Gondolkodhatunk azonosan a kultúráról?

Be kell fejezni a kulturális intézményrendszer átalakítását, és a működésre kell koncentrálni – mondta el a Heti Válasz, a Századvég Alapítvány és a Széll Kálmán Alapítvány közös konferenciáján Halász János kulturális államtitkár április 18-án. Előadását követően arról vitáztak, létezhet-e egységes kultúrfelfogás.

„A kultúradefiniciót adók egyet értenek abban, hogy a kultúra teszi lehetővé, hogy életformánk keretei létrejöjjenek, értékrendünk kialakuljon, éppen ezért a kultúrpolitika feladata az, hogy jó példaként ismertessük meg azokkal, akik el akarnak igazodni az életben” – mondta Halász János kulturális államtitkár. Hozzátette: az állam intézményrendszerrel és támogatási rendszerrel tudja támogatni ezt. Ehhez azonban be kell fejezni az intézményrendszer átalakítását, hogy azok a működésre tudjanak koncentrálni. Fontos ebben a folyamatban, hogy a művészeti tevékenység vidékre is eljusson: például a magyar zenei intézményrendszer kétmilliárdos támogatásából nem csak a fővárosba jut majd. Óriási eredmény pedig, hogy hazánkban számos kőszínház működik, melyek mind önálló, helyi színészekből álló társulatokkal bírnak. „Olyan folyamat elején járunk, mely eredményei néhány év múlva láthatóak majd. Az állam jelenleg jogosítványokat ad át a művészeti élet szereplőinek, a kulturális rendszerváltoztatást azonban be kell fejezni.”

Önkormányzati tulajdonban

Az elmúlt években a közművelődés területén is jelentős változások mentek végbe. A megyei, vidéki levéltárak a nemzeti levéltárhoz kerültek, a szervezeti átalakítás hatására ma már átláthatóan működnek, és több száz millióval több támogatást kapnak, mint korábban. „Csak akkor lehet a támogatást növelni, ha a szervezet működésében is változás történik, ha törekszenek az átláthatóságra, hiszen nekünk figyelnünk kell a felhasználás hatékonyságára” – emelte ki Halász János. Így volt ez az Opera esetében is – mondta el, ott ugyanis négymilliárdos többlet jutott. A tulajdonosi viszonyokról elmondta: tíz közgyűjtemény, galériák, múzeumok állnak állami tulajdonban, melyekről gondoskodni kell, szorgalmazza azonban, hogy az egyéb intézmények azokhoz kerüljenek, akik áldoztak azok létrejöttére, ezért került számos múzeum önkormányzati tulajdonba. Ugyanez zajlott le a könyvtári világban. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiszállt volna minden egyéb intézmény működtetéséből, egymilliárdos támogatást kaptak például a művelődési házak felújítási és tartalmi munkára.

A Budapest Music Center már működik, a Művészetek Palotája (MÜPA) dübörög, az Opera mellett megnyílt az Erkel – sorolt az elmúlt hónapok kulturális eredményeiből párat Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője. Kitért arra is, hogy kulcsfontosságú, mi zajlik a vidéki kultúrjátszó helyeken, hogy ott a kultúra hogyan jelenik meg. Ettől is függ ugyanis, hogy lesz-e igazi polgári demokrácia Magyarországon.

Eltűnnek bizonyos művészeti tevékenységek

Szívesebben beszélek kulturális stratégiáról, mint kutúrpolitikáról - mondta el Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke. Fájlalta, hogy a művészetek területén elfelejtettünk kérdezni és együttműködni, ami oda vezetett, hogy a pénzügyi nehézségeket nem együtt próbálják megoldani az intézmények. Vezetők önzése, távolságtartása miatt ne jönnek létre alternatívák, nincs konszenzus. Ma az alkotók jelentős része úgy gondolja, hogy vele kezdődik a művészet, ezzel azonban csak ingataggá teszi eredményeit, hiszen egy piramist sem lehet feje tetejére állítani. „Az MMA az egészséges vetélkedésben hisz, a művek és nem a művészek vetélkedésében. A művészettörténet is ezt a stratégiát bizonyítja.”

Sajnálatosnak nevezte, hogy bizonyos művészei tevékenységek eltűnni látszanak, 22 éve nem volt például a képzőművészetnek gyűjteményes kiállítása „Lappanganak, éheznek a művészek, mert nincsenek olyan hívószavak, amivel a közönség figyelmét fel lehet kelteni.”

Egymás mellett élnek az irányzatok

Nem beszélhetünk napjainkban egységes kánonról, a kultúrviták lényege inkább az, hogyan fogjuk fel az egymás melletti kánonokat, az egymás mellettiek interakciójára kell koncentrálni – mondta el L. Simon László, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke. Hozzátette: a kultúra és a politika sok szempontból összeegyeztethetetlen, mert míg a kultúrában különböző irányzatok egymás mellett élnek, addig a politika sokkal inkább egyeduralomra törekszik. „Hányták már a szememre – persze nem a miniszterelnök – a párton belül, hogy nem a politikát képviseltem a kultúrában, kvázi tehát, hogy szakpolitikus vagyok. Az elmúlt két évben a legszürreálisabb vita az volt, amikor Nyírő Józsefről vitatkoztam, vagy Csurka István művéről úgy, hogy a velem szemben állók nem is olvasták az alkotásokat. Sajnálatos az is, hogy olyan emberek kapnak helyet a kultúrpolitikában, akik nem ismerik a jogszabályokat” – mondta.

A NAT esetében szerinte nem az a legnagyobb probléma, hogy Kassák kikerült, bár azt is nagyon sajnálja, hanem az, hogy nem találja meg a kultúra azokat a csatornákat, melyeken keresztül elérheti a fiatalokat. Súlyos problémának nevezte, hogy több intézményvezető nem törődik azzal, amin az ország keresztül van. Az elmúlt húsz évben kevesebbet fordítottak a kultúrára, mint szerettek volna, de sajnos a magyar költségvetés nem bír el többet. A kultúrpolitikának nem szociális feladatokat kell betöltenie, az a szociális segély.

Hiányoznak az új rendezőgenerációk

Szabadabb most a színházi világ, mint tíz évvel ezelőtt, az akkor igazodási vágy ugyanis megfojtotta az alkotókat, most több irány működik egymás mellett. A korábbi folyamatok miatt van hiány az új rendezőgenerációkból – mondta el Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház megválasztott vezérigazgató. Pozitívumként említette viszont, hogy sikerült a színházi világot megóvni a 90-es évek végén, hogy létrejöhetett a kiemelt színházak rendszere, hogy a vidéki színházakkal is foglalkoznak.

Sok a sértődés a kultúrában

Kukorelly Endre költő, volt országgyűlési képviselő nem tartja jónak, hogy a kultúrát a magas kultúrával azonosítják. Ha nincs közönség, nincs befogadó, akkor nincs elitkultúra sem. Véleménye szerint mindig megjelentek különböző kánonok egymás mellett, amelyekből idővel egy egységes kánon kialakult. „Én akkor érzem jól magam, ha kooperáció is van. Attól kell elrugaszkodni, hogy meg vagyok sértődve, kompenzálok. Az ember ne állapítson meg semmit magával kapcsolatban, azt tegyék meg mások.” L. Simon László a jelenlegi környezetben az egységes kánon kialakulását utópiának nevezte.

Békés Márton történész, a Jobbklikk főszerkesztője szintén nem lát lehetőséget a klasszikus kánon létrehozására. A törzsek a dombon című, az amerikai kongresszus vitáit a törzsi vitákhoz hasonlító kötettel kapcsolatban megjegyezte: minden törzsnek megvan a saját kultúrája, ami nem zárja ki, hogy törzsszövetségek jöjjenek létre. „A jobboldaliak között a szabadelvű konzervatívokhoz tartozom, egy közösséghez a Tranzit és a Kommentár mentén. Elgondolkodtam azonban azon, hogy nem igazán van baloldali, liberális kánon, nincsenek igazán progresszív baloldali lapok, liberális fesztiválok.”

forrás: kultura.hu

fotó: Csákvári Zsigmond