Joseph Kádár grafikáiból nyílt kiállítás 2013. április 17-én a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében. A „Grafika 40 év” című visszatekintő kiállítás rövid betekintést enged a művész eddigi munkásságába, láthatjuk mekkora utat tett meg szellemileg az első debreceni kiállítástól napjainkig.

Joseph Kádár 1936-ban született Debrecenben, a Darabos utcában. Az utca neve sorsszerű, rögös utakon járt egész életében. Művészi pályája forradalmi időben, 1956-ban indult, rebellis alkata végig kísérte élete folyamán, változást kereső, lázadó típus, fogékony az új formára, új tartalomra és az új technikákra. 1962-ben a művészeti tanulmányok után Budapestről szülővárosába, Debrecenbe költözött, de hamar szembetalálta magát a helyi művészeti vezető diktatúrájával. 

Élete első önálló kiállításán a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen (1963), egy vendégkönyvi bejegyzéssel lehet jellemezni a kor szellemét: „Jól sikerült a rabruhás fegyence, látszik festője, nem a sors kegyence. (Bence)” A következő években a realista ábrázolástól a kísérletezés felé fordult, melyekben teóriát sejtett vagy tudott: expresszionizmus, kubizmus, irrealizmus, sőt néhány absztrakt monotípiát is készített. Mint művész néhány év alatt sokat változott, fejlődött, de többé sem egyéni sem kollektív kiállításon nem vehetett részt, mert lázadónak bélyegezték. Felmerült a kérdés – lenni vagy nem lenni? 

A művészi pályát hagyja el vagy Magyarországot? 1969-ben Párizsba ment (illegálisan). A művészetek fővárosában a végtelen művészi szabadság fogadta, a periférikus műfajok mellett, a szürrealizmusban merült el, ez a kontroll nélküli alkotás szabadította fel az otthonról hozott szellemi rabszolgaságból. Ezután kezdte felmérni, hol tart az európai művészet. 1979-ben kezdett elektrografikával foglalkozni és a fénymásológépet művészi célra használni. Fotóit, kollázsait másolta, nyújtotta, zsugorította. A szürrealista periódus után, a fegyelmezettebb geometrikus korszaka következett. Általában a feszes kompozíció, a konstruktív szemlélet és a geometrizáló hajlam jellemzi ekkor műveit. Igen jelentős művészetszervezői és elméleti szakírói munkássága is. Számos biennálét szervezett és rendezett. 

Több múzeumot alapított, melyeknek törzsanyagát saját magángyűjteményéből adományozta. [Nemzetközi Modern Múzeum (Hajdúszoboszló), Post-Mail-Art Múzeum (Álmosd), Joseph Kádár Múzeum (Álmosd), Hajdúsági Képzőművészek Múzeuma (Álmosd). A „Grafika 40 év” című visszatekintő kiállítás, melynek alkotásai kizárólag a Párizsban töltött évek során készültek, rövid betekintést enged a művész eddigi munkásságába, láthatjuk mekkora utat tett meg szellemileg az első debreceni kiállítástól napjainkig.

forrás: portal.debrecen.hu