhetőt. Igyekszel helyt állni
legjobb tudásod szerint a munkában, családban, baráti társaságban. Mégis, néha
úgy érzed, legszívesebben bedobnád a törölközőt. Hiszen valójában nem arra
vágysz, hogy jó legyél, hanem, hogy annak is tartsanak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy mások nem veszik észre, mi
mindent „teszünk le az asztalra”. Gyakran egyszerűen csak nem mondják, mert nem
is gondolják, hogy az szükséges lenne. A munkahelyen gyakori, hogy a főnökök
egymás között megbeszélik, micsoda kincsre akadtak az alkalmazott személyében,
ám neki sosem említik, milyen hálásak a hozzáállásáért, a munkájáért, „csak”
egyre több terhet (munkát) raknak rá.
Ha nem kapjuk meg időnként az elismerést azért, amit
teszünk, és azért, amilyenek vagyunk, hamar úgy érezhetjük, felesleges az igyekezetünk.
A kapcsolatokban sokszor fordul elő, hogy például a férj
teljes csodálattal adózik a felesége irányába, ám egyrészt ezt elfelejti
említeni, másrészt ettől csak még nagyobb késztetést érez arra, hogy ő is
jobban helyt álljon.
Ez nem versengés a részéről, sokkal inkább bizonytalanság.
(A másik erőfeszítései miatt előfordulhat, hogy kevesebbnek, tökéletlennek
érezzük magunkat, és még jobban igyekszünk – csak nem abban, amire szükség
lenne.)
Néhány jó szó
Amire mindenkinek szüksége van, az néhány jó szó. Akár
feleségként, aki egy egész családot visz a hátán, akár kollégaként, aki
szeretne büszke lenni arra, mit tesz a cégért, akár barátként, akire számítani
lehet jóban, rosszban.
Nem csak a pénz számít
Az USA-ban egy felmérés során kiderült, hogy a munkavállalók
negyven százaléka nem a fizetés vagy a túlterheltség miatt hagyja ott az
állását, hanem mert nem érzik, hogy elismernék a munkájukat. Amikor valaki nem
kapja meg az elismerést, felteszi magának a kérdést: „Miért csinálom én ezt az
egészet?” Így lesz frusztrált az alkalmazott, aki aztán elkezd hibákat véteni,
és végül teljesen elmegy a kedve a munkától.
Ugyanezen okok miatt válik „házisárkány” az amúgy kedves,
szorgos nőből, aki nem azért piszkálja a férjét, mert annyi baja van vele,
hanem mert az sosem köszöni meg neki azt, amit tesz, vagy hogy egyáltalán „ott
van”, és támogatja őt.
Amiben hiszünk, azok alapján a dolgok alapján működünk. A
hitrendszer leginkább a tapasztalatainkból alakul ki, és azokból az információkból,
amiket a tapasztalataink alapján igaznak fogadunk el.
Forrás: kiskegyed.hu
0 Megjegyzések